Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-329

356 329. országos ülés február 28. 1887. téből folyik, hogy sietni kell a büntetőeljárás codi­ficatiójával, mert csak akkor lehet a büntető­törvénykönyv által elérni czélzott jobb jogi álla­potokat, különben nem vesszük teljes hasznát a büntető törvénykönyvnek. Tehát feltétlenül helye­sebbnek tartom az igazságügyminister ur által felállított munkaprogrammot és sorrendet és e te­kintetben, ha jól értettem, Hódossy t. képviselő­társam is ugyanazon nézetben van. Veszter t. képviselőtársam átment azután a részletekbe is, tudniillik arra, hogy a büntető el­járás minő alapelvekre legyen fektetve, minthogy az igen t. minister ur röviden kiemelt néhány elvet, melyet ez eljárásnál figyelembe akar venni. De azt hiszem, még időelőtti ennek tárgyalásába bocsátkozni. Csak az esküdtszékre nézve akarom röviden megjegyezni, hogy nem csudálkozom, ha az nem tekintetik többé oly panaceának, mint az 50-es, 70-es években, hogy egyáltalában nem tüntetik fel, mint a népszabadság egyik sarkkövét. Ennek oka az, hogy az azelőtti bíróságok nél­külözvén a függetlenség minden garantiáját és tökéletesen kilévén téve a kormány befolyásának, azok mellett senki nem vélte magát elég biz­tosnak, senki sem bízott bennük, különösen ott, a hol politikai irányzati perekről van szó. De a mely mérvben függetleníttetett a bíróság, a mely mérvben ki van zárva, hogy a kormány, akár a politikát érintő perben is befolyást gya­koroljon a bíróságra: azon mérvben megszűnik az esküdtszék azon fontossága, mely azelőtt con­templáltatott. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérve már most Hódossy t. képviselőtársunk felszólalására, a ki még sötétebb színben igye­kezett lefesteni mostani igazságügyi állapotainkat; láttam ugyan, hogy czélja főkép annak kimu­tatása volt, hogy mennyire tarthatatlan a mai írás­beli eljárás, hogy ezzel mintegy indokolja, meny­nyire égető szükség a szóbeliség és közvetlenség alapján alkotandó perrendtartás ; de hogy meny­nyire túl ment a czélon, bátor leszek a követ­kezőkben kefejteni. (Halljuk!) Először az Írásbeli eljárásnak azon hiányát tüntette fel, hogyan adatnak elő e perek a felsőbb forumokban, hogy tulajdonképen a referens ke­zében van az egész per, hogy a collegium többi tagjai csak a referens utján tudnak meg egyet­mást és hogy a referens hiányos előadása tulaj don­képen maga után vonhatja a legigazabb ügy el­vesztését is. Ha az egészen ugy állana, csakugyan nagyon szomorú volna. De hát szerencsére nin­csen igy. Távol legyen tőlem, hogy az írásbeli­séget a szóbeliség fölé akarnám emelni. Hanem minden hiányai mellett az írásbeliség is, ha kellően ki van fejtve, nyújt garantiát arra, hogy az íté­letek általában véve igazságosan ütnek ki. Mert nem áll, hogy a referens egyedüli ura a pörnek. Igaz, hogy neki kell a tanácsban előadni a tény­állást, de kötelessége mindenekfölött teljesen ki­fejteni a pör anyagát és azután kifejteni a föleb­bezési okokat is. De, t. ház, ha a bíróság többi tagjai is figyelemmel kisérik a dolgot, a fóleb­bezési okokból megláthatják, mit tart a fél sérel­mesnek, legyen az akár ténybeli körülmény, akár a törvény alkalmazása. Ha tényekről, bizonyíté­kokról van szó, semmi nehézség nem áll útjában, követelni a referenstől, hogy olvassa fel az illető documentumokat, vagy hogy bármely biró azokat maga is megtekintse és elolvassa. És minthogy fel kell tennünk a szakbirákról, hogy kellő szak­ösmerettel és igazságérzettel is birnak, rendes körülmények között nem is tehetjük fel, hogy a referens, bármennyire gyarlónak képzeljük is őt, nem fogja előadni az illető peres ügyben előfor­duló összes fontosabb argumentumokat, nem fogja kifejteni a tényállást egész valójában. E szerint tehát nem áll az, hogy manapság a per kimenetele, megnyerése vagy elvesztése csak sors játéka volna; nem kll az, hogy manapság is tisztességes ügyvéd akárminő pert elvállal, mert igen jóit udj a, milyen pert lehet megnyerni és mily port nem lehet absolute megnyerni és nem áll tehát az, hogy azon esetben, mikor a perek collegialis bíró­ságok által intéztetnek el a törvényszékeknél, ugy a második és harmadik fórumnál, hogy ily esetben egyedül a referens dönt, hanem igenis, a tanácsnak alkalma van a referens előadásából, az acták közvetlen megtekintéséből és kérdések in­tézése által megtudni a valódi tényállást és ahhoz képest hozni meg ítéletét. Egyszóval nem vagyunk olyan sajnos, oly szomorú állapotban, a mint Hódossy t. képviselő ur tegnap leirta. A perek szaporodása pedig nem ezen eljárás­nak, hanem a magánjogi érdek hiányának tulaj­donítandó. Felhozta továbbá Hódossy t. képviselőtársam, hogy igazságszolgáltatásunk decadentiában van; mire mutat az is, hogy a pénzügyi bíráskodásnál, valamint a közigazgatási tisztviselők fegyelmi eljárásánál nem hozatott be a szóbeliség és köz­vetlenség. Az utóbbira megfelelt tegnap a t. igazságügy­minister ur, hogy hiszen ez a fegyelmi eljárás a birói cognitió körébe s egyáltalán az igazság­szolgáltatás terére nem tartozik. A mi pedig a pénzügyi bíráskodást illeti, hát erre nézve igen jól emlékezem, mert részt vettem ezen ügynek itteni tárgyalásában, hogy maga az oppositio sem kí­vánta e részben a szóbeliség és közvetlenség teljes alkalmazását, lehetetlen is lett volna, a mint majd később kifejtem, hanem azt kívánta, engedtessék meg a feleknek vagy képviselőknek, hogy a refens előadása után észrevételeiket meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom