Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-328

328* országos filés formája az igazságszolgáltatásnak, a jog érvényesülésének, mint a szóbeliség, (Ugy van! balfelöl.) Maga saját törvényhozásunk története is mutatja, hogy ez nálunk nem valami áj eszme, hogy ez már régen meg volt a helyesen gondolkozóknál. (Ugy van! balfelöl.) Méltóztassanak visszapillantani törvényhozásunknak csak 1869. utáni történetére. Nemcsak, hogy hangoztatva van törvényeinkben az, hogy az írásbeliség csak valami provisoriusnak tekintetik és hogy a lehető leghamarább a szóbeliség behozatalára kell törekednünk, hanem tovább is mentünk már ennél és a Deák Ferencz korszakában megalkotott eljárások egyenesen a szóbeliségre alapíttattak. Ott van a birói fegyelmi eljárás, ott van az ügyvédi, ott a közjegyzői. Ez mind a szóbeliségre fektetve lett behozva és ugyanazon korszakban Deák Ferencz szellemének hatása alatt és e ház helyeslésével 1872-ben a kormány, ha nem is törvény utján, de rendeleti úton behozta a szóbeliséget a bűnvádi eljárásban. (Ugy van! balfelöl.) így kezdtük meghonosítani, fejleszteni ezen intézményt és azt hittük, hogy már csakugyan birtokába jutunk annak; de beállott a jelenlegi kormányzat s azontúl nemcsak nem fejlesztettük ezen intézményt, nemcsak, hogy a képviselőház határozata daczára nem hozatik be a szóbeliség, hanem ime, egyre elodáztatík. Az azóta létesített eljárások pedig mind az írásbeliségre tereltetnek vissza. (Ugy van ! balfelől.) Behozatott a közigazgatási pénzügyi bíróság. Nem volt a kormány rábírható, hogy annál a szóbeliséget behozza és legújabban is megtudtuk, hogy a közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárás is írásbeli. (Igaz! balfelől.) Nyilvánvaló bizonyítéka ez annak, a mit felszólalásom elején mondottam, hogy nemcsak, hogy intézményeket nem létesítettünk, hanem a meglévők is visszafelé fejlesztetnek, szóval, hogy igazságszolgáltatásunk destruáltatik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) így vagyunk, t. ház, igazságszolgáltatásunk többi intézményeivel is. Egyik sarkalatos oszlopa a helyes igazságszolgáltatásnak a birák függetlensége. Az 1869-ben megalkotott törvény zsenge alapjait vetette meg ezen intézménynek — zsenge alapjait mondom, mert habár a biró a törvény szerint elmozdíthatatlan és át nem helyezhető, mégis az ő előmenetele a kormánytól függ. Ha gyarló is e törvény, de mégis megvetette alapját a birói függetlenségnek. A feladat tehát az lett volna, hogy ezen intézmény ezen alapon tovább fejlesztessék. Kormányunk azonban nemcsak, hogy nem tett semmit ezen intézmény fejlesztésére, hanem mindaz, a mit évek óta tapasztaltunk, ezen intézménynek destruálására van irányozva. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Első lépése ez irányban a kormánynak az volt, hogy a birák ama garantiáit, a melyek az 1869: IV. t.-cz.-ben meg vannak adva, több évre felfüggesztette. Az 54. február 22. 1S87 . 343 §-al pedig úgy megriasztotta az egész birói kart, hogy annak függetlenségi érzete valóban nem emelkedett. Az egész ország egyhangú felszólalásának kellett közbelépnie, hogy megakadályoztassák ezen alaptörvényünknek teljes tönkretétele. Ez, t. ház, azon szellem, a melyről mondám, hogy új intézményeket nem hoz és a meglevőket nem fejleszti, hanem destruálja igazságszolgáltatásunkat. A t. igazságügyminister tegnap ide vonatkozólag egy igen helyes nyilatkozatot tett és ázt mondta, hogy a törvény biztosította ugyan a biró állását, de a biró önön maga van hivatva tekintélyét emelni és az olyan birói kar, a mely jellemszilárdsággal, képzettséggel, hivatást és kötelességérzetet párosít, ennek tekintélyét bizonyosan emelni is fogja; azonban az igazságügyi kormánynak is közvetlenül közre kell működnie abban, hogy a bírónál ezen szép és nemes tulajdonok, a melyekre szükség van, hogy hivatását gyakorolja, ébresztessenek és fejíesztessenek. Valóban így is van. Szükséges az hogy a kormányzat ébreszsze és fejleszsze a bíróban a függetlenség ezen érzetét, (Halljuk! Halljuk!) nehogy az emberi gyengeség utoljára is diadalt arasson fölötte. (Igaz! balfelöl.) De sem azokkal, a miket az imént említettem, nem emeltetik és nem erősíttetik a bíráknál ezen érzet, sem pedig azzal, a mit mi egyébként a kormány részéről tapasztaltunk. Felemlittetett itt egy alkalommal már azon eset, midőn panasz tétetett, hogy bizonyos tisztviselők a kormány érdekében (Halljuk! Halljuk!) hivatalos hatalmukkal visszaéltek. Felemlíttetett, hogy az ellen magán felek panaszt tettek az illető törvényszéknél és hogy úgy az első, mint a második bíróság annyira alaposnak találta e panaszt, hogy vád alá helyezte az illetőket. De a kormány közege, a királyi ügyész nemcsak, hogy nem támogatta ezen vádat, hanem egyszerűen elejtette. Vájjon az a törvényszék, a mely előtt ilyesmi történik, azon hitben van-e, hogy a kormány pártatlan igazságszolgáltatást kivan? Azt hiszik-e, hogy az a biró azon meggyőződést meríti ebből, hogy ő akkor tesz helyes dolgot, ha minden jobbra és balra való tekintet nélkül egyenesen az igazságot szolgálja ? Én azt hiszem, hogy ez a biró azon meggyőződését, hogy neki, mint független bírónak a hatalomra való tekintet nélkül kell ítélni, erősíteni nem képes. (Élénk helyeslés balfelől.) De tovább megyek* t. ház. Ugyanazon eset, a melyről az imént szólni bátor voltam, itt a házban szóba hozatván, felpanaszoltatok, hogy a bíróságoknak ezen kérdésekben hozott határozatai az illető közigazgatási tisztviselők részéről nem respectáltatik és hogy a törvény ezeknek megfelelőleg végre nem haj tátik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mit hallottunk akkor a kormány részéről ? Nem