Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-336

104 336. «rszágos ülés márezims 4. 1887. meg a szükséges észrevételeket, minthogy én azon állításokat nem tartom a tényekkel egészen összhangzóknak. (Halljuk!) A t. képviselő ur ugy látszik, azzal vádolja a kormányt, hogy megtagadta tőle a pénzügyi bizottságban a számtételekre nézve a felvilágosítást, melyből ő meggyőződést szerezhetett volna magának az iránt, vájjon nem történtek-e fölösleges kiadások és megfosztotta őt a kormány azon lehetőségtől, hogy a törvényjavaslatot ő is elfogadhassa. Méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy én a t. képviselő urat, egyenesen a pénzügyi bizottság jelentésére utaljam, a melyben világosan ki van mondva, hogy maga a pénzügyi bizottság nem tartotta alkalmasnak és helyesnek azt, hogy bele menjen a számadások oly részletes megvizsgálásába, a milyenbe a pénzügyi bizottság még soha sem bocsátkozott, mivel a számadások megvizsgálására ott van első sorban az állami számvevőszék, azután pedig a zárszámadási bizottság ; hogy ennélfogva ezen számadások ugy sem fogják elkerülhetni a legszigorúbb vizsgálatot és igy a bizottság teljesen fölösleges munkát végzett volna, hogy ha ezen számadások megvizsgálásába beleereszkedik. Ne méltóztassék azt mondani, hogy a kormány nem nyújtott alkalmat a betekintésre ; ellenkezőleg a pénzügyi bizottságban én magam kifejeztem azt, hogy ha bárki a t. képviselő urak közül a számadásokat megtekinteni kivánja és azokból bármiféle részletes adatot kivan meríteni: készek vagyunk neki minden felvilágosítást megadni és a betekintést a legteljesebb mértékben megengedjük. Mindenki megszerezhette volna tehát magának a felvilágosításokat. Azt mondja beszéde elején a képviselő ur: ő is teljesen osztozik az előadó urnak azon véleményében, hogy a kiállítás nem pártszempontból bírálandó meg. Ha a t. képviselő ur ezt a helyes elvet követte volna, akkor beszédének a végén nem ugy concludált volna, hogy ő bizalmi tekintetből nem fogadja el a törvényjavaslatot. Mert hiszen már a bizalmatlanság kifejezése annak irányában, a ki a kiállítást rendezte, nem egyéb a pártállás kifejezésénél. Ha a t. képviselő ur, mint beszéde elején Ígérte, belehelyezte volna magát ama hangulatba, mely a kiállítás tartama alatt és befejezése után is uralkodott: akkor csakugyan nem igy, pártszempontból bírálta volna meg a kiállítást, hanem megszavazná ezen költségek fedezését. Senki sem fogja állítani,t.ház.hogy ha ily nagy míí megteremtését és rendezését utólagosan teszszük bírálatunk tárgyává, hogy ott némi felesleges kiadásokat találni nem fogunk ; még a legkevésbé szigorú ítélettel is fogunk találni utólagosan ilyen talán feleslegesnek mutatkozó kiadást. De mondja meg a t. képviselő ur, hogy ki volna az, a ki lelkiismeretesen véve a kiállítás ügyének vezetését és látva annak nagy fontosságát ; a ki előre azon meggyőződésben volt, hogy ezen kiállítás sikere egyenes verdictet fog provocálni, az egész civilisált világon Magyarországra: vájjon az életképes-e, vagy hogy az egy veszendő nemzet és ország-e? hogy ilyenkor az egy pár ezer forint koczkázatától tegye függővé, hogy a kiállítás sikerüljön-e vagy ne? Mutassa meg azt az egyént, a ki a felelősséget ezért magára vállalná. (Helyeslés a jobboldalon.) Es ha igy indul ki a kiállítás megbirálásánál, a mint hogy meggyőződésem szerint máskép hazafi nem indulhat ki a kiállítás megítélésénél: akkor ilyen utólagos eritica mellett egy pár ezer forint felesleges kiadást, elkerülhetlennek fog találni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elismerem és utólag én is rá tudnék mutatni, hogy vannak oly kiadások,melyek, miután nem hozták meg az eredményt, a melyet tőlük vártunk, feleslegeseknek mondhatók : de arra nem mertem volna vállalkozni, hogy azokat előre megtagadjam, mert tudtam, hogy koczkäztatnám a szent czélt, a melyért a kiállítás rendeztetett (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen meggyőződést osztván akkor, osztom ma is és ennek folytán kérem, méltóztassék a tőr vényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobbMaion.) Steinacker Ödön: T. ház! Miután évek óta foglalkozom a kiállítási ügyekkel és miután azon két alkalommal, midőn a budapesti kiállítás ügye itt a ház előtt tárgyaltatott, felszólaltam és az első alkalommal a kivitel módjaira nézvenémely aggodalomnak is adtam kifejezést, legyen szabad röviden indokolnom, hogy miért tartom elfogadandónak a törvényjavaslatot és miért nem csatlakozom Enyedi Lukács t. képviselő ur határozati javaslatához. Ezen póthitel kérése senkire sem képezhet ezen házban meglepetést, előre tudhattuk és tudtuk, hogy ilyen póthitel jönni fog. Mikor 1883-ban a kormány előterjesztette a javaslatát, akkor én rögtön bátor voltam azon nézetemnek kifejezést adni. hogy a helyett, hogy a t. kormány 400,000 frt előleget a kiállítás bevételeiből 1885. végén megtérítendőnek mond, helyesebb lenne azonnal kimondania, hogy a kiállításból származó deficit megtérítésére a háztól póthitel fog kéretni. Figyelmeztettem akkor a t. házat, hogy ezen póthítel tárgyalásánál majd méltóztassék visszaemlékezni, hogy volt itt a házban, a ki erre előre egész határozottsággal rámutatott, hogy póthitel j kikerülhetetlen lesz. Szemben azon állásponttal,