Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-343

"96 313. országos Glós rairczius 19, 58S7. hivatal igen alkalmas helyiségben volt elhelyezve a piaczsoron nagy udvarral, ugy, bogy semmi ilyen inconvenientiák nem merültek fel. Ezt a régi épületet megtarthatta volna a postaigazgatóság abban az árban, sőt olcsóbban is, mint a mostani épület bére, mely épület szűk helyen van. Nem tudom, miért kellett a régi alkalmas épületet elhagyni és a postát, midőn az államilag kezeltetik, leszorítani egy szűk udvarra, mely csakis két és fél méternyi szélességű. (Zaj ) Én ebben a magánjog megsértését látom és a per útjára való utalást nem találom helyénlevőnek. Azok a szegény, nyomorult emberek megkisérelhetnék a közigazgatási utón való orvoslást, de ha rideg visszautasítással találkoznak, más módot, mint a per útjára való lépést maguk előtt nem találhatnak. A választ nem veszem tudomásul és kérem annak tárgyalásra kitűzését. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerur válaszát tudomásul venni, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik Dobránszky Péter képviselő ur interpellatiója. Dobránszky Péter: T. ház! Hazánk erdélyi részében sok helyen Ínséges viszonyokkal küzködik a népesség. Az ínséges állapot, az elszegényedés és pusztulás azonban oly veszedelmes mérvekben sehol sem harapózott el, mint a keleti határszélen fekvő székelyföldön. Ezen sajnos tény valóságáról tanúskodnak az erdélyrészi ipar- és kereskedelmi kamaráknak hivatalos jelentései, tanúskodnak a székely megyék alispánjainak hivatalos jelentései és tanúskodnak az erdélyrészi képviselők mindannyian, kik a múlt esztendőben is egy a ministerelnöknek átadott memorandumban ismertetvén az erdélyrészi közgazdasági bajokat, egyenesen azon határozott kijelentéssel sürgették az erdélyi bajok orvoslását, hogy Erdélyt eatastropha fenyegeti, ha az ország gyorsan segítségére nem siet. T. ház! Ezen bajoknak vannak általános és nehezebben orvosolható okai, a melyek az általános gazdasági nehéz helyzetben gyökereznek, vannak azonban régi és különleges speciális okai, a melyek igenis orvosolhatók. A különös okok, melyeket röviden leszek bátor a t. háznak becses figyelmébe ajánlani, legfőképen a következők. A székelyföldön, mint általánosan ismeretes, különösen a keleti határszélen fekvő részekben, nagyon elaprózott, szétszórt törpe birtokok vannak, melyeket már pusztán ezen oknál fogva is okszerűen kihasználni nem lehet. Ezen szétszórt, apró, törpe birtokoknak okszerű egyesítése, tagosítása múlhatatlanul szükséges. Azonban a tagosítás ismeretes okoknál fogva nehezen halad, nem megy előre és ennélfogva egyik legsúlyosabb oka az erdéiyrészi mezőgazdasági bajoknak, különösen a mezőgazdasági pangásnak a tagosítás keresztülvitelének a késedelme. T. ház! Tudjuk azt, hogy a székelyföldön a a nép legfőképen erdejéből, erdőiparából, erdő üzletébőiéi. Most azonban az általános gazdasági bajok következtében, különösen pedig a román határ elzárása folytán ez a jövedelmi forrása is bedugult. Ebben is egyikét találjuk azon válságos okoknak, a melyek segélyt és orvoslást követelnek. De helyenként leginkább fenyegeti a székelyföldi mezőgazdaságot, különösen az állattenyésztést az 1871: LV. t.-cz. 4. szakaszának azon intézkedése, hogy az arányosítás a külső és belső telkek figyelembe vételével vitessék keresztül. Ezen törvénynek súlyos horderejére már ezelőtt 3 évvel voltam bátor a t. ház figyelmét felkérni akkor, midőn a a ház kérvényi bizottsága is nagyon figyelemre méltónak jelentette ki a székely községeknek orvoslást sürgető kérelmét, arányosítási ügyekben. Az akkori igazságügyminister, Pauler, akkor e házban kijelentette és megígérte, hogy a szükséghez képest törvényes intézkedéseket is fog kezdeményezni ; de ezen intézkedések mai napig sem tétettek meg. Ezenkívül baj az is, hogy a telekkönyvek rendezetlensége és a mezőgazdasági hitelképesség hiányossága folytán a gazdaság okszerű és belterjes üzéséhez okvetetlenül szükséges kölcsöntőke nehezen szerezhető meg. Fenyegeti és veszélyezteti a székelyföldi marhatartást azon intézkedés is, hogy a székelyek ősi házi iparukat, a kis üsttel való szeszfőzést nem űzhetik szabadon; mely ipar nemcsak azon szempontból fontos, hogy a nép magának egészséges italt készíthetne, hogy a korcsmák gyári mérgétől egészségüket és életüket, a korcsmauzsorától pedig vagyonukat megóvhassák, hanem fontos azon szempontból is, hogy a házi szeszfőzés mellett a liszttartalmú termények hulladékai is feldolgoztatnak és a pálinkafőzésnél nyert moslék a hosszú téli időben igen jó takarmány pótszert képezhet. E mellett súlyosan nehezedik a székelyekre a vadászati és fegyveradó, mely a székelyföldi különös viszonyokat nem veszi számba. A székelyföldön, t. ház, a népnek állandóan védelmi helyzetben kell lenni a dúvadak ellen és miután a székelyföldi nép keserves megélhetési viszonyai közt nehezen keresi meg és egyáltalán nem nélkülözheti azt az összeget, a mely a vadászati és fegyveradóra lenne fizetendő, ennélfogva az állattenyésztés a dúvadak pusztításának állandóan ki van téve. A kincstárnak a székelyföldön a vadászati és fegyveradó alig jövedelmez valamit; ellenben a dúvadak által okozott károk összevéve 50—60 sőt 70 ezer frtra is felrúgnak. E mellett a székelyföldön, hol aránylag oly kevés a szántás-vetésre alkalmas föld egyes szűk folyó völgyekben, még ezekben a völgyekben is. hol tulajdonképen & leg-