Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-336
106 338. orszAsro; ülés niárczins 4. 18S7. számára. Akkor, midőn láttuk, hogy a kiállítás rendezése lehetetlen oly költséggel, mint annak idején terveztetett, a t. képviselő ur is mondta, hogy szemben állunk azon kérdéssel, hogy megtagadtassák ezen újabb előleg és hogy bizonyos mérvben megszorittassék az egész kiállítás műve, a mi nem volna egyéb, mint megtagadása egy országos vállalat támogatásának az országgyűlés által. 0 azon ponton volt, a melyen nézetem szerint, minden képviselőnek állni kell most is, hogy a nemzeti becsület és az ország tekintélye érdekében fogadandó el a törvényjavaslat. Vájjon minden remény meg fog-e hiúsulni, t. ház, a mely a kiállításhoz fűződött, azt bajos megmondani s még bajosabb valaha kimutatni. De mutatja más országoknak példája, hogy az ilyen kiállításnak mindig messze menő hatása volt. Én tehát, miután constatálta az ország, constatálta a külföld, hogy a kiállítás nagyban és egészben sikerült, azokhoz, a miket mondtam, más conelusióra nem jöhetek, mint arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom és megvallom, nem biroia felfogni, hogy Enyedi Lukács képviselő ur javaslatának mi czélja van s micsoda hasznot hozhatna annak elfogadása. Megengedem, hogy rendes, gyakrabban ismétlődő kiadásoknál utólagos eritica gyümölcsös lehet, mert talán bizonyos dolgok ismétlődésétől megóv. Ezen eset jelenleg nem áll előttünk. Országos kiállítás gondolom, oly hamar alig lesz és ha volna, gondoskodva lesz bizonyosai:, hogy ezen kiállítás tapasztalatid majdan felhasználtassanak. De kérem, t. ház, ha feiderittetnék is most bármi módon, hosrv a ki7 Cl/ állításnak egyik vagy másik kiadása felesleges volt, ez nem változtat meg semmit, valamint azon bírálatot sem, melyet a kiállítás vezetésére nézve a közvélemény már kimondott. Ázt sem szabad felednünk, hogy a töriént kiadásoknak legalább erkölcsi felelősségét igen nagy mérvben az országos bizottság viseli, a melyben a háznak minden pártja képviselve volt. Ha ott bizonyos elvi határozatok létesültek, a kiállítás közegei, a t, kormány, a mely azt keresztül vitte, csak részben viseli már a felelősséget. Kérdem most t. ház, hogy ki lesz illetékes megbírálni, vájjon a kiállításnál előfordult bizonyos kiadás szükséges volt-e? A pénzügyi bizottságnak albizottság; 1 ,, ugy hiszem, alig volna illetékes,sőt ha kiállítási ügyekhez értő férfiakból állíttatnék össze jury, még az sem volna képes, a nélkül hogy az akkori állapotokba vissza ne helyezze magát, teljesen meghatározott módon megbírálni, vájjon a kiadásoknak egy bizonyos része szükséges volt-e? én, miután a számadások utólagos megvizsgálásának többféle módja meg van adva, a mint a t. előadó ur is kifejtette, én azon módját a vizsgálatnak, melyet Enyedi Lukács képviselő ur kivan, bizalmatlansági szavazatnak kell, hogy tekintsem, a mely abban az értelemben, a melyben egyedül felfogható, nézetem szerint indokolva nincs. Miután tehát, t. ház, a póthitel, a melynek megszavazását tőlünk kívánja a kormány, csak logicai következése azon határozatoknak, a melyeket a t. ház hozott, én daczára annak, hogy igen sajnálom, hogy épen a mostani szorult pénzügyi helyzetben kell a dologgal foglalkoznunk, én mégis más lehetőséget nem látok, mint azt megszavazni. Orbán Balázs: T. ház! Bizonnyal nincsen e háznak olyan elfogult tagja,a ki az országos kiállítás szükségességét és annak erkölcsi sikerét kétségbe akarná vonni, mert ha annak semmi más eredménye nem lesz vala is, mint az, hogy a művelt népek figyelmét ránk vonta s a velünk való érintkezése, a mi megismerésünkre, hazánk természeti kincseinek s népe iparkodásának felmutatására kedvező alkalmat nyújtott: már ez is nagy előnynek tekinthető, mert fájdalom, a mi közjogi viszonyaink, a mi külképviseltetésünk oly szánalmas alakot öltött, hogy azon a réven ugyan hazánk lételéről s nagy jelentőségéről a külföld magának fogalmat egyáltalában nem szerezhet, avagy ha szerezhet, csakis balfogalmat. A kétfejű sas szárnyaival oly láthatatlanul elfedi mindenhol a mi czímerünket, hogy országunk jelvényei és színei az ismeretlenség homályába vesznek; a mi érdekeink nemcsak elhanyagoltainak, hanem mesterkélten és tervszerűleg elnyomatnak s mi oly jó bolondok vagyunk, hogy mind e kegyességet 300,000 forint hozzájárulással még meg is fizetjük és jutalmazzuk. Kiállításunk kétségtelenül hozzájárult a diplomatiánk által mesterkélten hazánkra nehezített homály eloszlatásához sazoknak érdemeit, kik azt létesítek, mi kétségbe vonni nem akarjuk, sőt örömest áldozunk az elismerés adójával; ámde ezek közé nem számíthatjuk a jelenlegi kereskedelmi minister urat, a ki tárczája elfoglalásakor már készen találta azt s legfölebb a megnyitásnál való tapintatlansága és öninegfeledkezése által compromittálta állásának méltóságát. Hát az sérthette a nemzet — melynek képviselője volt az alkalommal a minister ur — önérzetét, de nem ártott az ügynek, hanem az a roppant deficit, a melylyel most betetőzi a kiállítás sikerét, az nagyon is árt s nagyon is keserves utómeglepetésben részesíti az országot. Azt hiszem, hogy a most feltáruló roppant deficittel szemben jogosítva vagyunk, sőt kötelezve is vagyuk annak egyes felötlőbb tételeit bonczkés és bírálat alá venni. E mivel etünknél mindjárt első sorban feltűnik az építkezéseknél előfordult túlköltekezés, a mi az előirányzatot épen ötszörösen multa felül, de eltekintve ettől, a kiadási tételekben vannak érteimezhetlen dolgok, például az, hogy a parkírozás és a vízvezeték költségei
