Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-326
326. országos £ié* február IS. 1887. 291 Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy ezekre a dolgokra válaszolhassak. Elnöki Csak arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy szavainak helyreigazítása czímén röviden méltóztassék szólani, mert a házszabályok ezt követelik. (Helyeslés.) Dobránszky Péter: T. ház! Az a képviselő ur, a ki egyenesen személyes támadást intézett ellenem, Herman Ottó. A képviselő ur, bár kijelentette, hogy az általam felhozott tényekhez ö nem is képes hozzászólni, a mint hogy nem is volt képes azok ellen egyáltalában semmit sem felhozni, mégis felszólalt. Miért szólalt fel? Azért, hogy itt a multakra és egy bizouyos kínos jelenetre hivatkozva, a t. háznak érzelmeit és hangulatát ellenem lázítsa és azért, hogy e házban hangulatot csináljon egy embere érdekében. (Mozgás.) T. ház! Én minden tiszteletem mellett, a melylyel Herman Ottó képviselőtársam iránt viseltetem, kénytelen vagyok constatálni, hogy Herman Ottó képviselő uránnálkevésbbéilletékes az általam felhozottakhoz elfogulatlanul hozzá szólni, mert Herman Ottó képviselőtársam az épen kérdésben forgó személylyel lelki-testi pajtásságban é\.(Zaj a szélső haloldalon. Felkiáltások: Ez nem tartozik ide!) Elnök l Ez nem személyes megtámadtatásra való válasz; tessék erre szorítkozni. (Helyeslés.) Dobránszky Péter: A képviselő urnak személyem ellen intézett támadása abban a szóvirágban összpontosul, hogy ő azt mondta, én itt ebben a házban a bosszúálló Coriolán szerepére vállalkoztam. A t. képviselő urnak ezen állítása a valószínűség némi látszatával bírhatna akkor, ha én a tegnapelőtti ülésben ismertetett dolgokat itt a képviselőházban hoztam volna először szőnyegre; azonban nekem classicus tanúm maga az igen tisztelt minister ur, a ki itt a házban maga kijelentette s elismerte, hogy ugyan ezen dolgokat évek hosszú során át mint tanár más helyen, tanácsülésekben, tanácsülési jegyzőkönyvekben, különvéleményekben, ha kellett, memorandumban következetesen felhoztam és sürgettem a bajok orvoslását. Hivatkozhatom, ha kell, a dátumokra; Már 1872-ben mindjárt szót emeltem a műegyetemen az általam tapasztalt helytelenségek ellen.Méltóztassék továbbá az 1874. deczember 19-iki tanácsülés jegyzőkönyvét megnézni. Ezen felül abban az enquéteben, a mely 1875-ben foglalkozott a műegyetem dolgainak a megvizsgálásával az enquete elnökségének felhívására egy memorandumot terjesztettem be és egyáltalában hivatkozom a tanácsülések jegyzőkönyveire és a külön véleményekre,hogy mint tanár, az intézet dolgainak ellenőrzését lelkiismeretesen és következetesen teljesítettem és egyáltalán mindig híven teljesítettem kötelességemet minden irányban. De mivel felszólalásaimnak sikere nem volt és most nem | tehetem mint tanár ugyanazon helyen, a mit meg kell tennem: kötelességem azt tenni a képviselőházban. A képviselő urnak tehát azon állítását, mintha én itt a bosszúálló Coriolán szerepét játszanám, ezen állítását visszautasítom. A következő képviselő ur, a ki velem foglalkozott, az igen t. minister ur maga. Az igen t. minister ur rám vonatkozólag azt mondta, hogy az én állásom a polytechnicumnál tarthatlan volt, ha nem akartak ott zavarokat, scandalumot előidézni. Én magam is beláttam azt — állítólag — hogy állásom tarthatatlan és a t. minister ur állítása szerint, ennek kifejezést is adtam. T. ház! A dolog úgy áll: hogy én 1875. évben a műegyetemi enquéte elnöksége által felhivattam, hogy nyilatkozzam a statisticára nézve. Erre a felhívásra memorandumot nyújtottam az enquéte elé, melyben kifejtettem, hogy a műegyetemen fennálló tényleges állapotok a statistica tanítását tarthatatlanná teszik, a mennyiben a műegyetemen a statistica tanítását lehetetlenné teszik az által, hogy ezen tantárgy a nyomtatott tantervbe hosszú időn át föl sem vétetett, hogy az ifjúságnak ebből a hivatalos forrásból tudomása se lehessen arról, hogy statísticát is lehet a műegyetemen tanulni, sőt tanteremről és tanítási időről sem gondoskodtak a statistica számára, ennélfogva kifejtettem memorandumonban, hogy ha ez az állapot tovább is fennmarad, lehetlenné lesz téve a statistica tanítása és indítványoztam, hogy akkor inkább szüntessék meg a statistica tanszékét a műegyetemen és nyújtsanak a lelkiismeretes tanárnak módot arra, hogy az országtól húzott fizetésért szolgálatot is tehessen az országnak tényleg. Miután a statistica tanítását, daczára felszólalásaimnak, továbbra is lehetetlennek láttam, behoztam a műegyetemre a közigazgatási jog- és alkotmányisme előadásait, a melyek egyikének tanításával azután a műegyetemi tanács felterjesztése folytán maga a minister ur is megbízott. Azzal az állítással szemben pedig, hogy hallgatóim nem voltak a statisticábóí a műegyetemen, constatálom, hogy igenis voltak, t. államtitkár ur, még pedig, hogy a tanévre is hivatkozzam, az 1881/2. tanévben a statisticának volt 45 hallgatója, a közigazgatási jognak 60 és az alkotmányismének 53. Ha kívánja a t. ház, akár a névsorral is szolgálhatok. E szerint, t. miniszter ur nem azt jelentettem ki, hogy állásom tarthatatlan a műegyetemen, hanem elismertem azt, hogy a műegyetemen tarthatatlan a statistica tanszéke azon körülményeknél fogva, a melyek által tervszerüleg tarthatatlanná akarták tenni, a mint tényleg tarthatatlanná is tették a itatisticai tanszéket. A minister ur kegyes volt továbbá beszédében úgy nyilatkozni: egyébiránt velem humánusan bánt el, engem nem 87*
