Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-315

34 H»* orsságOA ttléü február 7. I8S7. pótadóban 8 frt 90 krt, egy gyermek után hadmentességi díjat 8 forintot, a hosszúfoki 1.280,000 forintos kölcsönből ártér után 10 frt 40 krt, az alsó-fehérkörösi adósság kamatjába 6 frt 68 krt, az alsó-fehérkőrösi társulati kezelési költség 8 frt 2 kr., megyei katona-elszállásolási költség 71 kr., megyei tiszti segélyalap 1 frt 12 kr., megyei közmunkaváltság 2 lóért 4 forint, községi közmunka 2 lóért 2 forint, borfogyasztási adó 60 kr., cataster-felmérési pótadó 4 frt 20 kr., csőszbér a föld után 1 frt 85 kr., pásztorbér 1 sertéstől 1 frt 50 kr., egyházi adó 6 frt 45 kr., összesen 97 frt 37 kr. Erről a községről különben még két dolgot jegyzek meg. Az egyik az, hogy ebben az óriási összegben a x

/

4 telek után községi pótlék 1 krajczár sincs, mert magának a községnek vagyona van, a mely szerencsés helyzetnek nem minden község örvendhet, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A másik az, hogy itt a társulati és ártéri költségek összesen 25 frt 11 krt tesznek, holott ennek a községnek mesterségesen vitték nyakára a vizet, mivel egy csatornát ástak oda, mely minden harmadik évben belvizet támaszt és elönti földjeiket és annak daczára még ma sem tudták elérni azt, hogy a mit a csatorna részére magánosoknak telekkönyvileg bejegyzett vagyonából elfoglaltak, visszakapják. Hát, t. ház, ha ezen 97 frt 37 krajczárral szemben ismét a község által összeállított adatok alapján kiszámítom, hogy ezen községben 74 telek után a jövedelem mennyi, az eredmény, melyre jutok, 151 frt. Ha ebből még 17 frtot levonok — vagyis ugy, a mint Gyománál részleteztem a gazdasági kiadásokat — marad neki olyan összeg gyanánt, mely neki rendelkezésére áll, 36 frt 33 krja, a miből neki éven át élni kell. Már most, t. ház, ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezen 36 frt megmarad neki a negyed telek után ugy, hogy az most már az övé, hogy abból élhessen. Az állam ebbe is beleavatkozik, hogy mennyit tudna magának, majdnem azt mond-" hatnám, elkaparítani. Az állam beleavatkozik a családba, hogy ugy mondjam, felemeli a fazékról a fedőt, megnézi, hogy mi fő ott, hogy az ott készült étel minősége szerint a 36 írtból a netalán őt illető részt kivehesse. És ha húst főz, akkor 1 kilogramm után mindjárt 1*8 kr. húsfogyasztási adót kell fizetni. Ha sót használ, melynek kilogrammja 7 kr., az állam ebből körülbelül 5 kr. hasznot huz, Ha eezetet akar használni, az eczetgyártási adóval van megróva; ha élesztőt használ, ismét ott van az élesztő-gyártási adó; ha egy pohár bort akar inni, ott van minden liter után a legkisebb faluban is 1 kr. borfogyasztási adó ; ha pláne sört akar inni, kétféle adót fizet, tudniillik a sörfogyasztási adó 1 és fél kr., azon kívül sörgyártási adót; ha pálinkát akar inni, fizet minden liter után mintegy 4 kr. adót. Ha pláne czukrot akar használni, az után ismét kétféle alakban fizeti az adót és pedig összesen nem kevesebb, mint 15 kr. minden kilogramm után, melynek ára nem egészen 40 kr., ugy, hogy az állam ezen adó behozatala által élelmi szükségletét több, mint egy harmadával drágítja meg. (Mozgás jobb felől. Fölkiáltásol a szélső baloldalon ; Ez nem nevetség!) Íme, t. ház, még egy egyszerű ebédet sem tud a földmíves elkölteni a nélkül, hogy hathétféle fogyasztási adót ne kelljen fizetnie. Azon kivül falán egy pipadohányra akar gyújtani: az állam keze ismét ott van, a mely 10 kr. árú dohánynál saját hasznát legkevesebb 6 krajczárral veszi ki. Lámpát akar gyújtani, hogy az est homályát megrövidítse és a nappali munkaidőt meghosszabbítsa, ismét hat krajczár az, mi minden kilogramm után az állampénztárba vándorol. Neki tehát ezen fogyasztási czikk egy harmadával meg van drágítva. Igaz, hogy ezek mind oly adók, a melyekért az adóvégrehajtó nem jön a házához, mind oly adók, melyekért a szegény ember párnáját nem licitálják el, de azért mind megfizeti, mert minden életszükségletét megdrágítva látja. Ha azt látja, hogy minden kilogramm só után az államnak 5 krral többet kell fizetni, mint a mennyibe a só neki kerülne, ha csak azt fizetné és ott venné, a hol azt a legelőnyösebben kaphatná, akkor, t. ház, rá nézve tökéletesen egyre megy, hogy ezt az adót igy fizeti-e, vagy amúgy, sőt, t. ház, ezen szempont alá esik az is, hogy megdrágítva találja a maga egész piaczát az által is, hogy a vámok megdrágítják az ő egyes szükségleteit. (Ügy van! Helyeslés a szélső balon.) És t. képviselőház, maradván neki 36 frtja ruházkodásra és egész élelmére, ha csak egy öltözet ruhát akar magának vásárolni, maga a vászon, a melyet vesz, 55 krajczárral van kilogrammonkint megdrágítva; az a festett ruha, a melyből a feleségének csináltat szoknyát, az már egy írttal van megdrágítva kilogrammonkint ; ha magának egy posztó ruhát akar csináltatni, a mi legalább 3 kilogrammot nyom, az kilogrammonkint egy írttal van a vámok által megdrágítva, tehát egyetlen egy ruhánál 3 frt a drágítás, melyet az állam neki okoz. (ügy van! a szélső balon.) Minden egyes szükségletét igy találja; egy egyszerű darab vas 5 krral van kilogrammonkint drágábbá téve, egy vasszög 6

V* krajczárral, egy sróf 10 krajczárral, egy olló 20 krajczárral, sőt még a varrótű is 30 krajczárral kilogrammonkint. No t. képviselőház, ilyen viszonyok között valóban csak a legnagyobb nehézség, a legnagyobb nyomor mellett küzdhet és ha még e mellett fel-