Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-327

327. országos ülés február 21. 1S87. 323 tatlan, hogy az egységes eodmcatiónak számos előnye van, azonban ha az avval járó technicai nehézségeket nézzük, azt hiszem, ha arra határoztam volna magamat, hogy a törvénykönyv összes részei elkészítését bevárva, az egységes codificatio alapján tegyek előterjesztéseket, nagyon megérdemeltem volna ezt a szemrehányást, hogy a dolgot ad calendas graecas akarom halasztani. Én tehát, t. képviselőház, a partialis codificatio mellett határozván el magamat, azért terjesztettem be az öröklési jogot, mert azt hiszem, hogy ez nemzeti geniusunkon alapszik,különösen az 1848: XV. törvényczikkben kimondott elveket valósítja, az egyén szabad rendelkezési jogát biztosítja, ezt csupán a család, a közelebbi családtagokat megillető köteles rész által korlátozván,, azonkívül mégis módot nyújt a család fenntartására, egy szóval a vagyont nem mint a család bilincseiben levőt, hanem mint az egyén tulajdonát tekinti. (Helyeslés.) Megvallom, t. képviselőház, midőn a javaslatot beterjesztettem, nem tápláltam túlságosan vérmes reményeket azon irányban sem, hogy ebből a javaslatból még ezen ülésszakban okvetetlenül törvény is lesz; mert magam is érzem, hogy a családjognak is vannak olyan részei, a melyeket legalább jó volna ismernünk, a midőn ezen törvényjavaslattal foglalkozunk, (ügy van!) De azt hiszein, hogy semmi esetre sem tettem rossz szolgálatot, a midőn azt bemutattam, mert egy ilyen nagy, ilyen fontos törvényjavaslatnak mennél tágabb körökben való ismertetése csak előnyére válhatik a törvény megalkotásának. (Élénk helyeslés.) Már most t. ház, sorban következnék a munka és szakbizottságok által kell majd a polgári törvénykönyvnek mindazon részeit bírál tatni és vizsgáltatni, a melyek idáig e szakbizottságok tanácskozásain még keresztül nem mentek, Hogy a kötelmi joggal fogom-e kezdeni a szakbizottsági tanácskozások folytatását, az részben attól is függ, mennyire tudok a családjog terén eredményeket felmutatni. Én, t. képviselőház, egyáltalán nem ámítom magam és nem ígérhetem, hogy gyors, hogy hamaros munka történik. Azt hiszem, ez nem is lenne a munkának javára; de egyet el akarok kerülni, azt, hogy stagnatio következzék be a törvényhozás folytonosságában. (Helyeslés jobbfelóí.) A polgári magán törvénykönyvön kívül felette nagy hiány érezhető a büntető igazságszolgáltatás terén, (ügy van !) Az anyagi büntető törvénykönyv életbe lett léptetve a kellő közvetítés nélkül. Még 1882-ben elkészült a büntető eljárás tervezete; ez keresztül ment a szaktanácskozásokon, de máig sem vagyok azon helyzetben, hogy annak beterjesztésére fis határidőt mondhatnék. A bűnvádi eljárás a közvetlenségen és szóbeliségen alapszik. A vádrendszer fogadtatott el. melynek természetesen a legszabadabb védelmi rendszer felel meg. Szakbirák általi bíráskodás van tervezve, kivévén a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményeket; a kötelező vádhatározat és elővizsgálatra nézve folyik a refornramnka és épen azért, hogy ugy ezen a téren, mint a jogorvosiatok terén kerüljünk minden formalitást, a mi késleltető, másrészt pedig, hogy a közvetlenségnek és szóbeliségnek az első fokon nyilvánuló hatását a felső fokon meg ne hiúsítsuk, kell a tervezet átdolgozásával foglalkoznom. Ezek azon elvek, a melyek alapján a perrendtartás kidolgozva a t. ház elé be fog terjesztetni. (Helyeslés.) Tovább megyek, t. ház, még az 1880. évi ápril 23-án hozatott meg a ház határozata a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló polgári perrendtartás létesítésére nézve. Ennek alapján tanulmányok készültek; egybeesés anyag van két javaslatba letéve, a mely azonban mindez ideig sem rendezve, sem rendszerbe akkép foglalva nincs, hogy azt már mint törvényjavaslatot lehessen tekinteni. Kétségtelen kötelességem a háznak általam említett határozata folytán e tárgygyal is foglalkozni. Azonban kijelentem meggyőződésemet, hogy két eljárási törvénynek egy időben váló tárgyalását, vagy épen életbeléptetését én a magam részéről javasolni soha sem fogom. Kell egy bizonyos időnek közbejönni, miután a büntető perrendtartás életbelépett, hogy azután a bírákat, ügyvédeket egy új perrendtartás alkalmazásával lehessen ismét igénybe venni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! A szerves törvényhozáson kivül vannak kétségtelenül még egyéb törvények is, melyekre nagy szükségünk van. A szerves törvényhozással kapcsolatos minden esetre még a bírói szervezet végleges megállapítása, mit idáig fel nem említettem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy az egyes birói, vagy colíegialis rendszerre legyen-e fektetve az, annak elbírálása akkor lesz helyén, ha e javaslat be lesz terjesztve. Én azonban nem kételkedem kimondani meggyőződésemet, hogy én a colíegialis rendszerre kívánom egyelőre a fontosabb ügyeknél a fősúlyt fektetni (Helyeslés a jobboldalon) és hogy én egy oly bizonytalan jogi állapot mellett, a milyen jelenleg létezik és akkor, ha a polgári törvények újdonságuk miatt még teljesen a birák vérébe át nem ment, az egyes birói intézmény általános elfogadásától visszariadnék. (Altalános élénh helyeslés.) A nagyon kicsinyelt ügyvédi rendtartási novellához most szólani nem akarok; azonban felemlítem, hogy ismerve az előzményeket, tudva azt, hogy már az 1878—81-iki országgyűlés, majd ismét 1881-ben az ügyvédi rendtartásnak egy tervezete lett beterjesztve, a mely azonban ki nem elégítette azon igényeket, a melyek ahhoz fűzve 41*