Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-336

108 888. országos ülés műresms 4. I&87. őrszemélyzet maga 180,000 forintot, a rendőri személyzet 104,000 frtot emésztett fel. Hisz ezt még meggondolni is borzalmas, főleg akkor, a midőn az állam csaknem egy milliót költ az államilag gondozott fővárosi rendőrségre. Miként lehetett igy mellékesen néhány havi időre ily roppant összeget elherdálni, a melylyel egy egész hadtestet lehet vala mozgósítani? S miként lehet ily roppant sdministrationalis és személyi kiadások mellett, pénz és jegy kezelési jutalék fejében — a mi szintén administratio — mégis 127,000 forintot kiadni, azt véges emberi észszei felfogni nem lehet. Alkalmasint ugy történt, hogy az örökös tracták, banquetirozások és mulatozásoknak százezeréire menő kiadásait, valahol itt e hihetetlen tételeknél számolták el átruházás által, amire feljogosítványt nem nyertek ngyan, de elleplezték mindenesetre valamely ily nagyobb tételnek mert a zene és ünnepélyekre felvett 30,000 frt bizonyosan nem futotta ki azon egészen émelygésig vitt szakadatlan köztraetálódzásnak számláit. Es a mely arányban növekedtek a kiadások, ép oly arányban fogyott az előirányzott bevétel, például a kathalogusok eladásából várt nagy bevétel 85,000 frt kiadással szemben leolvadt 19,000 frtra, mert hát a nagy cathologus csak a bezárás idejére készült el. De nom folytatom, pedig még lehetne sok nagyon tanulságot: példát felhozni, hanem levonom •a fentebbiekből azon következtetést, hogy kiállításunk erkölcsi sikerét bizonynyal nagyon drágán fizettetik meg az országgal 8 hogy a most benyújtott számlában oly tételek foglaltatnak, a melyeket lelkiismeretesen egy képviselő sem szavazhat meg a nélkül, hogy az ország iránti köteleségével ellentétbe ne helyezkedjék. Én részemről azt megtagadom s ezt azon óhajtásom kapcsában teszem, vajha e deficit előterjesztése legyen utolsó nyilvános ténykedése a kereskedelmi minister urnak, hogy ő 700,000 frt tálkiadással felépített ministeri palotát ezen túlkiadások súlyával meg ne szálja, mert rövid ministerségének önkényes tényei, szakértelem nélküli ide-oda kapkodása s üres önelbizakodottsága már is oly destructiv irányban kezd jelentkezni, a minek tovább folytatása, helyrepótolbatlan károkat fogna az országra hozni. A minister ur sokat rontott, keveset épített, mit épített, azt is oly méreg drágán építette, hogy azt nem egy hamar fogjuk elfeledni és kiépülni. A pénzügyi bizottság indokolása azt mondja, hogy nem érezte magát hivatottnak arra, hogy a részletekre kiterjeszkedjék, minden egyes számtétellel foglalkozzék, főleg azért, mert tudta,hogy a kiállítás összes zárszámadásai át főárnak menni azon utólagos elbíráláson, melyre államszámviteli rendszerünk értelmében az állami számvevőszék, a képviselőház zárszámadási bizottsága s általán ÄZ országgyűlés hivatva van. De hát ez az okoskodás egy kissé sántikál, mert hát hiába találna hibát az állami számszék, mert mi egy ily bevégzett tényt alkotnánk most, a mely az utólagos feleletre vonást kizárná, avagy illusoriussá tenné, mert mostani szavazatunkkal tacite megadaók már előlegesen a felmentvényt. Pedig addig jöhet más minister, kit előde tényeiért felelősségre nem lehetne vonni. Azt mondta az indokolás, hogy a kiállítók számának váratlan megszaporodása, mely az eredeti tervezésnél számításba vett létszámot szinte háromszorosan felülhaladta, kikerülketetlenné tette a kiállítás arányainak ugyanily mértékű megnövekedését is. Nem háromszorosan növekedett a költség, mert az eredetilegként 400,000 frtnak tízszeresét teszi a kiadás, a mi egy kissé kedvezőtlenebb világításba helyezi a bizottság okoskodását s engem arra késztet, hogy megtagadva a fedezetet, csatlakozzam Envedi Lukács barátom határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Midőn bejelentem, hogy azEnyedi Lukács t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot, ugy lényegében mint indokolásában is elfogadom, csakis néhány észrevételt kívánok tenni azokra, a miket a t. minister ur és részben a t. előadó ur is ezen törvényjavaslnt támogatására mondani szíves volt s ezt is főkép azért teszem, hogy a kérdésnek megbirálása idegen térre ne tereitessék ; oly térre nevezetesen,melyen felfogásom szerint ezentörvényj avaslatot, melyben helybenhagyás kívántatik, objeetive sem tárgyalni, sem megbírálni nem lehet. A t. minister ur hivatkozott árra, hogy a kiállításnál felmerült túlkiadásoknak megvizsgálása ugy is a számvevőszék hatáskörébe tartozik és igy azzal ezúttal foglalkozni talán felesleges is. Megengedem, t. ház, hogy ennek számszerű megvizsgálása igenis oda tartozik, de ezen törvényjavaslatban más is kívántatik és foglaltatik, tudniillik helybenhagyása azon intézkedéseknek, melyek a számokban rejlenek. És ha egyszer ezen törvényjavaslatot a t. ház elfogadta, akkor a számvevőszék hivatásához képest, csakis a számszerű revisióra fog szorítkozni és nem fog ítéletet, bírálatot mondani a kormány azon eljárása fölött, melyet tudnunk és látnunk kell, bármennyire objeetive és pártállás nélkül kívánjuk is ezen törvényjavaslatot tárgyalni. Én, t. képviselőház, Enyedi t. barátomnak felszólalását — a melyre vonatkozólag azt hiszem, hogy a minister ur részéről csakis lapsus volt a hazafias szempontra való hivatkozás,nemcsak objectivnek tartom, de sőt Ő elment a eriticában a concessio azon határáig, a mely határon túlmenni kötelesség mulasztás lenne. 0 kész velem együtt bizonyára némely hiúságot is elnézni és oly tálkiadást okozó eljárás előtt is szemet hunyni, a