Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-327

320 327. országos ülés takarékoskodnimégis azt hiszem, hogy a takarékos- j ságot csak egy bizonyos határig lehetett vinnem. Először is a budget realitását kellett megállapítanom, másodszor pedig semmi oly költségtörlést, mely az igazságszolgáltatás nyilt kárára lett volna, tennem nem volt szabad. Ezen kimutatott többletben több oly tétel foglaltatik, mely törvény által van megállapítva, a mint azt már a t. előadó ur is felemlítette, ennélfogva e költségvetésnek egyes tételei, mint a törvénynek végrehajtásából folyók, mellőzhetők nem voltak. T. ház 1 A költségvetés egyes tételeire nézve — a mennyiben szükséges leend — fentartván magamnak a felszólalásra való jogot, kérem a t. házat, hogy költségvetésemet elfogadni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés.) Fluger Károly: T.ház ! (Halljuk/; Legyen szabad a napirenden levő igazságügyi költségvetés tárgyalásánál szót emelnem. (Halljuk! Halljuk !) Jog és törvény átörökülnek mint örökös betegség; a velünk született jogról, sajnos, nincsen kérdés. Ez jellemzi joghelyzetünket is, mivel a jelennek megfelelő törvényeket némely irányban nélkülözzük, melyek gyorsan haladó korunkban a nemzet valódi szükségletét és elodázhatlan követelményét képezik. Nem lehet eltagadni, hogy törvénykezésünk a más mívelődési tereken elért haladásokkal nem tartott lépést, hogy az a fejlett jelen közepette, melynek virágai a jobb jövő számára nyílnak, a várakozásnak mögötte maradt és e szerint a törvényhozás ezen fontos és az életbe oly mélyen bevágó mezőn, daczára a világos, de viszonylagos előmenetelnek, kétségtelenül hátra van; mi azt a mondatot igazolja, hogy a törvényhozók majd mindigaz idő és annak követelményeitől visszamaradnak. (Helyeslés jóbbfeW.) Mert minél inkább érlelődik a közélet, annál inkább kell, hogy az egészséges igazságügynek törvényei a mívelődés emelkedésével, a haladó iparral és földmiveléssel, a társulatok kiterjedésével és a folyvást szaporodó közlekedési bonyodalmakkal karöltve járjanak, a valódi lendületet minden oldalon fegyelembe kell venni és igy a törvényeket szabályaik egyszerűsége és a polgári jog általános álláspontj'ának felfogása által kell kitüntetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindenek előtt a törvényhozásnak az állami érdekeltség ágai bármelyikében és különösen az igazságszolgáltatásban igyekeznie kell nemcsak elvekben, hanem azoknak szigorú teljesítésében összhangzó egységet elérni és amaz igényeket létesíteni, melyek magukat a közéletben érvényesítik és e szerint oly törvényeket alkotni, melyek egymással szerves összefüggésben állanak és az I február 21. 1SS7. | idő és nemzet szellemének teljesen megfelelnek ; mert a rész tényét és értelmét az egészből nyeri. Ha tehát kimondjuk, hogy igazságügyünk kiegészítést és alapos újítást kivan, az által nemcsak a szakkörökben uralkodó nézetnek, hanem a nemzet szükségletének adunk kifejezést; de a nemzet kiválóan lehető egyszerű, olcsó és gyors igazságszolgáltatást igényel, mint a jól rendezett állam főkövetelményét; mert a jogbizonytalanság az elégedetlenség rágó férge, mely minden mélyebbre ható mozgással a jogállapotok felőli kedvetlenség által nyilvánul. Minden állam erkölcsi és rendezett szabadság után törekszik, minden nemzet abban keresi dicsőségét, hogy az emberi rend örökös törvényei tiszteletben tartassanak és minden államnak, mely a kor szine előtt áll, képesnek kell lennie legalább minden gyöngeség és megtámadtatás védelmére igazságszolgáltatást nyújtani, hogy minden ez irányban támasztott jogosult kívánságoknak eleget tehessen. Azért, hogy a törvénykezés ama magas állást magának kivívja és biztosítsa, mely őt a mostani közéletben vitatlanul megilleti, a javításokat czéltudatos törekvés és következetesség kell, hogy áthassa és a főelveknek olyanoknak kell lenniök, melyek alkalmasak az igazságszolgáltatást a közéletnek előrészévé tenni; a mi pedig csak a törvényhozásnak a jogintézmények összes terére kiterjedő egysége által érhető el. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen szempontból kiindulva, újításoknál a czél elérésére nem szükséges és nem is kell a fölött töprengeni, hogy a legjobb létesíttessék és ez által a jó visszatartásával a rossz megtartassék; hanem a nemzet igényeit és szükségeit kell fölfogni, akkor a felébredő jobb jogélettel fog találkozni, egészben és összefüggően meg kell mutatni mennyiben változott a népjog öntudata — melyből a tényleges jog támadt — a mely vonalon a törvényhozás vagy semmi 'nevezetest nem tett, vagy hátramaradott és a hol a közakarattal összhangzásba hozandó, mert csakúgy válik lehetővé, a jelen követelményeit kielégíteni. (Helyeslés jobbfelől) Az a körülmény, hogy daczára annak, miszerint a törvényhozás némi nevezetes lépésekkel előre ment és némi külön jogokat tárgyazó törvényeket hozott, mégis létezik a sürgetős és indokolt kívánalom javítások után, ez abban találja értelmezését, hogy a törvényhozás szándékát nem ajogélet főtereire irányozta és munkásságát és erejét első sorban nem ezekre fordította. Mert mihelyt a jogélet behatóan szemügyre vétetik, azonnal a törvényhozás fő irányelvei, melyekben mozognia kell, természetük és lényegüknél fogva felismerhetők, ezek nyilvánulnak: az