Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-328

819 328. orszásros illés; febraér 22. 1S87. tatás nélkül nincs fejlődés, nincs tartós jólét az államban. Nézzük az államok példáit s látni fogjuk, hogy az igazán fejlődött s tartós jólétre szert tett államok ugyanazok, melyekben a jogrend szilárd alapokra lett fektetve s a melyekben az igazságszolgáltatás felvirágoztatott és megfordítva. Az igazságszolgáltatásnak azonban nem egyedüli, de nem is főczélja az, hogy egyes pörök elintéztesse nek s hogy egyesek, a kik a törvény ellen vétenek, megbüntettessenek, hanem az igazságszolgáltatásnak és a helyes igazságügyi politikának ez élj a az, hogy az önkény ellen mindenki éspedig mindenki ellenében megvédessék (Élénk helyeslés balfelöl) s hogy az ethicai érzület a honpolgárok minden rétegét, de magát a kormányzatot is áthassa. Csak ha ezt érte el az igazságügyi politika, csak ha ezt elérte az igazságszolgáltatás, csak akkor felelhet meg czéljának, a melyre törekednie kellett. (Élénk helyeslés balfelől.) Ehhez azonban, mint már felemlítettem, szükségesek a tettek^ melyek intézményeket létesítenek, de szükséges azon kivül, hogy azon intézmények gondosan ápoltassanak és fejlesztessenek. Ha azonban az utolsó években történteket nézzük, azt látjuk, hogy kormányzatunk nemcsak hogy a szükséges intézményeket nem létesítette, nemcsak hogy a meglevőket nem fejlesztette, nem ápolta, de sőt kormányzatunknak egész iránya egyenesen igazságszolgáltatásunk destructiójára volt irányozva. (Ugy tan! balfelől.) Ezt, t. ház, bebizonyítani nem nehéz, sőt lehetne ezt a legutolsó részletekig menve kimutatni; most azonban az igazságügyi budget általános tárgyalásánál, azt hiszem, nem szabad tovább mennem, mint a sarkalatos elvekre vonatkozólag a dolgot megvizsgálni és kimutatni. (Bálijuk! Halljuk!) Bárhol fogja keresni az igazságügyminister vagy bárki is jelenlegi igazságszolgáltatásunk leg nagyobb miseriainak legközelebbikűtforrását utoljára is azt az írásbeli eljárásban fogja találni. Az Írásbeli eljárás lélekölő eljárás; Írásban az ítéletnél mérvadó tények soha kellőkép ki nem domborulnak s a materiális igazság ez eljárás utján soha kebőleg el nem érhető. Az Írásbeli eljárás továbbá, mivel kapcsolatban van a referadalis rendszerrel, azon hátránynyal jár, hogy bármennyire legyenek kidomborítva a tények a referada folytán, azokat más nem tudja meg közvetlenül, csupán azon biró, ki azokat a tanácsban előadja, tudniillik a referens, a többi bírákra nézve az már csak közvetve a referens előadása által jut érvényre s ezen egy birónak téves felfogása vagy pedig gyarló előadása az egész tanácsot térutra >vezetheti ugy, hogy a eollegialis rendszerben keresett garantia ezen eljárásban rendszerint teljesen megsemmisül. De tegyük fel, hogy a periratokban a legalaposabban, a leglelkiismeretesebben lettek kidomborítva a tények, melyek az ítéletnél mérvadók, tegyük fel hogy az az előadó is helyesen adta elő azokat és az egész tanács alaposan fogta fel és a tényeknek teljesen megfelelő ítéletet hozott; egy mindig bizonyos, tudniillik, hogy mindebből az érdekelt felek és a nagy közönség alig lát valamit, alig tud valamit, mert ezek nem olvassák a periratokat s nem láthatják, hogy miként történik az egész ügy elbirálása, csak egyszerre az eredményt látják maguk előtt, (Ugy van! balfelől) ez pedig odavezet, hogy bármiként dőljön el az ügy, rendszerint a felek nem abban keresik az ered meny okát, hogy annak van valóban igaza, a kinek a biró adott igazat, hanem okát keresik az ügyvédben vagy a bíróban, mert nem tudják, miként jött létre ezen ítélet s igy nincsenek meggyőződve róla.hogy az igazságnak kimutatására az ügyvéd és biró egyaránt megtették a magokét. (Ugy van! balfelől.) Ennek az a következése, hogy először is az írásbeli eljárással az igazságszolgáltatás legfőbb czélja, az aethikai érzet fejlesztése teljesen elérhetetlen, mert a felek nem nyugoznak bele az ítéletbe, mely az '6 részvetők nélkül jött létre a nélkül, hogy a tények előadását és tárgyalását látták és hallották volna. (Ugy van! balfelől,) De az írásbeliség azonkivül örökös kútforrása a pöröknek. A felek nem látván, hogy miként történik a pör kifejlése, az egész pörbeíi eljárást valóságos sorsjátéknak tekintik, a melynél egyik vagy másik félnek az ügyessége vagy a birónak jóakarata a döntő, nem pedig az igazság. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) így tekintvén az egész pörlekedést, nagyon hajlandók a felek alaptalan igényeket a biró elé vinni, vagy alaptalan kifogásokkal élni az ellenök indított keresetek ellen, mert azt remélik, hogy egy ügyes fordulat vagy a biró kedvező dispositiója által azokat érvényesíthetik. Az ügyvéd pedig sokka,l hamarább s könnyebben jő azon dispositióba, hogykevésbbé alapos igényt vagy alaptalan kifogást merjen Írásban a biró elé vinni, mintha szemtől szembe a biró előtt állva élő szóval kellene azt előadnia, (Ugy van! a baloldalon.) Ez vezet a pörök szaporodására, ez oka annak hogy napról napra szaporodnak a restantiák. És ha százszor is megkíséreljük a szaporodásnak elejét vermi, az appelláták és perorvoslatok megszorításával ennek gátat vetni, ezek által' a czélt elérni nem fogjuk, mert a baj az írásbeliségben van s egyetlen ellenszere a szóbeliség. (Helyeslés a baloldalon.) Belátta pzt már régen a tudomány, belátta, a mivelt államok egész sora, hogy nincs más helyes