Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

53 316- «r*xágos ülés f.-brsár S. 18*7. fontos, mint ama jogviszony, egyáltalában semmiféle törvény által nincs rendezve. Tudjuk, t. ház, azon visszaéléseket, melyek a termelésben a dohányosok részéről elkövettetnek és hogy oly elemek vállalkoznak a dohány előállítására, a kik már műveltségüknél és anyagi helyzetüknél fogva a legprimitívebb helyzetben vannak. Ennélfogva a termelő gyakran azon helyzetbe jut, hogy többnemü kiadásait, költséges befektetéseit azon kertészekkel szemben veszélyeztetve látja. És ez nagyon nagy baj, mert az anyag minőségének előállítását csökkenti és az előállítás rovására történik. Ugy belföldi fogyasztásunk, mint a bevásárló külföld előtt sokkal inkább emelkednék dohánytermelési jó hírnevünk és az államnak is nagyobb jövedelme volna a külföldi piaezon történő darusításokból, ha az anyag minőségének előállítására nézve biztosítékok nyújtatnának az által, hogy szabályok lennének a kertészek és termelők közti jogviszonyt illetőleg, azaz, hogy a termelők érdekei törvény álta] lennének megvédelmezve. Sokszor megtörtént az, hogy az a kertész, a kinek nincsen semmije, a ki már egészen elzüllött községében, beáll egyéb foglalkozás hiján dohányosnak. Mikor jön a legszorgosabb munkálkodás! idő, mikor a palántákat kell kiültetni, vagy mikor a kapálás ideje vau: egyszerűen szedi, veszi sátorfáját és odább áll, a nélkül, hogy a hatóságok által helyreállíttatnék, miután a hatóságok akként fogják fel a dolgot, hogy a dohányos nem cseléd, hanem szerződéses fél. Ha igy togjuk fel a dolgot, hogy a szerződés alapjára van fektetve a termelő és dohányos közti viszony, akkor egyáltalában lehetetlenség a termelőnek oly anyagot producálni, mely úgy az ő, mint az állam érdekeinek megfelel. r Én ennélfogva azon kérést intézem a t. pénzügyminister úrhoz, legyen szíves mielőbb egy javaslatot előterjeszteni, mely tüzetes szabályzatot, foglaljon magában a dohánytermelő és a dohányosok közti viszonynak megállapítására nézve. (Helyeslés szélső balfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon ellenvetések közt, melyek a dohány-monopólium ellenében felhozattuk, kétségkívül legtöbb figyelmet érdemel azon felszólalás, melyet Grulner t. képviselő ur a dohánynak külföldre való eladására nézve tett. Kétséget nem szenved, hogy ezelőtt két évvel, mint méltóztatnak tudni, a dohányügyek rendezésére és azoknak törvényjavaslatban előkészítésére szaktanácskozmányt hivtam össze. Ennek egyik megállapodása az volt, hogy ha van monopólium, legyen az teljesésne álljon fenn kétféle eladás, tudniillik hogy legyen külföldre eladó a kincstár is és legyenek eladók más magánosok is. Ezen alapon dolgoztattam ki törvényjavaslatot és mint a képviselő ur is megjegyezte, a múlt évben készen volt. Nem a pénzügyminister oka annak, hogy ma a költségvetést kell tárgyaim és méltóztatnak tudni, hogy hosszú időn át a költségvetés befejezte után a kiegyezési tárgyalások lesznek napirenden és igy, ha be is volna nyújtva a törvényjavaslat, nem hiszem, hogy törvényerőre emelkedhetnék. De bármikor, a midőn a törvényhozás rá ér arra, hogy a törvényjavaslatot tárgyalja: a kormány, minthogy az készen van, bármely perczben hajlandó annak benyújtására. De bizonyos tekintetben, igaz, hogy fennáll azon hátrány, hogy a külföldre való eladási engedélyivel biró kereskedők nem hajlandók dohányt venni, csakhogy ez nem ezen kilátás folytán van igy, mert azon kereskedők, a kik birtak ily engedélylyel, annak 1888. június végéig való meghosszabbítását kérték. E tekintetben tehát nincs semmi nehézség és ha a conjuncturák olyanok volnának, hogy vehetnének, bizonyára vennének is De igenis káros hatással van a dohány eladására egy más körülmény s ez az anyag rosszasága. Ez igenis nagy gátja a dohány külföldre való vitelének. Már pedig e tekintetben a nehézség egyforma, akár az állam, akár a kereskedő a közvetítő. Az teljesen áll, a mit Grulner t. képviselő ur mondott, hogy a külföldre szállítható dohányt csak 11 ezer catastralis holdon termelnek, bár'az állam által kiosztott összes termelési engedély 105,000 catastralis holdra szól. De az állam, eltekintve a költségektől, nem rendelkezik elég épülettel, hogy az egész 11,000 catastralis hold termését átvehesse. A képviselő ur azt mondja, hogy ne vegye át az állam egyszerre, csak lassankint. Engedelmet kérek, épen ez eljárás ellen lehetne legfőbb kifogást tenni. Mert kitől vegye át az állam előbb? Külföldi eladásra való engedélye van például G-ulner képviselő urnak, van Móricz Pál képviselő urnak; már most bármelyiknek dohányát venném át, az, a kitől át nem venném, megneheztelne. S ép ezért, mert ilynemű szemrehányásoknak nem akarom magamat kitenni s mert az összes területet át nem vehetem, nem veszem át sem az egyiktől, sem a másiktól. Grulner képviselő ur másik észrevétele az, hogy a dohánycsempészet megakadályozásának legjobb módja az, ha oly dohány készíttetik, mely a köznépnek ínyére van. Erre nézve már megtörténtek az előkészületek és mihelyt az épülőfélben levő debreezeni dohánygyár készen lesz, ily fajta dohányok nagy mennyiségben fognak gyártatni és árúba bocsáttatni, E tekintetben tehát elég lesz