Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

3í6. országos Miét február S. 1887, 57 a tárgyalására. Ámde ez senkit megnyugtatni nem fog. Ált ólában, t. ház, szabad legyen nekem annyit megjegyeznem e kérdésre, igenis tudom azt, hogy az ellenőrzés a dohányjövedék igazgatásánál rendkívül sokba kerül: tudom azt is, hogy a csempészet ezen a téren nem valami örvendetesen fogy, sőt sok vidéken épen szaporodik. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a t. pénzügyi kormányzat nem elég szerencsés azon egyének megválasztásában, a kik az ellenőrzést gyakorolják. A másik oka pedig az, hogy itt — mert leginkább a köznépnél fordul elő leggyakrabban és tömegesen a csempészet, a mit én is látok — oka mondom az, hogy a köznép élvezhető dohányt nem kaphat a dohánytőzsdékben, ugy hogy a mit drága pénzen fizet, lehetetlen használnia. Méltóztassék elhinni, ha olyan dohányt adnak a köznépnek, a szegényebb osztálynak, amely ha élvezhető, bizonyosan nem fogja koczluztatni, hogy törvényszék elé állítsák, megbüntessék, megbírságolják, becsukják, esetleg minden vagyonából kiforgassák. E tekintetben meggyőződésem szerint, minden ugy fog maradni, a mint van, míg erre az útra nem tér a pénzügyminister ur. Mert arra senkit sem lehet kötelezni, hogy drága pénzeért élvezhetetlen portékát vegyen s ha hozzájut a csempészethez, megteszi, a mint hogy erről kétségkívül adatai vannak a minister urnak is. És van még egy körülmény, melyet felemlíteni akarok. Nem látom át ugyanis a ház előtt igazolását és bebizonyítását annak, hogy az ország érdekében áll-e az, hogy az osztrák kormánynyal az a kötés áll fenn, a mi tényleg fennáll, mely szerint illetékes helyről vett informatióim szerint, körülbelül 427, az, a mit Magyarország dohánytermeléséből az osztrák kormány elvesz és felhasznál; ez oly jelentékeny mennyiség, t. ház, a mely körülbelül felét teszi az egész termelésnek. Én legalább kétségben vagyok arra nézve, hogy itt is, mint általában minden közgazdasági kiegyezésnél, nem Magyarország húzza-e a rövidebbet és nem volna-e a dohányjövedéknek és a magyar kincstárnak több haszna abból, ha, felbontatnék a szerződés, a mi ha időhöz is van kötve, nem lehetetlen. Nem volna-e jobb, ha mint külön szerződő féllel, szerződnénk esetről-esetre, hogy szállítjuk a dohányt az osztrák kincstárnak, vagy pedig, hogy kötünk szerződést az osztrák kincstárral termelési áron; tehát ugy, mint a magyar kormány veszi, ugy kapja a dohányt az osztrák kincstár is. Igaz, hogy a régi eljárással szemben javult a helyzet s a mostani jobb, mint a korábbi volt, mely nem a minister ur hivataleskodása idejére esik, mikor ugyanis az osztrák kormány kiküldöttjei megjelentek dohány-raktárainkban, azokat sorba járva kiválogatták azt, a mi nekik tetszett, magukkal vivén a dohány javát a termelési áron, a KÉPYH. HAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. rosszát pedig itt hagyták a magyar kincstárnak, m miből aztán az az anomália állott elő, hogy azon ország, a mely a termelő, a rosszabb dohányt és a rosszabb gyártmányt kapta, azon ország pedig, mely nem termel, jobb gyártmánynyal láthatta el a közönséget. Ma már nem igy van, tudom. Most a termelési terület bizonyos dohány-körzetekre van osztva, melyek előre megállapítva vannak, hogy például Nyíregyházán az osztrák. Szolnokon a magyar kincstár számára termelnek. Azon visszaélés tehát, mely azelőtt fenforgott, ma meg van szüntetve; de a dolog lényege ma is a régi. Egyébiránt én a tételt elfogadom s csak arra kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék arra nézve, hogy mit szándékozik a dohányjövedék reformálására nézve tenni, egy pár szóval nyilatkozni.^ (Helyeslés balfelöl.) Ónody Géza: T. ház! Én elvi álláspontomnál fogva nem vagyok híve a megszorításokuak a termelés terén é« ezért azokat a dohánytermelés terén sem helyeselhetem. Minthogy én, t. ház, ezen álláspontomnak már tüzetesen kifejezést adtam egy más alkalommal, nem kívánom a t. ház türelmét azon indokok felsorolásával fárasztani, melyek engem ezen meggyőződésemben vezérelnek, hanem egyszerűen a dohánytermelés terén fennálló két körülményre hivom fel a t. ház és a t. pénzügyminister ur figyelmét és egyúttal azon kérést intézvén a t. pénzügyminister úrhoz, hogy miután ezen két körülmény, mint baj, még ma is súlyosan nehezedik a termelők vállaira, ezeket valamely hathatós intézkedéssel orvosolni méltóztassék. A beváltásnál ugyanis a termelők érdekei a fennálló szabályoknál fogva, egyáltalában nincsenek megvédve és pedig azon okból, mert a beváltás egyoldalú szerződés alapján történik, mivel az ár meghatározásához a termelőnek semmi szavs. Ez tehát oly jogviszony, mely az államot a termelőkkel szemben korlátlan úrrá teszi ég a mely ennek közegeit néha önkénykedésre is vezeti. Ennélfogva én arra kérem a t. pénzügyminister urat, szíveskedjék az iránt intézkedni, hogy az ár megállapításánál és meghatározásánál a termelőknek is legyen bizonyos befolyásuk és ne csak a dohánybeváltási hivatalnokok egyoldalú eljárásához legyen kötve az eredmény, melyet a termelő a dohány-beváltásnál elérhet. A másik bajt, t. ház, abban találom, hogy a dohánytermelés Magyarországon évtizedek óta nem prosperál, hanem azon stagnatióban van, a mely a termelés keletkeztekor mutatkozott, mert a dohánytermelő és a kertészek közti jogviszony nincsen szabályozva. Én hivatkozhatom, t. ház, egy különös jogviszonyra, a gazda és cseléd közti jogviszonyra, a mely törvény által van szabályozva, mig a dohánytermelés terén a termelő és a kertészek közti jogviszony, mely minden esetre van oly 8