Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

118 3S7. országo- üléi máreztns 6. 1887. termelés javítása és olcsóbbá tétele, akár a szállítási eszközök tökéletesbítése által rövid iűő alatt kiegyenlíthetjük? És vájjon annak az 1 millió forintnak, melyre a teheráru forgalom, tehát túlnyomókig nyerstermények megadóztatásából számít a kormány, nincsen-e semmi káros jelentősége e tekintetben ? Az én meggyőződésem szerint egyáltalán nem elég az, ha mi versenyképességünket ilyen intézkedések által nem rontjuk ; szerintem olyan intézkedéseket kell tenni, a melyekkel azt javíthatjuk. (Helyeslés balfelől.) Hogy pedig ez az 1 millió frt a mi versenyképességünknek fokozására szolgál e akár csak a szállítás tekintetében is, nem hiszem, hogy ennek bebizonyítására a t. előadó ur is vállalkozzék. Tehát, t. ház, az előterjesztés nem tartja tiszteletben a gazdasági élet fejlődésének törvényeit. Vájjon tiszteletben tartja-e azután a nemzetközi jogot? (Halljuk!) És én megvallom, nem tartom megengedhetőnek azt, hogy ezen fontos kérdés felett oly egyszerűen átsikoljunk és hogy megelégedjünk azzal az indokolással, melyet a t. előadó úrtól az imént hallani szerencsések voltunk. Mert hogyan áll a kérdés? Nézetem szerint, egészen helyesen fejtették ki abban a kérvényben a Dunán gőzhajózást folytató vállalatok, hogy az 1856-iki párisi szerződésnek intentiója s az 1857-ben létrejött hajózási acta érdekeltjeinek intentiója az volt, hogy a Duna szabad folyó legyen. Az 1856. évi párisi békekötési okmány 15-ik czikkének második bekezdése szerint a Dunán való hajózást sem akadályozni, sem oly illetékek alá vetni nem szabad, a melyek a következő czikkekben foglalt határozmányokban határozottan kikötve nincsenek. Ehhez képest, sem olyan vámot, a mely tisztán a folyón való hajózás tenyéré van irányozva, sem a hajón szállított árukat adó alá venni nem szabad. Ez van a hajózási acta 19-ik szakaszában is. A 20-ik szakaszban elmondatnak azután azon kivételek, a melyekre vonatkozólag a megadóztatás megengedtetik és a melyek a mennyiben már léteznek, jövőre is fenn lesznek tarhatók. Mindezen kivételeket egyenként nem sorolom fel, de azt hiszem, a t. előadó ur nem fog megczáfolhatni, ha azt mondom, hogy azok mind olyanok, a melyeknek czélja az, hogy időnkint a költségek terítessenek meg általok, melyek a hajózás intézményeinek és a hajózás eszközeinek teljesítésére és fentartására fordíttatnak. Maga a pénzügyi bizottság is érezhette, hogy ezen ellenvetésnek bizonyos nyomatéka van, mert például a törvényjavaslat 2 ik szakaszát egészen máskép szövegezte, hogy az nézete szerint, összeütközésbe ne jöjjön a hajózási actával. A törvényjavaslat 3-ik szakaszának f) pontja alatt pedig a kivételek közé felvette a réveket, melyeken a közlekedés gőzerővel tartatik fenn. De hát a dolog lényegére vonatkozólag mit mond a pénzügyi bizottság? Azt mondja, hogy tévednek a kérvényezők, mert hiszen a javaslat, valamint a régi törvény is, nem a hajózás actusát és a hajókon szállított árukat terheli, hanem az illető vállalat díjszedését és jövedelmét, a mi esetleg át is hárítható. Hát én e magyarázatot egyáltalában nem tarthatom olyannak, a mely helyét megállja. Mert mit jelent az: nem a hajózás actusát megadóztatni, hanem a hajózás actusának jövedelmét 1 "Nézetem szerint ez nag}

r

ban és egészben ugyanaz a dolog, mert vájjon a hajózási vállalatok a Dunán azért alakultak, hogy ingyen szállítsanak? És azután azt mondja: az őszi szállítás alkalmával nincsen díjszedés, nincsen adó. Hegedüs Sándor előadó: Az áruszállításnál ! Gaal Jem>: E tekintetben nagyon érdekesen illustrálja a t. bizottság felfogását az 5. szakasz, melyben elmegy a t. bizottság a jövedelem megadóztatásának végső határáig és esetleg a viszonyok alakulása szerint azon túl is. Az 5. szakaszban az foglaltatik, hogy a vasúti és hajózási vállalatoknak még saját szállítmányai is meg lesznek adóztatva, a mennyiben azok a 3. szakasz c) pontja alatt ki nem vétetnek, még akkor is, ha a szállítási vállalat külön díjat nem tüntet ki, mert ekkor az önköltséget kell neki bevallani és ennek alapján vettetik ki reá az adó. Azt jól tudom, hogy rabulisticával kiforgatni mindent lehet, de én nem tartom Magyarország méltóságához illőnek azt, hogy egy nemzetközi szerződéssel szemben rabulisticához foij/amodjék. (Hélyesléi balfelől.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy ezen kérvényezőknek nem lehet igazuk, mert 11 év telt el anélkül, hogy valaki e tekintetben felszólalt volna. Ennek, az én felfogásom szerint, nagyon egyszerű magyarázata van, még pedig az, mert nem volt a Dunán oly vállalat, melynek háta megett idegen hatalom állott volna. A dunagőzhajózási-társulat székhelye, igaz Bécsben van, de azon viszony, mely Austria és Magyarország közt fennáll, lehetetlenné teszi, hogy ily irányban például az osztrák kormány szólaljon fel akkor, midőn ő Felsége, a magyar király kétszer szentesített már egy törvénybe foglalt intézkedést. Azonban korántsem tartom kizártnak annak lehetőségét, hogy ez irányban később reclamatio történjék. Azt rebesgetik, hogy egy német vállalat alakul majd a Dunán és annak a törvény értelmében képviselője is lesz ez országban. Ha már a 6. szakasz értelmében e képviselőtől kívánni fogják, hogy a magyar korona területén belül eső útrész után esedékes szállítási díjt fizesse meg a nemzetközi forgalomban szállított tárgyak után is —- mert nincs az iránt semmi kétség, hogy ez is adó alá vonatik — az előadó ur tüzetesen kiemelte azt. Meg vagyok róla győződve, hogy Németor-