Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

S37. orsüAgos ttla* m&rcsias 5. 1887, 119 szag kormánya, mely a német közgazdaság érdekeit nem szokta soha szem elől téveszteni, fel fog ez ellen szólalni. Már most kérdem, mennyire felel meg majd Magyarország érdekének, ha úgy szólván, in flagranti tetten kapatik, hogy egy nemzetközi szerződést nem tart meg. Azon Magyarország, melynek a nemzetközi szerződések megtartása életkérdését képezi és a melyeknek mások által megtartása érdekében a legnagyobb áldozatokra is hajlandó. (Helyeslés balfelől.) Én, t. ház, ha ez irányban a kormány a törvényen bizonyos módosításokat, a hajózási sétával való megegyeztetés szempontjából tenni nem hajlandó, a részletes tárgyalás alkalmával ilyen módosítványt tenni nem szándékozom, csak egyszerűen utalok arra a tényre, hogy a hajózási acta e törvénynyel ellentétben van és figyelmeztetni rá a t. házat, hogy a felelőséget azért, ha ez irányban a jövőben felszólalás történnék, egészen a t. kormány viselendi. Világos mindezekből, t. ház, hogy én ezt a törvényjavaslatot önmagában véve is olyannak tartom, hogy az el nem fogadható, mert figyelmen kívül hagyja az ország közgazdasági érdekeinek elemi követelményeit; és különösen elfogadhatatlannak tartom, ha meggondolom, hogy ezen adó emelésnek legnagyobb része tulajdonkép kit fog sújtani. Azt mondja a t. előadó ur, hogy a szállítási vállalatok fizették eddig ez adót és nem voltak képesek azt a verseny folytán a forgalomra áthárítani. Én nagyon szeretném hallani tüzetesen annak a bebizonyítását, hogy mikép történt az? Mert hiszen oly verseny, a minőre a t. előadó ur beszédében utalt, mely tudniillik a vállalatokat kényszerítené, hogy ezen adót viseljék és a forgalomra át ne hárítsák, nézetem szerint nem létezik. Hiszen a magyar államvasutak akkor, midőn a cartel megköttetett az osztrák állam vaspályával, ezen verseny tovább fejlődésének útját szegték Ezt most nem critizálom, csak a tényt említem fel, melyből következtetem, hogy a vasutak a szállítási adó emelését viselni határozottan nem fogják. De nem fogja azt viselni, a külföldi fogyasztó sem mert a keresleti és kínálati viszonyok kedvezők reá nézve. Nem fogják viselni a kereskedők sem, mert ezek a forgalomnak csak közvetítői. Hanem igenis viselendi majd az adónak legnagyobb részét a termelő közönség, ugy hogy annak a t. képviselőtársamnak teljesen igaza volt, ki nem rég azt mondta ezen adóról, hogy az nem más, mint leplezett földadó. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ázt a t. előadó ur is említé, hogy ez adóemelésre nagy szükség van s hogy pénzügyeink megkívánják, hogy a fedezetet íejleszszük s ne csupán a pénzpiaczra legyünk szorulva a hiány fedezi)etése végett. En tudok magamnak körülményeket képzelni t. ház, a melyek között komoly biztosítékok mellett ezen adójavaslatot némi módosítással megszavazni hajlandó volnék, mert az adóemelésnek nem vagyok — a mint azt hiszem,nem lehet senki, a ki pénzügyi helyzetünket ismeri — elvi ellen sége. De hogy ily adó megszavazható legyen, felfogásom szerint ahhoz szükséges, hogy biztosítékot bírjunk az iránt, hogy azon ujabb teher, mely az ország polgárainak vállaira hárittatni fogna, czélját nem fogja ismét eltéveszteni. Nem akarom, t. ház, hogy az a néhány újabb millió, melyet itt ismét behajtatni akarnak, a ministerelnök ur egy nyilatkozata szerint olyan legyen, melyet a kútba dobunk. Hanem biztosítékokat kívánok arra, hogy pénzügyeink csakugyan rendeztetni fognak. Hogy pedig erre mily kilátás van, azt ugy a költségvetés általános tárgyalása, valamint most legutóbb az appropriationalis vita alkalmával kifejtettük, nevezetesen, hogy nincs pénzügyi politica, melyet ismerhetnénk, ezt a kormány nem terjeszti elő, mert valószínűleg ilyennel nem is bir. Sőt nincs a kormányban senki sem, a ki itt velünk szemben valamely pénzügyi politicai iránynak, a személyesí tője lehetne. Ily körülmények között nem tartom lehetőnek, hogy egy magában is aggályos törvényjavaslat megszavaztassák s azért vagyok bátor kijelenteni ugy a magam, mint t. elvtársaim nevében, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban sem szavazhatom meg. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon) György Endre; T. képviselőház! Röviden akarom indokolni, hogy miért tartom én a jelen törvényjavaslatot elfogadandónak. Azt hiszem, e törvényjavaslatnak — hogy ugy fejezzem ki magamat — nem a külső kényszer által, hanem a benső körülmények folytán előállót genesise kellő világosságot fog vetni a tárgyra. Nevezetesen értem azt, hogy midőn a pénzügyi helyzet nyomása alatt az adóforrások jobb kihasználása felé irányult a közfigyelem és az állam bevételeinek fokozását kellett, keresni, miért kellett szükségképen és a dolog természeténél fogva első sorban épen a szállítási adó felemelésére gondolni? Az első az a körülmény, hogy épen a szállítási eszközöknek tökéletesítése volt első sorban azon tényező, a melynek a jelenlegi pénzügyi nehéz helyzet a maga forrását igen nagy mértékben köszönhette. Már a költségvetési vita alkalmával említetett a ház ezen és túlsó oldaláról egyaránt s a tényeknek is világosan megfelel, hogy azon áldozatok, a melyeket Magyarországközlekedési hálózatának kifejlesztésére hozott, valóban túlhaladták az ország erejét és nagy rész-