Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-336
íS.'Sfí. wsüágos ülés márczlns .4 1887. \QJ 228,353 forint rúgtak, hisz ezzel egy középszerű v.'rosnak új vízvezetékét is berendezni és tereit, utczáit parkírozni lehetett volna. Ehhez csatolhatjuk mindjárt a rozoga deszkakerítésnek 28,000 forint kiadását, az installatio és a díszítés 200,000 forintos számláját, mindezeknél a többszörösen fogó krétára ismerhetünk. Azt hiszem, t. ház, hogy a most feltáruló roppant utódeficittel szemben, jogosítva, sőt kötelezve is vagyunk, e deficit főfőindokait keresnünk és felötlőbb tételeit bírálat alá, felhozott enyhítő körülmények tekintetbe vételével azokat bonczkés alá vennünk. A mint méltóztatik tudni, az országos kiállításra eredetileg 400,1)00 forint állami hozzájárulás, illetőleg előleg lett megszavazva, azonban a mutatkozó örvendetes érdekeltség folytán csak hamar feltűnt, hogy sem az eredetileg contemplálí tér, sem a kiutalt állami előleg elégséges nem leend s igy már az 1885-ik év elején, a végleg megállapított tervezet alapján még 600,000 forint újabb állami előleg kéretett, a mit a törvényhozás minden ellenvetés nélkül készségesen meg is szavazott. A miből kitűnik, hogy a törvényhozás nem szükmarkuskodott; de talán épen a törvényhozás e készsége nyújtott felbátorítást a nemcsak kétszeres, hanem négyszeres hitel túllépésre és egy oly túlkiadásra, a minőnek hasonlóját az állami számadások történetében sehol e világon — természetesen hazánk kivételével — feltalálni nem tudjuk. Mert hisz másutt is tévedtek egy pár ezer forintban, de hogy egy ministeri szakértő által készített, vagy felülvizsgált és véglegesített tervezetnél a kiadások előirányzatáén 2.800,000, a bevételi előirányzatnál 1.158,000 forinttal tévedjenek, ez csakis nálunk s nálunk is csak ezen közösügyes aerában fordulhatott elő, e kormány fényűzési hajlamai, nagyzási hóbortja és a t. háznak az elszámolásnál mindig tanúsítani szokott engedékenységének természetes folyományaként (Egy hang a szélső baloldalon: Igás !) Nem történt ez újabb aerában olyan állami épírkezés, melynél az engedélyezett hitel és a törvényhozásiig elfogadott előirányzat sokszorosan túl ne lépetett volna; itt áll előttünk szomorú élő és intő példaként a vámház, posta-palota, államvasutak központi indóháza, a cultus minister ur régibb építkezései, legújabban a kereskedelmi ministerium palotájának fainosus ügye, melyeknél P,Z állam nem ezrekkel, nem is százezrekkel, hanem milliókkal lett megrövidítve. De nincsen az állam által kiadott vállalatok közt, le egy utolsó úttestig, le egy utolsó hid, vagy átereszig, a hol a szerződések megtartatnának, a hol az engedélyezett hitel túl ne lépetnék. Ez nem esetlegesség, ezek nem kivételes esetek, ez egy rendszer kifolyása. Egy nyerészkedő consortium alakult a protectio titkos árnyában, a mely minden ilynemű vállalatot [ egyedáruskodó markába kaparít s a mely rá van szoktatva, hogy benyújtott számláit minden körülmények közt kiszoktak egyenlíteni s a szerződések meg nem tartása mellett felhozni szokott banalig mentségeinek mindig érvényt tud szerezni. Ha már a szerződésileg megkötött és korlátolt állami vállalatoknál ily hitel túllépésekkel találkozunk s ha az ily számlák mégis mindig kiegyenlítést nyernek: elképzelhetjük, hogy minő gazdálkodás folyik az oly építkezéseknél, a hol sem előirányzat, sere meghatározott terv által nem látja ez államkárosító consortium magát korlátozva. Erre nézve nagyon tanulságos példát találhatunk a lipótvárosi basilikánál, a mely egyszer egészen fel volt építve, ha jól tudom 2 millió forintból; de a szerencsétlen kupola bedőlés alkalmat szolgáltatott arra, hogy a kiigazításra és kitatarozásra milliókat pazaroljanak ugy el, hogy még ma sincsenek ott, a hol a kupola bedőléskor voltak, mert minden évben többet bontottak, mint a mennyit visszaépítettek, most a cultus minister ur ezen nagyon is hazárd játék folytathatására sorsjátékot rendezett; de félek, hogy az abból befolyt tetemes összeget is a folytonos bontás segélyezésével felfogják emésztetni, a nélkül, hogy az a szerencsétleu épület befejezést nyerjen. Az országos kiállításnál előforduló ropp urt túlkiadásokat és a számlák kielégítésében tanúsított ezen lascivitást is a komoly ellenőrzés hiánya eredményezi. E túlkiadás bár a személyi kiadásoknál is megdöbbentő arányokat tüntet fel; de első sorban mégis az építkezéseknél jelentkezik legszembeötlőbben, a hol az előirányzatot épen ötszörösen látjuk túlhaladva s mégis az állandó megmaradásra számított iparcsarnok is oly silányul férczeltetett össze, hogy az első nagyobb eső mindenfelé becsurgott a fedélzeten és a vízlevezető csatornákon. De eltekintve ettől, a kiadási tételekben találhatunk még számos oly tételt, a melyeket indokoltul el nem fogadhatunk, például azt, hogy parkírozás és vízvezeték költségei 228,353 frtra rúgnak. Hisz ezzel egy középszerű városnak új vízvezetékét berendezni s tereit parkírozni lehet vala. Ehhez csatolhatjuk mindjárt a rozoga deszkakerítésnek 28,000 frt díját, az installatio és díszítés 200,000 frtos számláját. Mindezeknél látszik, hogy duplán, triplán fogó krétát használtak. Ámde mindezt túlszárnyalják merészségben a személyi kiadások, a melyek a legtovább menő liberalismus határain is messze túlcsapongnak, ugy, hogy az e téren felmerülő számok valóban megdöbbentők. Administratio, tűzbiztonsági és rendőri kiadások költségei egymagukba 607,115 forintra rúgnak, hisz ezzel egy kisebb szabású országnak lehetne • administratióját és közbiztonsági szolgálatát berendezni. E megdöbbentő összegből az 14*
