Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-328

350 328. ersffftgo! t!éi febrmár 22. 18S7. Ez által, t, ház, csaknem újabb alkalom nyittatik arra, hogy a hatalomnak túlkapásai, főleg pedig, mint a legközelebbi időben a Baintner és Komjáthy ügyek mutatták, az ósdiféle eljárás napirendre kerüljön, mely az ügyvédi szólásszabadságot és a jogvédelem szabadságának megvédését nmjdnem lehetetlenné teszi. Ez maga igényelte volna azt, hogy az ügyvédi rendtartás, mely különben is mint tudom, elő van készítve, lehetőleg egész terjedelmében terjesztessék be és letárgyaltatván, törvénynyé váljék. Áttérve most a t. minister nr által az administratióra nézve mondottakra, legyen szabad azokra néhány észrevételt koezkáztatnom. (Halljuk!) Az igazságügyminister ur már hivatalba lépése és a hivatalos közegek fogadása és üdvözlése alkalmával hangsúlyozta, hogy lehetőleg igyekezni fog mindenekelőtt a bírósági szervezet keretén belül, a bíróságok feletti felügyeletet és ellenőrzést ugy berendezni, hogy az által ugy az igazságszolgáltatás érdekei, mint a bíróságok tekintélye minden irányban meg legyen védve. Ezen nyilatkozatnak, mint igen fontosnak, bővebb mozzanatait nagy figyelemmel várta, valamint a szakközönség, ugy a bíróságok jelenlegi működése iránt érdeklődő egyének. És miről győződtünk meg a minister ur tegnapi nyilatkozatából? Megengedem, hogy elhatározása komoly és igy komolyan szándékozik a felügyelet és ellenőrzés iránt lépéseket tenni; de határozottan kijelentette azt, hogy mig a polgári törvénykezési rendtartás meg nem alkottatik és a királyi táblák decentralisatiója be nem következik, addig oly intézkedésekről, mint a felügyelet és az ellenőrzés rendezése, szó sem lehet. Készemről megengedem azt, hogy ezen fontos kérdésben elhirtelenkedett lépéseket tenni nem tanácsos. E részben előttünk áll a sokak által gyakran idézett Ángolország példája, hol a bíróságok merőben az önkormányzat talajára lévén fektetve, a törvénykezés a társadalommal legszorosabb összefüggésben állván, a közvélemény által ellenőrzött birói működésen kivül más ellenőrzésre szükség nincs. Megjegyzem, hogy ha a t. minister ur a perrendtartás megalkotása és a királyi táblák decentralisatiója után valami franczia rendszert akarna contemplálni, ugy, hogy maga lévén a felelős igazságügyi igazgató, 8 gyakoroljon ellenőrzést az alatta álló Curia fölött, ez ellenőrizze a királyi táblákat, ezek pedig az alsóbb bíróságokat, szóval, ezáltal egy bureaucraticus hyerarchia fejlődnék ki, akkor a valódi felügyelet és ellenőrzés nem lenne oly irányban megoldva, mint a hogy azt a t. minister ur első tekintetre talán képzeli. Kívánatos azonban az, hogy ha azon előfeltételek egyszer bekövetkeznek, a minister ur igyekezzék a birósági függetlenséget minden más idegen tényezőktől megóva akként érvényesíteni s egyúttal a bíróságoknak tért és alkalmat nyújtani arra, hogy a társadalomtól nem külön válva, hanem azzal együttesen, karöltve működve, fejthessék ki azon tevékenységet, a mely ugy a személy, és ^vagyonbiztonság, valamint a társadalmi élet igényeit leginkább megóvni képes. A mi már magát a költségvetést illeti, bárha a minister ur azt méltóztatott kijelenteni, hogy a részletekre annyira sem tér ki, a mennyire az előadó tegnap kitért, hanem szólni fog szükség eseesetén az egyes részletek tárgyalásánál, részemről mégis bocsánatot kérek, hogy terjedelmesebben és több pontra kell kitérjeszkednem, miután nem akaróik az egyes részleteknél elméleti fejtegésekbe bocsátkozni, még akkor sem, ha ne talán egyes tételek el nem fogadása végett szólnék. Észrevételem van első sorban arra, hogy a minister ur ezen költségvetés keretén belül 750,346 forinttal több költséget mutat ki, anélkül azonban, hogy e költségtöbblet által bizonyos gyökeres reformok elérése lenne kimutatva. A mi ki van mutatva, az legelső sorban az intercalare leszállításában mutatkozik, tudniillik, hogy egyegy százalék le van vonva mindenütt, illetőleg az üresedésbe jött hivatali állomások gyorsan töltetnek be. Hogy miként, arról most nem szólok. Megengedem, hogy a minister ur a képességet és az érdemet vette tekintetbe és az által igyekezett az igazságszolgáltatás érdekeit előmozdítani. Általában kívánatos volna, hogy azon előléptetések alkalmával, melyek az alsóbb osztályokból a felsőbbekbe történnek, az anynyiszor hangsúlyozott képesség mellett a nyilvános pályázat és különösen a versenyvizsga mindig szerepeljen, mert csak ez által teremthetünk Önérzetes és tevékeny birói kart, a mely az igényeknek minden irányban megfelelni hivatva lesz. A másik részét a költségtöbbletnek okozza a pótbirói intézménynek törvény által való megszüntetése — a mi helyesen történt — valamint okozza a joggyakornokok és díjnokok létszámának a szaporítása. Erre nézve bátor vagyok a minister ur indokolásából néhány sort felolvasni. Az indokolás ugyanis ezt mondja: „Az évi díjaknál mutatkozó 16,200 forintnyi emelkedés abban találja indokát, hogy 290 joggyakornok a szükséges munkaerővel szemben elégtelennek bizonyult, minélfogva a folyó évben általam már alkalmazásban talált és nélkülözhetlennek bizonyult 45 joggyakornok évi díját is a jelen költségelőirányzatba fel kellett vennem, mert kétségtelen, hogy ezen állások meg nem szüntethetők a nélkül, hogy a megszüntetés a bírósági