Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-343
134 343. erizágos ölé« nárczius 19. 1887. kült az oltástól és többé nem megy oda, akár fejlődött a gyermekben a himlő, akár nem. A másik ok az, hogy a himlőoltás most oly anyaggal történik, a melyet isten tudja, micsoda országból hoznak ide Magyarországba. Mikor én még gyermek voltam, akkori időben az oltás mind más gyermektől történt és kiválogattak mindig igen egészséges, ép gyermekeket, megnézték a himlőt, hogy az valódi himlő-e, vagy nem valódi himlő és ebből történt az oltás; volt is annak hatása, mert a mint mondottam, akkori időben az iskolában a himlőnek még híre sem volt. Az anyagtól is nagy mértékben függ a siker és én nem kételkedem egy perezig sem, hogy ha az anyag csakugyan képes azt az igazi himlőt előidézni, akkor az illető gyermek örökre meg lesz mentve a himlőtől. Én már 75 éves vagyok (Éljenzés) és én himlősök közt sokat forgolódtam, de daczára ennek, soha sem kaptam meg a himlőt, mert én azt hiszem, hogy jól voltam beoltva és testvéreim közül szintén egyik sem kapta meg. A ki tehát az oltás ellen beszél, az az egész emberiségnek kárára beszél; mert méltóztassék elhinni, hogy a jól beoltott himlő egész nemzedékeket képes megóvni a himlőtől, e legveszedelmesebb betegségtől — mert én, megvallom őszintén — veszedelmesebb betegséget ennél nem ismerek. Én tehát a himlőoltást nem csak igen jónak és czélszerünek, hanem igen szükségesnek tartom és felkérem a t. házat, szintúgy az egész kormányt arra, hogy a himlőoltást méltóztassanak szigorúan venni és azt szigorúan keresztül is venni, mert mint mondám, egész nemzedékeknek, egész családoknak szerencséje és nyugalma is függ ettől. Csak ennyit voltam bátor ez ügyre nézve megjegyezni 8 kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjsvaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Petrich Ferencz: T. ház! (Halijuk!) Nem akarom vitatni, vájjon szükséges-e a himlőoltás vagy sem, hanem csak közigazgatási miseriáinkra van szándékom rámutatni, mert megvallom, a legfőbb bajt onnan látom származni. Teszem ezt ezért, mert tapasztalásból, gyakorlatból beszélek. Egy 13,000 lélekből álló község vezetését vittem 5 évig — igaz, ezelőtt 10 évvel — és igy tudom, hogy a himlőoltás bizonyos évszakokban történik, még pedig rendesen tavaszkor, májusban. Akkor kiadják a községi bírónak rendeletben, „hogy jő a kerületi orvos, rendeld be a beoltandó gyermekeket A . Az előttem szólott t. képviselő ur is, azt hiszem, fejtegette, hogy mi történik ilyenkor. Egy ily nagy községből, a hol 13,000 lélek van, bejő 80—100 anya gyermekével együtt. Még csak meleg szobát sem kapnak s a hidegben künn kell nyomorogniuk ugy, hogy fájó lélekkel látja az ember a szopós gyermekeket s az egész szivet megfázó jelenetet. Nagy nehezen megjő a kerületi orvos, | sokszor pár órai várakozás után ugy, hogy a szülőket lelkifurdalások közt lehetett csak együtt tartani. És mi történik? Igen sokszor az, hogy nincs oltóanyag s az orvos elmegy. Ez megtörtént egymás után 2—3 esetben, ítogy végre is az anyákat brachiummal kell behozatni és rajok büntetést szabni. Végre azután kapnak valahonnan anyagot s az első beoltás után már nincs szükség, hanem a birák azért meg fogják az anyákat és a nélkül, hogy az orvosok megvizsgálnák, egészségesek-e a gyermekek vagy sem, a beoltást azokból eszközlik. Nem akarom vitatni, vájjon a fertőzésnek van-e helye, de mély meggyőződésem, hogy az ily lelkiismeretlen és mintegy hasból csinált oltásnak a vérfertőzés által nagyobb kára lehet, mint a himlő meggátlása által elért haszon. Ezeket összefoglalva, nézetem az, hogy ha a himlő-oltás csakugyan szükséges., szerintem a kormánynak kötelessége volna arról gondoskodni, hogy tiszta, biztos anyag vétessék és a beoltás az évnek minden szakában azonnal végrehajtható legyen, nem pedig, hogy az anyák tavaszszal csoportosan betereltessenek, mint a birkanyáj, hogy hajdúkkal kelljen bekisértetni azért, a mit önmaguktól kellene rendes viszonyok közt megtenniök. Én kénytelen vagyok a tudomány által megállapított statisticai adatokat elfogadni s csak a végrehajtásban látom a főhibát s azért figyelmeztetem a t. házat és a t. kormányt, hogy itt az ideje annak, hogy biztos anyagról sárról gondoskodjék, hogy a gyermekeket mindenkor be lehessen oltani. (Helyeslés a báloldalon.) Tisza Kálmán, ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Csak pár szót kívánok szólni, még pedig főleg azért, mert az egészségügyi viszonyok és állapotok a múltnak szempontjából szellőztettek és ezen alkalommal felhozattak oly körülmények és állítások, melyekre reflectálni magamat kötelezve érzem. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni azt, hogy mindenki, a ki az egészségügygyei és a himlőügy gyei foglalkozik, tudja, hogy egy egész nagy irodalom van — mint belügyminister, én is kaptam erre vonatkozólag a külföldről és a hazából számos könyvet — mely a himlő-oltást, mint feleslegest, sőt veszélyest tünteti fel és az ellen propagandát csinál. Épen, mert maguk közt a szakemberek közt is vannak ily nézetek, melyeket némely szülő elhisz s a melyekkel a másik megnyugtatja lelkiismeretét, történt az, hogy szemben a hajdanival, a mire Nendtwich képviselő ur is hivatkozott, a himlő-oltás tekintetében tagadhatatlanul bizonyos mulasztások követtettek el és mert orvos is van akárhány, a ki azt mondja, hogy én rossznak tartom, szülő is van akárhány, a ki rossznak tartja: a himlő-oltás teljesítése lazán eszközöltetett Én, t. ház, nem érezhetem magam arra hivatva,
