Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

114 337. országos ilés márcrlos 5. 1887. de ilyen eszközöket sem kell megvetnünk akkor, mikor ily nagy a szükségünk, nem kell megvetnünk különösen akkor, ha látjuk, hogy ezt igazságosan, könnyen és biztosan elérhetjük a forgalomnak minden nagyobb kára nélkül, tekintettel különösen arra, hogy más adózóink s a nemzetnek más osztályai mindenesetre még súlyosabb adókkal vannak terhelve. Azonban e törvényjavaslat ellen a dunagőzhajózási társulat smás vállalatok is kérvényt nynj tottak be, melyben a törvényjavaslatot elvileg támadják meg s azt mondják, hogy e törvényjavaslatot tulaj donképen a párisi szerződés, illetőleg a hajózási actának intézkedései következtében sem lehet elfogadni s igy azt a nemzetközi jog szempontjából támadják meg; de kifogásolják az igazságos adóztatás szempontjából is, tudniillik azt mondják, hogy nem levén képesek a vállalatok, különösen a gőzhajózási vállalatok e terhet a forgalomra áthárítani azért, mert más hajók által egyenlőtlen versenynek vannak kitéve, maguk kénytelenek e terhet viselni és igy igazságtalanul sújtatnak. Szükséges volt tehát, hogy a pénzügyi bizottság ezekkel a kifogásokkal és érdemleges észrevételekkel foglalkozzék és mint jelentésemben bátor voltam előadni, ezen érvek elfogadbaflanságának kimutatása mellett a javaslatot elfogadásra ajánlja. Mert méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a vállalatoknak hivatkozása úgy a párisi szerződéire, mint a hajózási actára, mint a nemzetgazdasági érdekekre nézve egészen eltévesztett, mert igaz ugyan, hogy ők úgy az eredeti franczia szövegezésben, mint annak magyar fordításában idézik a hajózási actának 19. és 20. szakaszát, azonban igénytelen nézetem szerint, azt helytelenül alkalmazták. Mert igaz ugyan, hogy abban a 19. §-ban szó van arról, hogy folyón a hajózást és az árukat megadóztatni nem lehet, azonban itten sem a hajózás actusának, sem pedig maguknak az áruknak ilyen megadóztatásáról szó nincs. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy bárki a maga hajóján terhet szállít és erre idegen árukat fel nem vesz díjszedés mellett, ez egyáltalában semmi adó alá nem esik. Ez bizonyítja azt, hogy sem a hajózási actus, sem az áru megadóztatva nincs. Mi van tehát megadóztatva ? Meg van adóztatva az a jövedelem, a melyet az illető vállalatok az idegen áruk után szednek s maguknak biztosítanak. Ez egészen más dolog, mely természetesen a hajózási aeta által nincsen tiltva. Sőt tovább megyek. A hajózási actának 20. §-a egyenesen a fogyasztási és forgalmi adóknak lehetősége és megengedhetősége mellett nyilatkozik és csak egyszerűen azt köti ki, hogy ezek kevésbbé kedvező moins favorable ne legyen, mint más szállítási vállalatok e tekintetbeni megadóztatása; tehát, hogy egyenlő módon legyenek megadóztatva,. Az ] analógiát tehát egészen biztosan lehet e tekintetban ezen törvényjavaslatra alkalmazni. A vállalatok kifogásképen felhozzák továbbá, hogy a tervezett adó a versenyt egyenlőtlenné teszi. Ez a törvényjavaslat és a régi törvény szövege szerint még megállhatott volna, a mennyiben nem minden forgalmi vállalat volt egyenlően bevonva ez alá, nevezetesen pedig nem a gőzhajók; de azon módosítás után, melyet a törvényjavaslat a pénzügyi bizottság szövegezésében nyert, ezt a kifogást fentartani nem lehet. Mert épen azon vállalatok ugyanezen adó alá vonattak és ha a kérvényezők ugy okoskodnak, hogy már a versenyképesség szempontjából is nagy hátrányban vannak a gőzhajó vállalatok más vállalatokkal szemben, amennyiben ez adót nem háríthatják a közönségre, hanem maguk kénytelenek viselni, ez az állításuk sem áll; minthogy mindnyájan ugyanezen adó alá esnek és igy természetesen versenyképesség tekintetében ugyanezen szempontból tökéletesen egyenlő alapon állnak. A mi az áthárítást illeti, az más tényezőktől függ, az nem az adók mértéke által oldható meg, hanem a nemzetgazdasági forgalmi verseny feladata és csakugyan constatálható, hogy nemcsak a gőzhajók, hanem a vasutak is kénytelenek a teherszállítási adót maguk viselni, mert a tariffa-politika, különösen a magyar államvasutaknál igen egészséges versenye olyan volt, hogy egyáltalában a forgalom bármely megterheltetését meg nem tűrte, sőt e tekintetben azt, hogy minden lehető könyítés nyújtassák, szükségessé tette minden vállalat részéről, ha általában a versenyt kiállani képes volt. Meg vagyok győződve, hogy ez lesz a hatása e versenynek továbbra is, ugy hogy e tekintetben igazságtalan megterheltetéstől vagy pedig az általános forgalmi adó átruházásától tartani nem igen lehet. Különben van egy körülmény, a melyre a kérvényezők nem fordítanak figyelmet s ez azt hiszem, a döntő. E javaslattal nem terveztetik új adó s e javaslattal nem vétetik igénybe új megadóztatási alap. Ez nem tesz egyebet, mint hogy azon tételeket, a melyeket az 1875: XX. és az 1881: LXI. törvényczikk részben megállapított, részben pedig emelt, további emelés alá von. Ha tehát a hajózási actával állanak elő vagy pedig a nemzetközi verseny s az adóztatás igazságossága szempontjából tesznek kifogást, e principíalis kifogásokat a 11 év előtt életbelépett törvény ellen kellett volna tenniök. És ha pláne azzal fenyegetnek, hogy a külföldi és a hajózási actát aláirt államok tesznek kifogást, olyat állítanak, a mit a 11 évi tapasztalás megezáfol, mert már 11 évvel ezelőtt lépett ezen principíalis intézkedések mindegyike életbe és egyik államnak sem jutott eszébe ez ellen tiltakozni. Most pedig, t. ház, mikor arról van szó, hogy ] a 27o-ból 3, a 3-ból 5, a 15-ből 16, illetőleg 187»