Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-328
332 S2S. országos ülés február 22. 1887. természeténél fogva nehezen bizonyítható — uzsora-vétségekben esküid-székek ítélnének, ez nagyon változtatna a dolgon. De fájdalom, fenyítő ügyekben esküdtszéki eljárásunk— daczára, hogy ez az egész müveit világon, sőt még Oroszországban is be van hozva — nekünk még ma sincsen. Hogy pedig az általam felhozottak nem túlzások, hanem a valóságnak megfelelő tények, azt a t. háznak minden olyan tagja, a ki a nép között élt s a Magyarországban 20 év alatt történteknek szemtanúja volt, nagyon jól tudja, sőt ezeknek valóságáról maga a t. igazságügyminister ur is hosszú birói pályáján meggyőződést szerezhetett. T. képviselőház! A törvényeket, azt hiszem, azért alkotják, hogy azok az államnak s az állam polgárainak hasznára legyenek, nem pedig azért, hogy annak segítségével egyesek kapzsiságának a nagy közönséget, a nemzet zömét kiszolgáltassák. Már pedig a mi népünknél a váltó ilyennek bizonyult, mert mig a kereskedelemnél tagadhatatlanul szükséges, sőt nélkülözhetetlen az, addig a néppel szemben éles kés az, mely a gyermek kezébe adatik. Minthogy pedig, ha valamely törvény az állam népére a gyakorlat által károsnak és veszélyesnek bizonyult, a törvényhozásnak sürgős kötelessége azt megváltoztatni és illetve ugy módosítani, hogy a hol az szükséges, megmaradjon, a hol pedig károsnak és veszélyesnek bizonyult, eltöröltessék. Van szerencsém benyújtani a következő határozati javaslatot: (Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintve, hogy a jelenleg fennálló váltótörvény a nemzet zömére, a népre nézve a gyakorlat által károsnak és veszélyesnek bizonyult, mert annak segélyével a bagatell eljárás és a korcsma-hitelt korlátozó törvény illusoriussá tétetik; tekintve, hogy e törvény mellett a tőke-kamat megadóztatása kétessé, annak ellenőrzése pedig épen lehetetlenné válik s ennélfogva magára az államra is pénzügyi szempontból káros, a közteherviselés elvének megvalósítását lehetetlenné teszi: utasítsa a képviselőház az igazságügyi minister urat, hogy a szenvedő váltóképesség megszorítása tárgyában és czéljából mielőbb s a mennyiben lehetne, még ez ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. T. képviselőház! Midőn ezen, a népre nézve múlhatatlanul szükséges határozati javaslatot, tudniillik a szenvedő váltóképesség megszorításáról szólót a t. háznak elfogadás végett ajánlom azon reményben, hogy a t. ház azt elfogadja és az igazságügyi minister ur megvalósítandj a, költségvetését elfogadom. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Beöthy Algernon jegyző (olvassa Margittay határozati javaslatát. Péchy Tamás elhagyja az elnöki széket, a mélyet gróf Bánffy Béla alelnök foglal el.) Ullmann Sándor: T. képviselőház! Midőn az igazságügyi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, engedtessék meg nekem, hogy a t. előttem szólott határozati javaslatára egy pár szóval reflectáljak. (Halljuk 0 Margittay t. képviselő ur a szenvedő váltóképesség megszorítása iránt törvényjavaslatot kér beterjesztetni és indokolja ezt az uzsorával és indokolja különösen antisemiticus szempontból. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen kérdés itt annak idején már elég behatóan tárgyaltatott és a ház határozati javaslatot is fogadott el e tekintetben s azt hiszem továbbá, hogy Margittay képviselő ur azoknak, a kiknek használni akar, igen rossz szolgálatot tesz, a midőn ezen kérdést az antisemitismus kérdésével hozza függésbe és zavarja össze. Az uzsora nem zsidó intézmény és legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy én és több mások, a kiknek hasonló gondolkozása van, az uzsorát legalább is annyira gyűlöljük, mint a t. antisemita urak. (Helyeslés jobbfelöl.) Azért ezen határozati javaslatnak elvetését kérem. T. ház! Midőn törvényhozásunk közelebbi feladatára nézve bátor leszek egy néhány észrevételt tenni, legyen szabad egy rövid visszapillantást vetnem, mert azt hiszem, törvényhozásunk és igazságszolgáltatásunk nem oly rossz, mint azt feltüntetni szeretik. A mi különösen törvényhozásunkat illeti, ha visszapillantunk a negyvenes évekre, akkor még Bécsből kellett ügyvédet importálnunk, hogy az megcsinálja nekünk — elég gyarlón — a hiteltörvényeket. Néhány év múlva a magyar törvényhozás már maga készítette a kereskedelmi, a váltó és csődtörvényeket, melyek határozottan a legjobb külföldi példák mellé állíthatók; mert hogy csak egyet említsek, a váltó és kereskedelmi törvény sok részben túlhaladta a német mintát annyiban, a mennyiben körébe bevette a biztosítási jogot, a közraktári és kiadási jogot és a részvény társulatokat a legszabadelvűbb alapon szervezte és a részvényeseknek oly garantiákat nyújtott, a melyeket a művelt külföld akkor még nem ismert, vagy csak azután fogadta el azokat reform-vívmányként. Csődtörvényünk a hosszadalmas bejelentési eljárást az elszámolási eljárással cserélte föl és ezzel gyorsította az eljárást; a kényszer egyezség által az egyént visszaadta a társadalomnak és a vagyont a forgalomnak. A csődvagyon értékesítése [ most a legczélszerübb módon eszközöltetik.
