Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-343

343. országos ülés márczins 19. 1887. 185 hogy az orvosi tudomány szempontjából foglalkozzam ezen kérdéssel; de én azt hiszem, hogy azoknak, a kik egy egész ország egészségügyi viszonyaira gyakorolnak befolyást, kötelességük azt tenni, bármi legyen is a theoretieus nézet, a mit a gyakorlati élet igazolt. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy a mint említve is volt, himlő megbetegedés a világon legkevesebb fordul elő azon országban, a melyben himlő-oltás, még pedig ujraoltás is a leglelkiismeretesebben telj esittetik, azaz Poroszországban. A múlt ősz folyamán egy jeles porosz orvos járt itt, a kinek neve most hirtelenében nem jut eszembe, a ki itteni collegáját arra kérte, hogy vezesse el őt a himlő-kórházba, mert ő ámbár 20—25 éve, hogy nagy gyakorlattal biró orvos, de még nem jutott hozzá Poroszországban, hogy valódi himlőt láthasson. A gyakorlati eredmények tehát, t, ház, olyanok, a melyek mellett bármely argumentatió a tudomány terén mindaddig, a mig a rossznak tartott helyett más óvszert nem tud valaki felmutatni, hiábavalóvá válik. Ezen szempont indította a belügynrinisteriumot a törvényjavaslat behozatalára is. Kapcsolatban van ez az 1876-iki közegészségügyi törvénynyel, a mely a gyermekek beoltásáról intézkedett ugyan, de az ismét oltásról nem gondoskodott. Azt gondolom, hogy midőn a törvényjavaslat csatlakozik azon ország törvényhozásához, a melyben, mint mondám, a gyakorlat és az élet tapasztalásai annak jóságát igazolták, akkor az emberi egészség szempontjából helyesen és kötelességszerüleg járt el. (Helyeslés jobb/elől.) Végrehajtási hibák hozattak fel, t. ház. Hát, ha egy orvos beoltván a gyermeket, azontúl azt soha sem látja többet, ez annak az orvosnak és a hatóságnak hibája. E törvényjavaslatban van dispositio arra, hogy az ilyen kötelességét nem teljesítő akár orvos, akár hatóság megbüntettessék, mert hiszen a kisdedek oltásánál ki van mondva, hogy azokat 6—8 nap alatt az orvos megnézni köteles és a szülő bemutatni tartozik és hogy ha az oltás nem sikerült, újraoltásnak is van helye. Sőt ez irányban a magyar kormányzat még a helytartó tanács idejéből fentartott egymás intézkedést is, a melynek czélja volt a revisiót szükségessé tenni és a mely szerint a himlő-oltási díjak nem a szerint szolgáltatnak ki, hogy hányat oltott be az orvos, hanem hogy hányra nézve tudja bemutatni, hogy az oltás sikeresen történt. Ha egyesek hibáznak, azon a törvény nem segíthet, de segíteni kell annak, ha a hanyag és hibás közeg az illető felsőbbségnél feljelentetik és a törvény alapján megbüntettetik, mert minden egyes orvosnak háta mögött még csak megyei hatóság sem állhat, annál kevésbbé a központi hatóság. Mindezeknek végrehajtása csak ugy OPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTIT. j lehető, ha maga az illető közönség azoknak végrehajtása iránt érdeklődik. Azt a panaszt is hallottam egy képviselő úrtól, hogy midőn ő egy nagy községnek kormányzatában részt vett, vagy talán annak az élén állott — mert nem hallottam jól a szót — ott mi történt? Eljött az orvos s miután várakoztatta a szülőket, azt mondta, hogy nem olthat, mert nincs anyaga. Ha ilyen történik, t. képviselő ur, akkor azt az orvost, mint hanyagot, az illető hatóságnak feljelenteni a helybeli hatóságnak nemcsak joga, de kötelessége (Igás! Ugy van! joblfelöl) és ha az a hatóság meg nem bünteti az orvost, akkor tovább kell menni; de azt mondani, hogy én tudom, ott voltam, mint előljáró és igy történt, de ezt évek múlva mondani, nem pedig akkor, mikor segíteni lehetett volna rajta, ily módon a bajon segíteni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház ! Midőn a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom, még csak egyre kívánok refiectálni. Herman Ottó t. képviselő ur azt mondta, (Halljuk! Halljuk!) hogy itt Magyarországon az embert nem veszik semmibe. Ha egy lónak baja van, akkor mindjárt ott van a segítség. Nem szükséges, hogy az ellen védekezzem, mert a t. képviselő ur maga ismeri el beszédje végén, hogy mennyi haladás történt ez irányban Magyarországon, mert azt mondta, hogy ha ritkábban jön a himlő, annak mi az oka? Az, hogy a nemzetek társadalmilag szervezkedtek és hogy a kórházak ma már Magyarországon sem oly rosszak, mint hajdan voltak, hanem ma már Magyarországon is jókká, vagy legalább sokkal jobbakká lettek. Miért lettek hát jóbbakká ? Vájjon azért-e, mert az emberi egészséggel nem gondolt a törvényhozás vagy az administratio, vagy azért, hogy gondolt? Én ugy gondolom, hogy az utóbbi az ok, a melj nek befolyása alatt létrejött a 77-iki törvény és a melynek befolyása alatt keletkezett ezen törvényjavaslat és ha ennek végrehajtásában mindenki, a ki szivén viseli az egészségi ügyet, támogatólag részt fog venni és a végrehajtási hiányok iránt meg teszi a törvényes lépéseket ott, a hol azok teendők, bizonyosan meg fogja hozni az eredményt. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) Petrich Ferencz : T. ház! Szavaimat kívánom helyreigazítani. T. ministerelnök ur személyemre vonatkozólag, nem mondom, hogy czéizaíosan, de azon váddal illet, hogy az általam jelzett eljárásnál én voltam a hibásamért a mulasztásokat, mint tényező, nem jelentettem be. Ezt nem a magam személye emelésére hozom fel, hanem kimutatására annak a miseriának, mely — megvallom — 10 év előtt volt s óhajtom, hogy ezen baj elmúlt és javult legyen, de ugy tudom, hogy még megvan, de felhozom a magam igazolására, 24