Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-343

194 343. országos ülés márezias 19. 1**7. tetni hasztalan a földet, nem lehet. (TJgy van! a szélső baloldalon) De egy más dolog is van; nem mindenkitől vétetett el az engedély, kik rossz dohányt adtak, de az egyiktől elvették, a másiktól pedig nem, habár ez is ugyanoly dohányt adott be. Ebben is volt a sérelem. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Miután a képviselő ur tudomásul vette a választ, azt hiszem, a tisztelt ház is mél­tóztatik a választ tudomásul venni. (Helyeslés.) Következik Baross Gábor közmunka- és köz­lekedésügyi minister urnak válasza Orbán Balázs képviselő ur interpellatiójára. Baross Gábor, közmunka- és közleke­désügyi minister: A t. képviselőháznak folyó évi február 19-én tartott ülésében Orbán Balázs képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzáiü (olvassa) : „Interpellatio a közmunka- és közlekedés­ügyi minister úrhoz. Van-e tudomása arról, hogy Kezdi-Vásár­hely városában a magyar királyi postahivatal másfél év óta egy oly udvítrtelken van elhelyezve, a mely az azon udvaron lakó 10 telkes gazdá­nak magánudvarát képezi, a melyért ők fizetik az adót, ők gondozzák, köveztetik s miután az telekkönyvileg is reájuk van kebelezve, az ha­tározottan magántulajdonukat képezi? Van-e tudomása arról, hogy ezen alig 3 mé­ter szélességű udvartelekre naponta 16-szor ro­bognak be a posta-kocsik, a mi által nemcsak az ott lakók gyermekeinek életbiztonsága van a nap minden szakában veszélyeztetve, hanem az ott lakók gazdasági és ipari teendőikben is aka­dályozva s igy nagy anyagi károsodásnak kitéve, mert a midőn a posta-kocsik jönnek vagy tá­voznak, valamint ott tartózkodásuk ideje alatt is — a mi különben a nappalt egészen, sőt az éj egy részét is igénybe veszi — nekik lehetet­len sajátudvarteíkükön gazdasági és más teendői­ket folytatni s gazdasági vagy áruikat felrakó szekereiket kénytelenek a posta-kocsik elől a piaczra kitaszítani s ott óra és napszámra vára­kozni, mig fel- vagy lerakodásukra idő és alka­lom nyilik, a mi miatt ugy gazdaságuk, mint iparuk folytatása lehetséges nem lévén, egyene­sen existentiájukban vannak megtámadva. Ha mindezekről tudomással nem bir, szán­dékozik-e a mellékelt ügyiratokból" — itt melles­leg megjegyzem, hogy ügyiratok mellékelve nem voltak (Derültség) — „azokróljtudomást szerezni s akként intézkedni, hogy a posta-kocsik ne menje­nek be és ne zárják el a közös udvartelket, hanem a sikátorhoz közellevő torkolatánál a piacztéren megállva végezzék ki- és berakodásukat, hogy igy amaz udvartelek tulajdonosai és lakói saját magánbirtokuk használhatásától kitiltva és elszo­jítva ne legyenek és a tulajdon szentségének erő­szakos lábbal tiprásameggátoltassák?" (Derültség jobbfelöl.) T. képviselőház! (Halljuk!) Van tudomásom az egész ügyről és volt tudomásom, mielőtt a kép­viselő ur interpellatióját előterjesztette, mert ezen ügy panaszképen a ministeriumnál már előbbi idő­ben is előfordult. Az ügy a következő: 1884-ben, ide nem tar­tozó szolgálati okoknál fogva Kézdi-Vásárhelyen elhatároztatott kincstári postahivatal felállítása és a posta-igazgatóság utasíttatott, hogy helyiséget béreljen a posta részére. Hosszabb keresés után — mert kisebb városban nehezebb alkalmas he­lyiséget kapni — sikerült a posta czéljainak meg­felelő helyiséget találni és arra a bérlet meg is köttetett 1884. évi október 1-től számított hat esz­tendőre, a szerződés felmondása az utolsó eszten­dőre biztosittatván. Ezen helyiség keresése köz­tudomású volt Kézdi-Vásárhelyen, titkot nem ké­pezett, mert a postaigazgatóság többekhez fordult; felszólalhatott ez ellen bárki; de felszólalás nem történt másfél évig senki részéről. Másfél év után egy ottani háztulajdonos pa­naszt emelt a posta ellen, felpanaszolván mind­azokat, a miket a tisztelt képviselő ur felemlített, csak — hajói emlékezem — a tulajdon szentségé­nek lábbal tiprásáról nem volt szó a panaszban. (Derültség jobbfelöl.) A postaigazgatóság megvizsgáltatta az ügyet, megállapította az általam elmondott tényállást és még a következőket .* Kézdi-Vásárhelyen az ottani helyi viszonyoknál fogva, az utczai közlekedést bizonyos udvartelkek közvetítik. Ezen udvartelkek több háztulajdonos birtokát képezik, a melyekre azonban az azon udvartelek körül lakók szol­galmi joggal, egyenlő használati joggal bírnak. A postaigazgatóság tehát, még mielőtt végleg ki­bérelte volna az itt panaszolt lakást, meggyőző­dött arról, hogy a háztulajdonos tényleg joggal bir ezen helyiséget bérbe adni és az ahhoz való hozzáférhetés is minden más egyén magánjogi sé­relme nélkül biztosítva van. Ezt az igazgatóság constatálván, a bérletet perfectionálta. De midőn ezen panasz beadatott — a mint bátor voltam említeni, egy és fél év után — mégis, hogy könnyebbé tegye a sikátorban a közlekedést, egy kisebb fakerítést és egy kisebb fakamrát eltávolított, ugy, hogy most a posta­kocsi tényleg közvetlenül azon helyiség mellé állhat, a mely helyiségből a postarakodás tör­ténik. Az, hogy a postarakodás nyílt utczán tör­ténjék, a posta-szolgálat szempontjából annál kevésbé Tolt megengedhető, mert ha ily alka­lommal baj esik akár levelek, akár egyéb posta­küldeményeknél, csak a posta okoltatott volua és vonatott volna felelősségre. Egyébiránt a postaigazgatóság azt is consta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom