Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-343
343. országos ülés márczius 19. 18S7. 195 tálta, hogy ezen urak panasza annyival inkább alaptalan, mert mielőtt a posta odaköltözött, az az épület korcsma volt, a melyhez sokkal élénkebb volt a kocsi és egyéb közlekedés, (Derültség) mint a milyent a posta-járat okoz. Ezen indokok alapján a postaigazgatóság elutasította a panaszt. A panaszosok ezzel nem voltak megelégedve és felfolyamodtak a ministeriumhoz. A ministerium a panaszt ismét részletesen megállapította és ugyanezen indokok alapján a folyamodókat igényükkel visszautasított;!. (Helyeslés jóbbfelől.) A tisztelt képviselő ur interpellatiójában azt méltóztatik kérdezni: hajlandó vagyok-e ezen bajon segíteni és hajlandó vagyok-e meggátolni azt, hogy a tulajdon szentsége erőszakosan lábbal tiportassék ? T. ház! Jogerejű szerződés alapján használja a posta e hivatalt, tehát a szerződő felek kölcsönös akarata alapján egy jogi tény keletkezett, a mely egyoldalulag senki részéről fel nem hontható. A bérbeadáshoz a tulajdonosnak teljes joga volt, tehát egy harmadik személynek magánjogát sértő magánjogi megállapodást a bérbeadó nem hozott létre. Hogy tehetném én tehát azt, hogy jogerős szerződést, a mely telekkönyvileg is biztosítva van, egyoldalulag felbontsak? Hisz ennek az volna eredménye, hogy az illető tulajdonos kártérítésért fordulna a ministeriumhoz. Ha igazságtalanság követtetett volna el akár a bérbeadó, akár a bérbevevő fél részéről; ha tényleg magánjogok sértettek volna: akkor nem interpellálni kellett volna a ministert, hanem pert indítani és ha a per kimenetelében a biró akként határozott volna, hogy e szerződés érvénye egy harmadik személyre nézve sérelmes, bizonyára magának a szerződésnek felbontását is kimondotta volna, a mely esetben a tisztelt képviselő ur óhajtása, mint indokolt, magától érthetőleg, teljesíthető tenne, de a fenforgó viszonyok közt és az előadottak alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy a posta-kincstár kárával ily szerződésnek megszüntetését elrendeljem és a posta helyisége iránt másként intézkedjem. Azt pedig, hogy a postarakodás a nyilt utczán eszközöltessék, a szolgálat érdekében elrendelni nem fogom. Végre azt, mintha itt akárkinek életbiztonsága fenyegetve volna, tagadnom kell; sőt bátor vagyok azt is bejelenteni, hogy daczára annak, hogy mindezen cabimitások nem léteznek, a postaigazgatóság elrendelte, hogy ott a posta-kocsik, a melyek távolról sem tizenhat járatot tartanak fenn naponkint — lépésben hajtsanak a helyiséghez és azon túl is. Tehát még itt sem mondható indokoltnak az interpellatióban felhozott tényállás. Tisztelettel kérem a tisztelt házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jóbbfelől) Orbán Balázs: T. képviselőház! (Halljuk!) Igen sajnálom, hogy a tisztelt minister ur válasza határozottan és ridegen visszautasító, mert én azt hiszem, hogy ilyen érdekösszeütközések esetében leginkább a méltányosságnak kell irányadónak lenni és ha valahol, itt bizonyára áll az elv, hogy az erősebbnek kell engedni, (Derültség jóbbfelől) főleg, midőn, mint a jelen esetben az erősebbnek, a kincstárnak engedékenysége semminemű hátránynyal és kárral összekötve nincsen. Mert mi a sérelem ? A sérelem az, hogy az ottani postahivatalnak urai nagyon kényelmednek találják, hogy a posta-kocsi közvetlenül küszöbük elé álljon, Ámde azt hiszem, hogy az nincsen ugy sehol, legalább én oly postahivatalt nem ismerek, még itt a központban sem, hol a posta-kocsik közvetlenül a hivatalos helyiségek elé állnának; az a 22 méternyi távolság pedig, melyről itt szó van, oly csekélység, hogy itt a központon sem lehet közelebb a hivatalos helyiséghez állani. A t. minister ur mintegy hibául tudta be nekem, hogy én a tulajdonjog szentségének lábbal tiprását említettem. Ugyan minek nevezzem másnak azt, midőn egy udvartelken, mely 10 társtulajdonosnak magánbirtokát képezi, mely rájuk van telekkönyvezve s melyre korlátolt használati joga van minden egyes birtokosnak, a kincstár kizárólagosbirtokjogot követel magának. Igaz, hogy szolgalmi joggal kötötte meg ezen bérletet, de ezen szolgalmi jog nem terjedhet tovább, mint az egyes birtokosnak szolgalmi joga, tudniillik, hogy ő is használhatja időnként az udvart akkor, midőn más valaki ott nem rakodik, vagy szekérrel ott nem áll, de mihelyt valaki már a közös udv r aron helyt foglalt, neki addig a sorrendre várakozni kellett. Ez ott bevett szokás. Most, midőn a postakocsik az udvarra bemennek, nemcsak egyes ember jogát bitorolják, hanem a többi társbirtokost is kiszorítják saját közös udvaruk használatából. A t. minister ur azt mondja, hogy én mellékleteket nem adtam az interpellatiómhoz. Én a t. elnök urnak át akartam adni a mellékleteket, de a t. elnök ur azt mondta, hogy ez nem szokásos, azután magát a t. minister urat kináltam meg az irományokkal, hogy ha szükséges, itt vannak, de a minister ur azt mondta, hogy azok nem szükségesek, mert ismeri az ügyet. A mellékletek nem egyebek, mint felfolyamodások a postaigazgatósághoz és a ministeriumhoz és egy térkép, mely azon udvartelek rajzát mutatja. (Felkiáltások jóbbfelől : Haladunk!) Én, t. ház, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul vehessem, mert itt a postaigazgatóság hibája szépittetik. Régebben, midőn magán postakezelés volt, a posta25*
