Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

174 342, •rezáyas ülés Máreziua 17. 1887. tetés szabályai szerint, természetes, mi köteles­ségünket teljesítjük, ha kijelentjük, hogy a fel­mentést mi nem adhatjuk meg, (Helyeslés a szélsőbal­oldalon) hanem én igen örülök rajta, hogy fel­szólalt az én t. kép viselőtársam, azért is, mert valljuk meg, a zárszámadási bizottság jelentését csakis körülbelül ugy 5 — 6 — 7—8 év óta kezdi a ház komolyabban tárgyalni, de még most sem tárgyalja azon szakszerűséggel és azon kellő lelkiismeretes­séggel, a minővel tárgyalni kellene. Hiszen az egész költségvetési fáradalom és vita hiábavaló, ha azután itt, midőn arról van szó, hogy a meg­ajánlott öiszeget a szerint költötték-e el, igen vagy nem; hogy a megajánlott összeget nem lépték-e túl és okadatlanul nem lépték-e túl, igen vagy nem, ha akkor bármikép harezoskodunk és viaskodunk itt, ha azután egy nap alatt, vr.gy egy óra alatt, vagy bocsánatot kérek, sokszor megtörtént, hogy még kevesebb idő alatt egy egész zárszámadási bizottsági jelentést letárgyalja a t. képviselőház. Engedjen meg a t. képviselő ur, hogy örömömet fejezzem ki, midőn azon hitemnek adok kifejezést, hogy miként most már néhány év óta mégis komolyabban kezd foglalkozni a t. ház a zárszámadási bizottság jelentésével, a jövő országgyűléseken mindenesetre még inkább foko­zatosabban fog azokkal foglalkozni. Mivel azonban felszólaltam, megengedi az én t. képviselőtársam és megengedi a t. ház, hogy én is először csatlakozzam azon beadott határozati javaslathoz, melyet Enyedi Lukács képviselőtár­sam tett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen nem szükség mondani, higyjék meg, szinte sajnálja az ember átolvasni ezt a nagy zárszámadást, mikor alig van fejezet, alig van czísm sőt rovat is alig találtatik, melyben túlkiadás, meg azután előirány­zat nélküli kiadás nem található. Higyjék meg a t. képviselő urak, nagyon jól tudom én azt, hogy a mi szükséges az országnak, azt meg kell adni, hanem engedjék meg, a miként mondatott, új hiva­taloknak a teremtése, azután vagy százezer, sok­szor millióra menő összegek nem arra valók, hogy azokat 1885-ben adják ki és azután 1887-ben vitatkozzék felette a képviselőház. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt már csakúgy «n óhaj­tanám, hogy a zárszámadási bizottság tárgyalásai legalább azt eredményezzék, hogy bármily hiva­talok teremtése, bármily nagyobb kiadás lesz szük­séges, a kormány felhasználja az időt arra, hogy a nií nem okvetlenül rögtön szükséges, azt min­denekelőtt a képviselőháztól és a törvényhozástól fogja kérni és csak azután teljesíteni. (Helyeslés balfelől.) De megfogja engedni a t. zárszámadási bizott­ság, hogy a nyugdíjakra nézve tett javaslata tekin­tetében is Enyedi Lukács t. képviselőtársam nézetéhez keli csatlakoznom. Tudom, hogy a bizott­ságnak szándéka jó; igen jól tudom azt, hogy sok­szor vannak esetek, midőn a kormánynak meg­hatalmazás nélkül is okvetlen segíteni kell a nyomoron, hanem engedje meg a t. bizottság és a t. ház, hogy remélem, többé nem fog előfordulni — egyéneket nem nevezek meg — hogy például a kinek 3,750 forint, 3,125 forint vagy 4,375 forint volna kiérdemlett nyugdíja, ez 4,000 forintra, 5,000 forintra vagy bármily nagy összegre kiegé­szíttessék; (Helyeslés balfelől) mert ezek nem oly tételek, hogy a hazának jelen nyomasztó pénzügyi helyzetében adományoztathassanak. (Hdyeslésbal­félől.) Egyes nyomorultaknak lehet 50—100—200 forintot adni; hanem a ki oda vitte, hogy 3— 4,000 forint nyugdíjt húz, annak, ha az ország anyagi helyzete olyan, hogy nem sínyli azt meg egyetlen adófizető sem, ha tetszik, ha tele van az ország aranyládája, lehet adni: de midőn a szegény embernek véres verejtékével, párnájával kell adó­ját megfizetni, akkor, í. ház, nincs helye a kegy­adományoknak oly emereknél, kiknek az állam már 3—4000 forint nyugdíjat fizet. (Helyeslés balfelől.) Ezért vártam volna én, hogy a t. zárszám­adási bizottság ez elől ne zárkózzék el és ne tegye oda e szót „lehetőleg", mert ugy minden megtör­ténhetik és ne zárkózzék el az elől, a mikor ily esetek voltak, a melyekre Enyedi Lukács t. kép­viselőtársam hivatkozott, hogy a zárszámadások­nál a kormánynak a felmentést csakis azért adja meg, mert a szigor, a melynél fogva azt megta­gadni kellene, laza. Ezen indokoknál fogva én a felmentést a t. kormánynak természetesen nem adhatom meg. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház ! (Halljuk!) Csak igen röviden kivánok szólni, mert hisz épen az 1885. évi túlkiadásokra vonatkozólag a múlt évben, midőn azok alapján póthitel kéretett, mindezek, a mik ma mondattak, elmondva és a mennyiben szükséges volt, meg­czáfolva is lettek. Én most főleg azért szólalok föl, hogy a zár­számadási bizottság jelentésében foglalt azon határozati javaslathoz szóljak, mely a nyűg- és kegydíjakra vonatkozik. Ernuszt t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy miután a törvényhozás í 885-ben a nyugdíjtörvény­ben méltányosan gondoskodott az illetőkről, most már nincs helyén, hogy legalább olyanoknak, kik­nek nagyobb nyugdíjuk van, még pótlékok is adassanak. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy azok közt, kik a mostan tárgyalás alatt lévő zár­számadásokban felsoroltatnak, igen sokan vannak — egyenkint ki lehetne mutatni — a kikre nézve ez intézkedés az új nyugdíjtörvény életbelépte előtt történt: sőt épen azoknak nyugdíjaztatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom