Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

316. országos ülés febmár S. 188?. 59 téve a dohány-enquéte és a-.t. képviselő ur óhajtásának. Hivatkozott a t. képviselő ur arra is, hogy mennyivel nagyobb tiszta jövedelme van Austriának a dohány monopóliumból és hogy az Austriával való szerződést más alapon kellene megkötni. Teljesen áll és a zárszámadásokból is mindenki meggyőződhetik, hogy Austriának a jövedelme a dohány-monopóliumból nagyobb és hogy a jövedelemnek aránylag nagyobb százaléka tiszta jövedelem, mint nálunk. De ez két körülményre vezethető vissza. Az egyik az, hogy Austriában épen nem, vagy csak oly csekély mérvben termelnek dohányt, mely számba sem jő és igy nem is nyílik alkalom a csempészetre, mely nálunk tudvalevőleg nagy mérvben űzetik. A másik: eltekintve a nagyobb népességtől, nagyobb az aránya azon népességnek, mely drágább szivart szí. Különben a jövedelem az 1885. évi zárszámadás szerint ez évben már nálunk is 21.800,000 frtra ment és azóta is a jövedelem emelkedik, czélszertí törvényhozási intézkedések által pedig még nagyobb mérvben lesz fokozható. Azt mondja Gulner képviselő ur, hogy köttessék Austriával más szerződés. A ma fennálló szerződés az, hogy az austriai regié megfizeti a dohányt a beváltási áron, a magyar államkincstár által tett és felszámított minden költség hozzáadásával. (Egy hang a szélső baloldalon: A központi igazgatás költségét is?) A központi igazgatás költségének egy részét szintén. Ezen eljárásnak következménye az, hogy csakugyan nagy terület az, a melyen Atistria részére nálunk dohány termeltetik és közgazdaságilag igen nagy előny van abban, hogy nemcsak a Magyarország részére szükséges 40 ezer holdnyi termelés állíttatik elő, hanem ezen kívül Austria számára 62,300 hold van müvelés alatt, mely ha nem állana rendelkezésünk alatt, ennyivel kisebb területen termelnénk, a mi gazdaságilag igen nagy kár volna. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez elérhető más utón is, tudniillik szerződésileg. Ez igaz, t. ház, de ha szerződést akarunk kötni, ahhoz szerződő fél és mind a kettőnek a hozzájárulása is szükséges. Es kérdés, vájjon akkor, ha az osztrák kincstár drágábban lenne kénytelen nálunk a dohányt beszerezni, ez nem tenné-e őt hajlandóvá arra, hogy a dohánytermelést, a mire van náluk Ausztriában alkalmas terület, nagyobb mértékben kiterjeszszék. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy lépjen fel Austria mint vevő és adja át a kincstár a dohányt Austriának ugy, mint akár mely más vevőnek. Megengedem, t. ház, hogy ez által nagyobb nyereség hárulhatna a kincstárra; de eltekintve a dolognak közgazdasági hátrányától, hogy tudniillik kevesebb területen termeltetnék a dohány, ezenkívül a következmény az lenne, hogy Austria venné azon dohányt, a melyre szüksége van, tehát csakis a jobb dohányt, míg azon nagy mennyiségű rossz dohányt, mely most a jóval együtt Austriába eladatik és melyet különben sem külföldi eladásra, sem gyári feldolgozásra értékesíteni nem lehetne, a magyar regié terhére és rovására itt maradna sebből nemcsak jelentékeny közgazdasági kár származnék, hanem a magyar kincstárra nézve is tetemes pénzügyi hátrány állana elő. A mi dohánytermelésünknek — mint máskor is kijelentettem — a csempészeten kivül legnagyobb hátránya a termelés rossz minősége. Igen nagy mennyiség termeltetik, de az, a mi akár külföldi eladásra, akár gyári feldolgozásra fordítható, igen csekély százalékát képezi a termelésnek. Arra törekedni, arra gondot fordítani, hogy ezen állapot javittassék, igen is a regiének kötelessége; csak hogy e tekintetben fődolog a termelő igyekezete, a mit ezenkívül tenni lehet, az csakugyan megtörtént.. Felállíttattak különböző helyen mintatelepek, a hol a kezelők elsajátíthatták a termelés módjait; vándortanítók bocsáttattak ki, akiktől az illetők megtanulhatták a kezelést. De a mi a legfontosabb : a jobb minőségű dohány ára évről-évre emeltetik, a mint most is folyamatban vannak a tárgyalások, hogy a jobb minőségű dohánynak a múlt évben javított árai most még tovább emeltessenek. Szóval, e tekintetben az intézkedések folyton megtörténtek és meg vagyok győződve, hogy ezek, ha ily módon haladunk tovább, meg is fogják teremni gyümölcseiket. Az is mondatott, hogy az osztályozás ellen mennyi a panasz. Hát, t. ház, legtöbb panaszt emelnek az osztályozás ellen maguk azon termelők, a kik rossz anyagot szolgáltatnak be a kincstárhoz és ezek fognak panaszkodni ezentúl még inkább, mert a rossz dohányt még rosszabb álban lesz kénytelen bevenni a kincstár, hogy őket a termelésről lehetőleg leszorítsa. De e termelők érdekében meg van téve minden intézkedés. Ott van a közigazgatási biztos, a ki nem áll a pénzügyminister hatásköre alatt, a kinek feladata e téren őrködni és panasz esetén intézkedni. Ha tehát e részben panasz tétetik, annak nem a pénzügyi kormány az oka, mert az ő részéről minden intézkedés megtörtént. Azt mondta Papp Elek képviselő ur. hogy a dohánytermelés más termelési ágakkal szemben nagy kárral jár. Számítást is tett erre nézve, a mely igen hasonlít azon számításhoz, melyet tegnap Hoitsy Pál képviselő úrtól hallottunk. De ily számításokat tenni, bocsánatot kérek, igen könynytí. Én is értek egy kicsit a dohánytermeléshez, mert több mint 30 év óta foglalkozom vele és azért abban a helyzetben volnék, hogy számadását, ha nekem ide adná, sok tekintetben rectificálhatnám. De rectificálom mindjárt egy tételét. 8*