Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

271 325. országos ülés február IS. 18S7. körülbelül 60—70%-át teszi a középiskolába belépő ifjúságnak, kik a középiskolákból nem men. nek át az egyetemre. Azok kapnak oly nevelést, mely nem képez egy egészet, a mely nevelésnek folytatása olyan, mint azon regényé, melynek második kötete elvész és az első avval végződött, hogy a „folytatása következik", (ügy van! lalfélől.) Nem akarok ezen kérdés részletes és hosszasabb vitatásába bele menni, mert kétségtelen, hogy az élet megkíván minden honpolgártól egy általános műveltséget és ezt az általános műveltséget kell, hogy a középiskola alsóbb osztályai adják meg, annak felsőbb osztályai pedig kezdjék nevelni az embereket szak szerint. Mikor már az ifjú 15—16 esztendős, választhat pályát, mert nem áll a minister ur nézete, hogy a gyermek társadalmi positiója meghatározza annak pályáját, Ide vonatkozó nézeteit továbbá avval igazolja a minister ur, hogy a jelenlegi középiskolákból is került ki sok ép eszű és testű ember. Hiszen ez csak annyit bizonyít, hogy a gyilkosság nem mindig sikerül, de nem bizonyítja azt, hogy nem ölt és mély sebet nem ejtett. A hol az ifjúság az ő szelleme, az ő hivatása ellenére, pálya választása tekintetében ferde útra vezettetett, kérdés, vájjon nem szegte-e meg épen azon szárnyakat, a mely szárnyakkal, hogy ha a saját hajlama szerint maga választhatott volna pályát, sokkal magasabbra emelkedett volna? És vájjon sok ember nem azért terhe-e a társadalomnak és válik diplomás proletariussá, mert csekély képességgel és minden hajlam nélkül keresztül úszik a középiskolákon és átúszik a felsőbb közoktatási intézeteken is, hogy azután.midőn az életben saját tehetségében nem találja meg a kellő támaszt, az államhoz forduljon és kérjen tőle kitartást és ellátást. (Ugyvan! balfelöl.) Hiszen a középiskola czélja embert, hasznavehető polgárt képezni. Elmúlt az az idő, hogy mindenki mindenhez érthessen, tehát az iskolának meg kell szüntetni azt a rendszert, hogy mindenki minden szakra taníttassák, hanem módot és alkalmat kell nyújtani arra, hogy az ember az ő életfeladata és hivatása szerint kereshesse és találja ott azt, a mire szüksége van. (Tetssés a szélső baloldalon.) Az angol nemzet nagy és practicus nemzet s az angolok közt ritka embernek jut osztályrészül, hogy a hivatalos középiskolákban taníttassa gyermekeit. S mit tesznek ott ? Elvégeztetnek egyáltalános, egy olcsó iskolát s azután speciális nevelők által képeztetik szak szerint gyermekeiket s midőn azon szakban jártassággal bir, kimegy az életbe. Az angol 18—19—20 éves korában keresetképes. A mi ifjúságunk 24—25 éves korában válik keresetképessé. Munkaképesség, vagyonszerzés életfeladatainak megoldásában, azért a mi ifjúságunk 5—6 esztendővel hátrább jár, mint az angol, miért is az angol túlnyomó előnyöket fog felmutatni mindazon nemzetekkel szemben, melyek nem követnek ily practicus irányt. Min nyugszik a középoktatás és min kell, hogy nyugodjék ? összhangzásban kell, hogy legyen tárgyával, tárgya pedig a tudományos ismeret. Hogy fejlődtek a tudományos ismeretek ? Először a tudomány egy fa volt, melynek lassankint kezdett két ága nőni. Azután minden ág újabb hajtásokat hozott és ma minden szaktudománynak 5—10 hajtása van. Ma elég munkát ad egy embernek egész életén keresztül egy kis ág, egy speciális tudomány ág művelése. (Ügy van! balfelöl.) Ha ez igy történt, igy kell az oktatási institutióknak is fejlődni. Mert az iskolák fejlesztésénél nem lehet a tudományok fejlődésétől különböző utakat követni. Ha czélt nem érünk, ha egész Európa a közép oktatás kérdésének megoldását keresi és nem találja, annak oka az, mert mindig azokat hallgatják meg, kik az oktatással foglalkozván, a határvonalat csak ott látják, a meddig ők azon szakmát művelték és nem emelkednek bölcsészi magaslatra, hogy az egész életet, a társadalom és a nemzet szükségeit átérezzék és mint egy egészet igyekezzenek megoldani, hanem mindig a részletekben vesznek el. Pártolom Helfy Ignácz t. képviselőtársam fejtegetéseit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás-és közoktatásügyi minister; Legyen szabad az elmondottakra egy pár szóval válaszolnom. (Halljuk!) Méltóztassanak már egyszer tisztába jönni az iránt, hogy az a középiskolai rendszer, a mely nálunk dívik, jóformán az egész világon el van fogadva és a miótaFrancziaországban és Angliában reformokat terveznek a középiskolákra nézve, mindig Németországba mennek az ottani iskolákat tanulmányozni. Ez tény. De továbbá én nagyon tisztelem a magyar nemzet múltját és culturáját, hanem az is tény, bogy ez nem épen bizonyos erdélyi, vagy alföldi városban keletkezett, hanem nyugot Európából hozatott. Hányszor kell ezt még ismételnem. Hát az a jezsuita rendszer, a mely szerint engem is tanítottak, vájjon az itt keletkezett? Azon szemrehányásnak, hogy én a magyar culturára és a magyar geniusra nem fektetek súlyt, bocsánatot kérek, absolute nincs értelme. Hisz én vagyok az, a ki mindig azt hirdetem, hogy azt kell szeretnünk, a mi itt van, tudniillik szellemi, ipari és művészeti termékeinket. És nem én voltam-e az, a ki, hogy ugy mondjam, keresztül forcirozta a festészeti iskolának felállítását? Miért ? Azért, hogy Magyarországon a hazai atmosphaerában neveltessenek művészek. Hát azt hiszi a t. képviselő ur, hogy a művészet nem tartozik a culturához és nem hat az embernek kedélyére és szellemére? A mi a német nyelvet illeti, arra igenis szükségünk van, de szükségünk van a francziára