Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-328

328. országos ülés február k

i.% 1887. 341 és hogy ujabban is merülnek fel kísérletek arra, hogy az 1869: IV. törvényczikkben letett elvek a hatalom és a provintialísmus szolgálatába hajtassanak. (Igaz! balról.) Mert hát mit érnek nekünk az 1869: IV. törvényczikkben foglalt garantiák, ha azt olvassuk, hogy valamely hatalmas fő-fo dignitarius ellen a vidéken egy jogérvényes ítélet végrehajtása még most is a lehetetlenségek közé tartozik, vagy ha azt hallja a nagy közönség nyilvános tárgyaláson constatältatni, hogy egy főispán elleni árverés foganatasításakor délelőtt 11 órakor delet harangoznak a város minden tornyán csak azért, hogy a végrehajtató ügyvéd és az árverezni akaró közönség, mint a kitűzött órában állítólag nem jelentkezett, az árverésről egyszerűen visszautasittathassék. (Derültség szélső balfelől.) Beszélhetünk-e mi jogvédelemről, független justitiáról, ha látjuk, hogy van az országban megye, (Közbekiáltások: Hontmegye!) melyben választási érdekekből az emberek házaiba betörnek a hatalom közegei, hol az ellenpárti embereket büntetlenül agyba főbe verik a tisztviselők, a hol a legflagransabb erőszak is elkövethető, a nélkül, hogy a tetteseknek csak egy hajszála is meggörbülne (Eontmegye! balfelől) s a hol nem találkozik közvádló, a ki a bemondott panaszok folytán kötelességszerfíleg fellépne, vagy ha fellép, egyebet tenne, minthogy további eljárás megszüntetését kérje? (ügy van!) Nem hiszem, hogy az igen t. minister urnak ne lenne tudomása az általam érintett és azokhoz hasonló esetekről és nem akarom hinni, különösen tegnapi beszéde után, hogy ezen visszás állapotok megszüntetése iránt már ne gondolt volna. Az ország komolyan megvárhatja, sőt megkövetelheti a minister úrtól, hogy a politikai hatalom túlkapásainak megszüntetését erélyesen foganatosítsa (Helyeslés) és hogy az ország egyik alaptörvényének érvényét és hatályosságát ugy a vidéki duodec zsarnokok, mint pedig — ha szükséges — a hatalom ellen is kötelességszerűleg megvédelmezze. (Zajos helyeslés balról.) Adja isten, hogy igy legyen, a minister urnak lesz erre elég alkalma a legközelebbi képviselő-választások idejében. Ezeket tartottam szükségesnek és kötelességemnek a t. ház és az igazságügyminister ur szives figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés balfelől.) Hódossy Imre: T. képviselőház! A mit az igen t. minister ur tegnapi jeles beszédében egyrészt az őáltala kifejtett munka sorrendjére nézve, másrészt pedig az általa fejtegetett elvekre nézve mondott, azt nagyban és egészben nem lehet másként, mint helyeslőleg fogadni. Tagadhatatlan az, hogy vannak azok közt ugy a sorrend, valamint az elvek tekintetében is egyesek, a mik eritica tárgyát képezhetik, de meggyőződésem az, hogy itt az igazságügyi budget általános tárgyalásánál ezeknek részletes méltatásába belebocsátkozni alig volna helyén és én csak örömmel constatálom azon körülményt, a melyet már is felemlítettem, hogy egészben véve azok az elvek, a melyeket a minister ur hangoztatott ugyanazok, a melyeket a jogász világ, különösen pedig mi ezen az oldalon évek óta hangoztatunk s a melyek megvalósítását évek óta sürgetjük, (ügy van! balfelől.) Mondotta ezt a minister ur, a tapasztalt szakférfiú erős meggyőződésével azon a hangon, a melyet azon férfiútól vártunk, a kit hosszú birói pályáján a köztisztelet és általános elismerés környezett, ugy, hogy mi mindnyájan meg vagyunk róla győződve, hogy mindaz, a mit mondott, neki komoly szándéka. (Alialános helyeslés.) De midőn ezeket hallottuk a minister úrtól, akkor lehetetlen volt vissza nem emlékeznünk azon classicus szónoklatokra, a melyeket ugyanezen székből éveken keresztül a nagy emlékű Pauler Tivadartól is hallottunk. 0 tőle szintén magasztos és nagy elveket hallottunk hangoztatni ezen székből és mindnyájan ugy tiszteltük őt, hogy ma is meggyőződésem, hogy neki is komoly szándéka volt azoknak megvalósítása. Midőn pedig azután az eredményeket látjuk, akkor lehetetlen, hogy más is ugy ne legyen vele, mint én voltam a minister ur felszólalásával, hogy ugyanakkor eszembe jutott a költőnek szava is, a ki azt mondta, hogy a pokolba vezető út jó szándékokkal van kövezve. (Derültség.) A mi igazságügyi miseriáink jelen állapotába is ugy látszik, az az út vezetett, a mely ministeri szép classicus beszédekkel, illetőleg az azokban foglalt jó szándékokkal volt burkolva. S ez nem is lebet másként, mert arra, hogy az igazságszolgáltatás és a jogrend az államban valóban kellő alapokra fektettessék, a legszebb felszólalások nem elegendők, hanem szükséges a hangoztatott elveknek komoly megvalósítása, szükségesek a tettek. (Ugy van! balfelől.) A helyes igazságszolgáltatás megvalósításához szükséges tettek közé azonban azt is kell számítanunk, hogy nemcsak az institutiók megalkottassanak, hanem azok azután fejlesztéséének, ápoltassanak és az egész kormányzat oly szellemben vezettessék, a mely ezen institutiók szellemének megfelel. És valóban méltó feladata volna egy egész kormánynak, hogy ha ebben az irányban haladna; de sajnos, azt tapasztaljuk, hogy igazságügyministereink bármily elveket hangoztassanak, kormányzatunk egész iránya és szelleme ezen elveknek megvalósítását lehetetlenné teszi. (Ugy van! balfelől,) Pedig az igazságszolgáltatás az államélet legfontosabb, legmagasztosabb feladatát képezi. Jogrend és helyesen berendezett igazságszolgál-