Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

5G 316. országos ülés február 8. 1887. tényleg fennáll és törvényben gyökerezik. És aki tudja azt, hogy a bizonytalan helyzet a kereskedő világ és a termesztőre nézve is legrosszabb, az igazat fog nekem adni, hogy hibás a t. pénzügyminister ur abban, midőn ily jelentékeny termelési ágat ott, a hol 10—12,000 catastralis holdon való termelés, a hol a kereskedőviláguak egy része van érdekelve és a hol, a ki tudja gyakorlatból, lsoííy az okszerű gazda legfölebb 4 catastralis holdat bir egy család mívelésére és Magyarországon általában a feles termelés van szokásban, akkor körülbelől 3,000 családnak existentiája függ a levegőben. Ezek mind oly dolgok és tekintetek, a melyeket — azt gondolom — egy lelkiismeretes, atyáskodó kormányzatnak nem volna szabad nagyon könnyen tekinteten kivül hagyni. Mert hogy áll a helyzet most? Ezelőtt egy évvel történt felszólalásom alkalmával a t. pénzügyminister ur akkor szíves volt kijelenteni, hogy neki szándéka az export-termelést megszüntetni és a kereskedést, melyet eddig a kereskedővilág folytatott, az export számára termesztett dohánynyal a kincstárhoz venni és ez fog ezzel kereskedni oly országokkal szemben, a hol dohány nem termeltetik. Akkor is sem nem hibáztattam, sem nem helyeseltem és véleményt ma sem mondok — bár megvan a magam véleménye — de mert a dolog érdemi]eg napirenden nincs, erről ma nem nyilatkozom. A t. pénzügyminister ur azt mondotta akkor, — most egy éve — hogy az a törvényjavaslat készen van és csak a törvényhozástól függ, hogy az törvényerőre emelkedjék és a bizonytalan helyzet megszűnjék. Talán nem épen véletlen dolog, t. ház, az, hogy a t. pénzügyminister ur tegnap méltóztatott felemlíteni azt, hogy a földadószázalék megállapításáról szóló törvényjavaslat, a melyet a törvény világosan megrendel, készen van, de nem lehet letárgyalni, mert az országgyűlés már vége felé jár. Ma ismét kijelentette OlayLajos t. képviselőtársam felszólalása folytán, hogy a bélyeg- és illetékügy újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat készen van, de nincsen idő azt letárgyalni; a dohányjövedék rendezéséről is azt jelentette ki, hogy az arra vonatkozó törvényjavaslat készen van, de nem lehet elővenni. Ez a rendszertelenségek rendszere. Ha a t. kormány és a t. pénzügyminister ur meg van arról győződve, hogy ezek u törvényjavaslatok szükségesek az államháztartás érdekében, ugy ne méltóztassék azokat fiókjában tartogatni, hanem ha készen vannak, terjessze be. Én tudom, hogy ezen törvényjavaslatok olyanok, melyekre nézve kevés nézeteltérés volna, ha helyes alakban adatnak be, egy pár hét alatt a képviselőház tárgyalásain keresztül mennének. Az a törvényjavaslat, melyet a t. pénzügyminister ur most egy éve megígért, még ma sincs előterjesztve. És hogy áll a helyzet ma? Mikor kiszivárgott a termelők és kereskedők közé a minister urnak az a szándéka, hogy az exportra való termelést meg fogja szüntetni, a kereskedői világ és a termelők visszahúzták magukat. És ez nagyon természetes. A kereskedő nem szeret bizonytalanságban mozogni, az számítani akar, annak számítani kell, mert különben a falba ütődik. Már most függőben tartatott a dolog egészen a múlt őszig és a t. pénzügyminister ur csak ugy incidentaliter adta tudtul a közönségnek, hogy az exportra való dohánytermelés marad még egy évre. Én kérdezek minden komoly, számító embert arra nézve, hogy ott, a hol nagy tőkebefektetés és a hol nagy koczkázat van, ugyan ki lesz azon kereskedő, a ki egy évre lekösse magát, a ki a külfölddel vagy ide bent egy évre szerződést kössön, ha nem tudja, hogy azt az üzletet folytathatja-e tovább, vagy nem. Ez, t. képviselőház, nem egyéb, mint kerülő utón erejéből teljesen kivetkőztetni az export-termelést. Azt érteném, ha a t. pénzügyminister ur azt mondaná a termelőnek — itt közbevetőleg legyen mondva: én magam is termeli! vagyok, nehogy talán a pénzügyminister ur szememre vesse, hogy azért szólok, mert az vagyok: igenis, én azért beszélek, mert termelő vagyok és mert részletesen ismerem a körülményeket — érteném, mondom, ha a pénzügyminister ur azt mondaná : én ezzel az eljárással megbénítottam, a mint tényleg ugy is van, az export-termelést, én tehát fokozatosan azokat, a kiknek nagy befektetéseik vannak, be fogom venni a kincstári termelők közé, mert csakugyan azokat a, termelőket, a kik 15—20 éven át nagy áldozatok árán folytatták a dohány-termelést jó és rossz időben, csak egyszerűen szárazra tenni és azt mondani: ti nem fogtok többé dohányt termelni, azt tenni nem lehet. Ha a t. pénzügyminister ezen termesztők közül azokat, kik kincstári szempontból csakugyan új termelőknek tekintendők, fokozatosan bevenné a kincstári termelők közé, ezt érteném. De nem ugy áll, mint a hogy Móricz Pál képviselő ur mondta, hogy nem vesz be senkit az új termelők közé, mert én tudok esetet, hogy bevesz, ha csak valakinek jó, vagy jobb protectiója van, mint Móricz Pál t. képviselő urnak, vagy nekem. (Derültség.) T. képviselőház! Én a t. pénzügyminister urat azért a hátrányért, azért a — hogy ugy mondjam — bizonyos fokú válságért, melyetéren ma fennáll, joggal tehetem felelőssé és követelhetem, hogy ezelőtt egy évvel tett igéretét a t. pénzügyminister ur teljesítse a kereskedő világ és termelő közönség megnyugtatására. Lehet, hogy a minister ur ismét azt fogja reá felelni, hogy a törvényjavaslat készen van, de nincs idő