Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-326
826. onzágeg illés február 19. 18S7. 283 törvényjavaslat beterjesztését épen a mostani időben és pedig indokoltnak tartom tekintettel az általam jelzett általános helyzetre. (Helyeslés.) Már a népfölkelési törvény tárgyalásánál volt szerencsém utalni azon körülményre, hogy a megváltozott harczászatnak elengedhetetlen követelménye, hogy a tartalék és póttartalék kellően felszerelve és kellő számban rendelkezésre álljanak. És habár a ministerelnökureházban nemrég a külügyi helyzetről tett nyilatkozatai megnyugtatók és azon reményt foglalják magukban, hogy a béke megzavartatni nem fog, mégis, véleményem szerint nem lehet elkerülnünk, hogy meg ne történjék minden arra, hogy az említett tartalék rendelkezésre álljon és pedig olyformán álljon rendelkezésre, hogy ne csak a papiron legyen az intézkedés, hanem hogy az a kellő számmal és felszereléssel minden eshetőségekkel szemben azonnal kiállítható is legyen. (Helyeslés.) A költség részben a honvédség, részben a népfelkelési csapatok felszerelésére kéretik, mely két intézmény részint mint a működő sereg része, részint mint annak kiegészítő része lesz hivatva működni. Tehát véleményem szerint már a béke idején meg kell történnie mindannak, a mi a hadsereg e kiegészítő részeit azon helyzetbe hozza, hogy azok feladatuknak megfelelhessenek. (Helyetlés.) Ezt pedig első sorban a kellő felszerelés által lehet elérni, ha pedig az ez iránti intézkedés béke idején meg nem történik, akkor könnyen illusoriussá válhatnék a törvényben foglalt rendelkezés és könnyen végzetessé válhatik hazánkra ezen mulasztásból eredő következmény. (Igaz!) A népfölkelési csapatokat tehát felszerelés nélkül, a nemzetközi jog védelmét biztosító s külsőleg is felismerhető katonai jelvények nélkül mint védképtelen embertömegeket a harczvonalba állítani nem lehet és nem szabad. Nem lehet és nem szabad tehát véleményem szerint visszariadni azon nagy áldozat meghozatalától sem, mely a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. Teljes |tudattal birok azon elvitázhatlan tényről, hogy pénzügyi helyzetünk súlyos; tudom, hogy a jelen törvényjavaslatban kért rendkívüli költség megszavazásával újabb teher nehezedik az országra, de ennek daczára egy perczig sem habozok ezen törvényjavaslatot megszavazni, mert érzem, hogy mily felelősség nehezedhetnék a törvényhozásra, ha ezen kért költségek fedezésére szükséges összeg megtagadtatnék. (Ügy van!) Ezen indokoknál fogva azt hiszem, a törvényhozás engedni kénytelen a — hogy ugy fejezzem ki magamat — kényszerhelyzetnek, melyből kifolyólag kötelessége, hogy a trón és hazánk biztonságit érdekében és esetleg védelme szempontjából nem szabad visszariadnia még a jelen súlyos pénzügyi helyzetben sem attól, hogy habár nagy áldozatok árán is, már béke idején mindazt megtegye, a mit a trón és hazánk biztonsága és esetleges védelme megkíván, nehogy a válságos idők bekövetkeztével őt terhelje a felelősség e mulasztásból eredő következményekért, (ügy van! ügy van!) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot illetőleg azokon kívül, mik ugy a pénzügyi, mint a véderő bizottság előadói részéről felhozattak, a t. ház, figyelmét rövid felszólalásommal néhány perezre igénybevegyem. (Halljuk!) Hogy mennyire szükséges a népfölkelési csapatok felszereléséről, valamint a honvédség legszükségesebb tartalék készleteinek beszerzéséről már béke idején gondoskodni és ezt nem az esetleges veszély beálltáig halasztani, erre nézve bátorkodom hivatkozni ugy e törvényjavaslathoz mellékelt indokolásomra, valamint a nem rég szőnyegen volt népfölkelési törvény tárgyalása alkalmával ugy írásban, mint élőszóval előadottakra. E részben tehát azt hiszem, t. ház, helyeselni méltóztatnak azt, hogy részletekbe ezúttal nem bocsátkozom. (Helyeslés.) Pénzügyi helyzetünkre való tekintettel kívánatos lett volna ugyan ezen készletek beszerzéséről csak fokozatosan gondoskodni, hogy ily módon ezen bár súlyos, de mégis hazánk biztossága érdekében elkerülhetetlenül meghozandó áldozatot kevésbé éreztük volna* Minthogy azonban, a mint ezt az előttünk fekvő indokolásomban is említem, a véderő fejlesztése ügyében európaszerte valóban szokatlan tevékenységet észlelünk; minthogy hazánk biztosságáról megfelelőleg és oly módon gondoskodni, hogy bármikor és bárhonnan beállható megtámad tatás esetében készen álljunk : (Helyeslés) hazafias kötelességünk és én egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ezen szempont a magyar törvényhozásban pártkülönbség és kivétel nélkül jól értelmezett áldozatkészségre találand, előterjesztettem a t. háznak e törvényjavaslatot azért, nehogy adandó alkalommal mulasztással vádoltassam, mely mulasztás végzetessé is válhatnék. (Helyeslés.) Tudjuk, t. képviselőház, hogy a népek abbeli szükség érzete, miszerint az áldásos béke munkája ne zavartassék, a kormányok és főleg a mi intéző köreink részéről feltétlenül osztatván, ama reménynek helyt adhatunk és adnunk kell, hogy a békén törekvések fölényt nyerendenek; de másrészt az is tagadhatatlan és a t. ház minden egyes tagja azt ép ugy, mint magam, tudja és érzi, hogy Európa láthatára borult, a politikai levegő bizonyos mérvig telve van villanyossággal és mi nem tudjuk hol és mikor pattan el a szikra, melytől a tagadhatat36* *