Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-328
328. orsíágos ülés feferaár 22. 1S87, 331 ellentétbe jönnek bármilyen általánosan elfogadott jogi elvekkel, elejtem a merev jogi elveket s védem a nép érdekét. (Helyeslés a bal- és szélsőbal egyes padjain.) T. ház! Hogy valamely törvény azon nemzetre és népre nézve — melynek részére az bozatik — üdvös-e vagy káros, azt mindig a gyakorlatból s az ezen törvények által elért eredményekből lehet megítélni, mert ugyanazon törvény lehet egyik államban hasznos és czélszerű, mig egy másik államban — annak speciális viszonyainál fogva — lehet kártékony és vészthozó. És épen abban tévedtek nagy theoreticusaink, doetrinerjeink, hogy ők az egész Európát beutazva, a népek szokásait, erkölcseit és kívánalmait tanulmányozták s csupán a magyar népet s a speciális magyar viszonyokat nem ismerve, azt hitték, hogy a mely törvényeket ők Angolországban, Belgiumban, vagy máshol jónak és üdvösnek találtak, az nálunk is jó és czélszerű' lesz. Ezek a nagy haladó férfiak például, egyszer azt hitették el magukkal, meg az akkori törvényhozó testülettel is, hogy ha az ósdi, korszerűtlenné vált uzsoratörvényt eltörlik, a külföldi tőke csak ugy özönleni fog az országba s a nagy concurrentia a kamatlábat le fogja szállítani. Elszámolták magukat s ki feledték számításukból azon szerény körülményt, hogy mig Angolországban, Belgiumban, Hollandiában, vagy másutt a tőke legnagyobb részben tisztességes keresztény kezekben van, addig az nálunk a könyörületet nem ismerő uzsorájáról s kapzsiságáról hírhedt zsidófaj kezében torlódott meg. Eltörölték tehát az uzsoratörvényt, ámde az eredmény épen az ellenkezője lett annak, a mit tőle vártak, mert mielőtt a tisztességes külföldi tőke az országba jöhetett volna, seregestől tódultak be a galicziai vámpírok a prédára s egyesülve a benszülött nadályokkal, rövid néhány év alatt olyan pusztítást vittek végbe a magyar nép között, melyet egy század alatt is alig lesz képes kiheverni az ország. Bizony, t. ház, ez az invasio fölért egy tatárjárással. Mert eltekintve attól, hogy sok ezer családot a közép- és kisbirtokos osztályból teljesen kifosztottak, földönfutóvá tettek. Eltekintve attól, hogy a melyik közülök még csak 607o-ra dolgozott, azt még irgalmas szívű pénzembernek tartották és hogyne, mikor számosan voltak közöttük olyanok is, a kik 2, sőt 3 százas kamatot sem átalottak telekkönyvileg bekebeleztetni, hát mindezektől eltekintve, a tömeges árverésekkel lenyomták az ingatlan értékét Magyarországon az 50-es évek végén s a 60 as évek elején volt értékhez képest a felére, sőt még azon alul is, hiszen tudok rá esetet, hogy egy kis birtok, melyből azelőtt egy földmíves család tisztességesen megélt, 5, mondd öt frton kelt el árverésen. Már pedig egy állam népének vagyoni állását mindig ingatlanainak magas vagy alacsony árából lehet legbiztosabban megítélni. De megölték a becsületes hitelt is, mert kivévén azon aránylag csekély számuakat, kiknek telekkönyvük tiszta volt, a többinek nem volt solid hitele, mert senki sem volt képes kiszámítani azt, hogy ha egy birtok reális értékének csak 10°/o-ával van is nagy kamatú pénzzel telekkönyvileg megterhelve, vájjon árverés esetén a másod rangsorozatú hitelező fog-e valamit kapni az árfelosztásnál követelése törlesztésére. Ezen többieknek aztán vagy akarták, vagy sem, meg kellett tanulniok lovagolni váltón. A törvényhozás észrevette ugyan ezt, hanem egy kissé későn s az uzsora-törvényt ismét behozták, sőt hogy a köznépen is legalább valamennyire segítve legyen, behozták a bagatell eljárást is és a korcsmai hitelt korlátozták és ez mind igen hasznos is lett volna, ha egyszersmind a szenvedő váltóképességet is tetemesen megszorították volna. De csodálatos, mintha csak az uzsorásoknak akartak volna a nép kifosztásához alkalmasabb fegyvert kovácsolni, még kiterjesztették azt. Ennek azután az a szomorú következése lett, hogy a kik azelőtt a hallatlan magas kamatokat bekebeleztették, ezután a váltó tőkéhez irták azt; sőt még a korcsmai adósságokról is váltókat Írattak alá a félittas emberekkel, minek folytán a bagatell eljárásnak s a korcsmai hitel korlátozásának a népre nézve nemcsak hogy semmi haszna nem lett, sőt ellenkezőleg még veszedelme származott abból, mert a gyorsabb és költségesebb váltó-eljárással — mely mellett a szegény ember, ha a váltót csakugyan alákarmolta, még nem is védekezhetett, mert a követelés valódiságát a váltó tulajdonos uzsorás igazolni nem tartozott— még többeket s még gyorsabban fosztottak ki s tettek földönfutóvá, hiszen a felső megyék lakosságának egy negyedrészét épen ezzel az eljárással kényszerítettek arra, hogy hazáját elhagyva, Amerikába vándoroljon. Ezekkel az újításokkal tehát, mint mondám, az uzsorások csak nyertek, de vesztett általa a föld népén kivül még az állam is, mert mig a bekebelezett kamatokat legalább meg tudta adóztatni, addig a váltóban tőkésített uzsorát még meg sem adóztathatja. Arról pedig, hogy az uzsoratörvényt gyakorlatilag is érvényesíteni s az uzsorást megbüntetni lehessen, nem gondolkozott a törvényhozás, sőt a váltóképesség kiterjesztése által — a mennyiben a váltó-eljárásnál uzsora bizonyításnak helye nincs — majdnem lehetetlenné tette azt. Innen van aztán az, hogy bár Magyarország területén legalább 12 vagy 15 ezer ilyen nadály szívja a nép vérét, ;alig lehet közülök egy kettőre az uzsora vétségét féligmeddig bebizonyítani. Mégis, ha legalább — a már 4j«