Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-336

33S. «rSEág<w üléi mlrezlns 4. 1887. JQ5 melyet akkor elfoglalt a szélső baloldal padjairól } íalász Gréza akkori t. képviselő ur, a ki nem hitte, hogy a javaslat elfogadásából deficit fog származni, hanem azt remélte, hogy a kiállítást deficit nélkül is lehetséges lesz bevégezni. Én azon alkalommal a javaslattól elvileg eltérő álláspontomat fejeztem ki és azon kérdést felvetettem, hogy vájjon helyes-e az akkori pénzviszonyok között, hogy az állam vegye kezébe egy ilyen vállalat mind erkölcsi, mint pénzügyi koczkázatát, a mely vállalatra késznek nyilatkozott, hajlandó volt a társadalom és a melyre az előkészületeket a kormány támogatása reményében ugyan a társadalom tette meg: Nagy elégtételemre szolgál, t. ház, hogy a bizottsági tárgyalásokon megtudtuk, hogy a t. ministerelnök ur eredetileg az én nézetemen volt, hogy ő is helyesebbnek tartotta volna, hogy ezt a társadalom tegye és hogy ő csak az akkori áramlatnak engedett. Akkori felszólalásomban kifejtettem azt, hogy a költségvetés, melyet a t kormány előterjeszt, nem reális. Természetesen csak objective értettem azt; megvoltam győződve, hogy a t. kormány bona fide azon reményben van, hogy az illető összeggel ki fog jönni. Nem csalódtam akkori jóslatomban. A tények megmutatták, hogy optimismus volt azon nézet, hogy az állam 75,000 frtnyi hozzájárulással és 4-00,000 frtnyi előlegévei lehetséges lesz ilyen országos jellegű kiállítást rendezni. El fogja ismerni minden bizonynyal mindenki most is, hogy oly kiállítás, melyet nem a kormány, hanem a társadalom rendezett volna, mely privát vállalat lett volna, sokkal kevesebbe került volna: természetes az is, hogy sokkal szűkebb keretben mozgott volnn, hogy szerényebben kellett volna berendezni. Nem vitatkozom Enyedi Lukács t. képviselőtársümmal a kiállítás haszna, jelentősége felől. Ezt számokban és concret tényekben összeállítani nem fog sikerülni senkinek. Megengedem, hogy ha a kiállítás privát jellegű maradt volna, nem lett volna oly nagj< szerű, oly fényes, mint a minőnek láttuk és azt is elismerem, hogy közgazdasági haszna is valószínűleg csekélyebb lett volna, mint a. minőnek hiszem ma. I)e hát, t. ház, én is azon álláspontra helyezkedem, mint t. képviselőtársam, hogy azon alapból kell megítélni a kiállítás eredményeit, a melyen állott az országgyűlés akkor, mikor annak tervét megszavazta. Az ország vette kezébe a vállalatot. Akkor előre lett mondva, hogy annak következményei lesznek és én akkor óhajtottam volna, hogy a kiállítás tán kisebbszertíen, de az államnak minden koczkázata nélkül létesüljön. Világosan kimondtam, hogy ha az állam a maga neve alatt KÉPVH. NAPLÓ 1884 — 87. XVI. KÖTET. veszi kezébe a kiállítás ügyét, annak fiaskót csinálni nem szabad, akár mennyibe kerüljön is. Egy pár százezer forintra akkor nem szabad nézni, mert az országnak, az államnak becsülete van hozzákötve. Ha, t. ház, méltányosak akarunk lenm, nézzük másutt, hol államok által rendezett nagyobbszertí kiállítások voltak, volt-e valaha más eredmény. Megengedem, hogy nemzetközi kiállítás és országos kiállítás közt nagy különbség van; azonban tény az. hogy voltak ugyan kiállítások, mely magánosok, társulatok által rendesve nem hoztak deficitet; az állam által rendezettek mindig deficitet hoztak. Tapasztaltuk a párisi, tapasztaltuk a bécsi kiállításon. Ott is, a hol voltak, a kik nagyobb tapasztalattal bírtak a kiállítások rendezésére nézve, ott is a vezetők a kiáilitásnak terjedelmére nézve, annak költségére nézve igen gyakran tévedésnek voltak kitéve. De, t. ház, tekintetbe kell venni a kiállítások természetét is. Országos kiállítás nem hasonlítható össze sok más nagyobbszeríí vállalattal, a hol előre ki lehet számítani, előre lehet megállapítani, ha nem is mindent, mégis sokat. Kiállításoknál oly factorok jönnek gyakran működésbe, melyeket előre látni nem lehet. Minden a mi ez alkalommal szükséges, csak drágán rendelhető meg már az idő rövidségénél fogva, a mely alatt a munkákat el kell végezni. Gyors elhatározásrí! v;m szükség, mindent oly pontosan megfontolni mint: más alkalommal nem lehet és én szerencsének tartom a budapesti kiállításra nézve, hogy annak vezetői bírtak a gyors elhatározás képességével, mert;- nélkül az a kiállítás nem sikerült volna oly mérvben, mint a hogy az sikerült. Es, t. ház, hiszen ily feladatnál a hálátlanságot is voltak kénytelenek tapasztalni a kiállítás vezetői. Lehetetlen, hogy kiállítás alkalmával panaszok fel ne merüljenek, hogy ott mindenki, közönség és kiállító meg legyen elégedve. A leggenialisabb vezető sem volna képes ily eredményt eiérni és a t. minister ur igen helyesen mondta, hogy elkerülhetlen, hogy egyes tévedések, egyes hibák elő ne forduljanak. De, t. ház, első sorban a vezetők kötelessége mégis az volna, figyelni arra, hogy a kiállítás sikerüljön; e kötelességüknek megfeleltek. Hogy a kiállítás terjedelme növekedni fog, előre látható volt ugyan, de hogy mily mérvben, az nem. De kérdem, t. ház, ha az ügy a kiállítás megkezdése előtt a ház eié került volna és ha akkor rámutatott volna a t. kormány arra, hogy a siker koczkáztatása nélkül ilyen vagy olyan öszszegre szükség van, találkozott volna-e valaki e házban, ki a szükséges összegeket megtagadni merte volna? Én ugy hiszem, nem. Hogy különben ez állásponton állott a t. ház ellenzéki része is, mutatja Lázár Ádám t. képviselő ur felszólalása, mikor a második hitelt kérte a kormány a kiállítás * 14