Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-337
337. országos fiiéi márezluB 5. 1887. 113 áthárittatnék, nem képeznek oly terhet, a melyet versenyképesség szenipontj ából egyáltalán számba venni lehet, annyira nem, hogy a versenyképességnek akár nemzetközi, akár helyi forgalom szempontjából indulunk ki, egész más feltételei, követelményei és sokkal hatalmasabb tényezői vannak, mint sem ezek a krajezáros tételek; mert akár a termelési költséget, akár a szállítási tarifát, akár a vámokat veszszük, tudjuk azt, hogy a különböző országok, sőt ugyanazon országnak különböző vidékei, de sőt ugyanazon vidéknek különböző gazdasági felszerelése, művelési módja és tényezői magában a termelésben több forintra menő különbséget tesznek és hogy a vámoknál most már, fájdalom, a véd vámos iránynak érvényre jutása szintén forintnyi külöbségeket eredményez, hogy a tarifákban igen lényeges, jelentékeny összegeket lehet különbségképen előhozni akár leszállítás, akár emelés által ugy, hogy ezekkel a hatalmas tényezőkkel szemben az a párkrajczárnyi tétel, a mely itt a legnagyobb távolságoknál keletkezik, még az esetben sem jöhet számításba, ha mondom — a mi nem történik — a teher áthárittatnék a forgalomra, illetőleg a fogyasztó- és a kereskedőre. E szempontból kiindulva, a pénzügyi bizottság különösen a személyszállításra nézve a pénzügyminister ur által beterjesztett eredeti tételeket nemcsak elfogadhatóknak, de emelhetőknek is tartotta és 167o-os tétel helyett 18%-os tételt javasol a t. háznak elfogadásra. Ha ezt a felemelt tételt veszszük a számítás alapjául, abban az esetben is például gyorsvonatoknál 100 kilométer távolságra, a különböző helyeket tudniillik az — I, és II. osztályt — tekintetbe véve 18—21 krajezárnyi, a személyvonatoknál pedig 6- 15 krajezárnyi emelkedés mutatkozik ; 500 kilométer távolságnál mutatkozik 27, illetőleg 84, illetve 93 krajezárnyi emelkedés és 1000 kilométer távolságnál a személyvonatoknál a teheremelkedés ezen a pénzügyi bizottság által is javasolt emelésnek tekintetbe vételével együtt 1 forint 38 krajczár, illetve 1 forint 2 krajczár, illetőleg 84 krajczár. Tehát akkora nagy távolságban is a díjtétel az esetben, ha az egész átháríttatik az utazóra, ily mórtékben növekedik. Azt hiszi tehát a pénzügyi bizottság, hogy ha arról van szó, hogy ily tételek segélyével az ország jövedelmeit a pénzügyminister eredeti javaslata szerint 1.300,000 forinttal, de ezen és egy másik módosítás következtében, melyet bátor leszek rögtön előadni 1.600,000—2.000,000 forinttal növelni lehet: akkor erre a segédeszközt, az alkalmat megtagadni nem lehet; annál is inkább, mert bizonyos mértékben a teherviselés arányossága is áll elő. A másik lényeges intézkedés, a mely e törvényjavaslatban előfordul és a melynek módosíKEPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. tását szintén javasolja a pénzügyi bizottság, abban áll, hogy már maga az eredeti javaslat is a gőzzel vontatott hajókra nézve az eredeti törvénynek szövegezését szigorította, ugy hogy a remorqueurök e tekintetben az adónak fizetésére törvényszerűleg kötelezettek lettek volna. A pénzügyi bizottság ugy az igazság, mint az adónak arányosabb felosztása és a pénzügyi eredmény tekintetében azon nézetre jutott s azt javasolja a t. háznak, miszerint általában minden hajózási vállalat egyenlően ezen adó alá vettessék, a mennyiben annak hajói göz által vonatnak s a mennyiben a díjtétel beszedésénél bizonyos keresetet biztosít az illető vállalkozó magának. Ennek t. ház, nagy jelentősége van különösen pénzügyi tekintetben, a mennyiben, ha a statisticai adatokat méltóztatnak nézni, azokból kitűnik, hogy például Budapesten a gabonaforgalomnak egy harmadát ilyen hajók közvetítik. Ha tehát azok eddig kivonták magukat a megadóztatás alól, ezzel a pénzügyi eredmény, tehát az állam jövedelme tetemesen csökkent. De másfelől ennek elmaradása bizonyos igazságtalanság volt ez úgy a gőzhajózással, mint a vasutakkal szemben, a mennyiben ugyanazon kereseti és adóalap ki lett vonva az adóztatás alól. A pénzügyi bizottság tehát e két szempontból kiindulva, ezen második módosítást is indítványozza s a kormány hozzájárulásával együtt kéri a t. házat, hogy azt szintén elfogadni méltóztassék annál is inkább, mert az a javaslatnak pénzügyi eredményét szintén emelni fogja. Természetes következménye ennek egyszersmind az, hogy 'miután az ország határán belül levő összes forgalom, tehát akár nemzetközi, akár helyi forgalom ezen megterheltetés alá esik és miután a nemzetközi forgalom, például a külföldi feladók tekintetében az adó-bevallás iránt is kellett intézkedni, ennek megfelelőleg a törvényjavaslatnak azon szakaszait, melyek az adó bevallására és lefizetésére vonatkoznak, szintén át kellett alakítani, sőt hogy e tekintetben a kellő garantiák meg legyenek arra, hogy a ezél eléressék, a pénzügyi bizottság azt hiszi, helyesen cselekedett, mikor az eredeti törvényjavaslatban a visszaéléseknek, melyek az adó elmulasztása és igy a jö védelmek csökkentése körül elkövettetnek, bírságolását emelte s az eredeti törvényjavasaiban az adótételnek 4—8-szorosát, mint bírságot a pénzügyi bizottság 10 —20-szorosra indítványozza emelni, mert ha igazságosak akarunk lenni, a viszszaélések ellen kellő szigorral kell fellépni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek foglaltatnak e törvényjavaslatban s azt hiszem, ha azon nagy szükséggel szembe nézünk, mely államháztartásunkban általában a nagy pénzügyi hiány tekintetében jelentkezik, aránytalanul csekély ugyan azon fedezet, melyet itt szerzünk, 15
