Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-326

f£g0 -326, országos ülés február 10. I8S7. bizalommal nem viseltetik, mely a kormánytól a kormányzatnak legszükségesebb eszközeit, a költségvetést is szavazatával megtagadta, az ellenzék bizonyára kényes és nehéz helyzetbea van evvel az előterjesztéssel szemben; de t képviselőház, erre vonatkozólag is egész nyíltan megmondom nézetemet. (Halljuk!) Minden kérdéssel helyesen lehet a bizalmi kérdést összekötni tisztán a czélszerííségnek és a helyes politikai tacticának követelményei szerint, (Vgy van! bal

] felöl) csak oly kérdésekkel nem —. legalább az én felfogásom szerint — melyek az ország katonai védelméhez megkívántató eszközökre vonatkoznak. (Helyeslés balfelöl.) Hisz láttuk, hogy hasonló felfogást követnek Európa más államában is az ellenzéki pártok. Talán nincs oly tág ür az egymással szemben ülő politikai pártok közt ebben házban, mint a minő a franczia képviselőház pártjai közt tátong és mégis azt láttuk, hogy a franczia kormánynak hadügyi előterjesztéseit a franczia parlamentnek minden pártja megszavazta. Sőt a német birodalomban is, a hol látszólag a szavazásban is ellentét fejlődött ki, ez az ellentét nem maguknak a kívánt áldozatoknak megadására vagy meg nem adására vonatkozott, hanem csupán az azok alkalmazása körül a parlamentnek fentartandó jogok mértékére. (XJgy van! balfelöl.) De, t. képviselőház, nem szükség e tekintetben idegen példák után mennünk, hogy helyes magunktartására nézve directivát nyerjünk; elég higgadtan és alaposan átgondolnunk Magyarország helyzetét azon problémákkal szemben, melyek azt fenyegetik. Én, t. képviselőház, helytelennek ésidó'előtti dolognak tartanám, hogy ha ezen előterjesztés tárgyalását valami nagy pathos — vagy declamatió — fogyasztással iparkodnám díszesíteni. (Élénk tetszés.) A helyzet erre nem alkalmas. Az ilyen útnak követése egy indokolatlan nyugtalanságnak előidézésére szolgálhatna csupán. Az a pillanat ma még nem érkezett el, a mikor az ország szivéhez kell szólani; ha megérkezik, remény lem és hiszem, Európa meg fog győződni arról, hogy egy nagy és hatalmas sziv lüktet ebben a nemzetben. (Vgy van!) De ma még ott nem vagyunk; ma rideg észszel és rideg megfontolással lehet és kell a helyzettel szembe nézni. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Magyarország a békét akarja és Magyarország be is bizonyíthatja, hogy a békét komolyan akarja. A béke igéitől áradoz Európaszerte mindenki; de ha azt akarjuk kutatni, hogy kiuek áradozása őszinte, vizsgáljuk, hogy mely politikai programmhoz fűződik az. (Helyeslés bal felöl.) Magyarország nem fenyeget senkit, Európa egyetlen államának vagy nemzetének sem ellensége; mindegyikkel barátságban óhajt élni. Magyarországnak politikai programmja arra a területre vonatkozólag, mely a minket fenyegető gyúanyagot tartalmazza, az, hogy nem kívánunk hódítani; (Élénk helyeslés a bal- és szélső 'balon) nem kívánunk hatalmi túlsúlyra szert tenni, csak azon népek függetlenségét és szabadságát akarjuk biztosítani mindenkivel szemben. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) A velünk szemben álló programm pedig, melyről hinni akarom, hogy azt nem tette magáévá hatalmas északi szomszédunknak kormánya, denaely ott kétségtelenül befolyásos körök programmja, az, hogy ama nagyhatalom kizárólagos hatalmi befolyása alá vegye a t Balkán-félszigetet, vegye délkeleti szomszédait. Es, t. képviselőház, ha ekét programm közt — a mint remélem, nem fog meg* történni —- összeütközésre kerül a dolog, akkor bátran az elfogulatlan Európára és még elfogulatlanabb utókorra bízhatjuk annak megítélését, hogy Magyarország volt-e a békebontó, hogy Magyarország programmja volt-e a háborús programm, vagy az, a mely vele szemben állott. (Helyeslés.) Hogy mi békét akarunk, nemcsak szóval bizonyítjuk, de bizonyítjuk azzal, hogy az eszmekör, melyhez ragaszkodunk, eminenter defensiv, békés természetű. De midőn ezt Magyarország minden tényezője hangsúlyozza, egyúttal ki kell fejeznie azon nyugodt, komoly, de elszánt akaratát, hogy a mennyiben azoknak az érdekeknek megóvása, melyek békeérdekek, de a melyektől nemzeti biztonságunk és a monarchia hatalmi állásának sérthetetlensége függ, a béke eszközeivel nem sikerülne, el vagyunk tökélve arra, hogy nemzeti erőnk teljes megfeszítésével, ha kell a harczmezőn is ezen érdekeknek érvényt szerezzünk. (Élénk helyeslés a baloldalon. Tetszés a jobboldalon.) Ezt, t. ház, kimondani, ezt nemcsak magunk közt tudni és átérteni, hanem azt, hogy ebben egyértelműek vagyunk, az egész világgal is megértetni, szerintem egy eminens hazai érdek (Élénk helyeslés a baloldalon) és ugy vagyunk meggyőződve, hogy minél kevésbé magyarázható ki a magyar parlament magatartásából akár a provocatió, akár a gyengeség bármely symptomája, minél határozottabban és egyértelműbben nyilvánul a parlament szavazatábanMagyarország ép oly nyugodt, elszánt, mint őszintén békés akarata : annál több kilátásunk van arra, hogy hazánk és a monarchia a háború veszélyétől megóvatik és annak a béke áldásait biztosítjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Itt tehát egy oly helyzettel állok szemben, a hol a kisebbség szavazata hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország erkölcsi ereje az egész világ előtt nyilvánvalóvá váljék, mely számunkra a békét biztosíthatja. De ha ez igy van, akkor nem habozhatunk, hanem akkor mindenek-