Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

325. orszásros ülés február IS. 1887. 273 is. Nagyon szeretem hinni és hiszem is, hogy a j képviselő ur jártas a franezia irodalomban, de én is jártas vagyok benne. És épen az én emlékbeszédeim mutatják például, hogy én a franezia eulturát méltányolni tudom és arra nagy súlyt fektetek. A mi a középiskolákat illeti, ne legyenek azok az élettel ellentétben, de még sem szabad feledni, hogy a középiskolának és különösen a gymnasiumnak első feladata előkészíteni a felsőbb oktatásra. Én, mondom, minden iskolai reformnál, valamint azok tanácsát és véleményét meghallgatom, kik azzal foglalatoskodnak, tudniillik a tanférfiakét, ugy másrészt a practicus embereket is mindig szerettem meghallgatni és egész életemen át megmutattam, hogy nekem practicus érzékem és practicus eszem van. (Derültség halfelöl. Helyeslés jobbról.) Zichy Antal.* T. ház! (Halljuk!) A mi budget-tárgyalási methodusunk, mely nagyon eltérő az angol methodustól a hol a ház teljes bizottsági üléssé alakulva, tárgyalja a budgetet és igy az apróbb részletekbe menő felvilágosítások is sokkal hozzáférhetőbbekké válnak minden egyes képviselőre nézve, mig nálunk egy szííkkörti bizottság tárgyalja csak s a képviselők nagyobb részt nem lehetnek teljesen au fait, ez a házszabályokban gyökerező eljárás, mondom, a melyet most nem akarok eritica alá venni, megbocsáthatóvá, sőt igazolhatóvá teszi viszont azon lábra kapott eljárást, hogy minden egyes tárcza alkalmából egy általános vita praemittáitátik, mert igen sok képviselő, ha azon alkalmat fel nem használja, el van zárva attól, hogy részint a kellő felvilágosítást és megnyugtatást megszerezze, részint pedig egyéni véleményét nyilváníthassa és esetleg érvényesíthesse. Ennélfogva, t. ház — megvallom — sajnálom, hogy a közoktatási tárcza általános vitatása alkalmával már szóhoz nem juthattam, mert tetszett akkor a t. antisemita uraknak annyi tért elfoglalni, hogy mi többiek, nem is juthattunk szóhoz. (Mozgás a bal- és szélső baloldal némely padjain. Halljuk!) Méltóztassék tehát, t. ház, megengedni (Halljuk! Halljuk!) hogy elhallgatva és mintegy magamba fojtva mindazt, a mit korábban általánosságban elmondhattam volna és távol tartva magamtól a legkissebb praetensióját is valami szakértőségnek: tisztán a természetes józan észre támaszkodva s az életben szerzett tapasztalataimnak némi felhasználásával, tehessek néhány szerény megjegyzést. (Halljuk!) És pedig csupán conversationalís hangon, minden szónoklati apparátus mellőzésével — mint azt a t. cultusminister ur is felemlítette — s a miben vele sokan egyetértünk, hogy tudniillik azon conversationalís vitatkozás! mód meghonoKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. | sítása a parlamenti tanácskozásra igen nagy nyereség lenne. A mi a bifurcatiót illeti, ezen kérdésnek már bizonyos históriája van. Régen volt az t. ház s már körülbelül 12 éve annak, hogy az országos közoktatási tanácsban, melyre hivatkozni méltóztattak s a melynek akkor én is egyik érdemetlen tagja voltain ; igen beható vita keletkezett a felett —- a t. cultusminister ur talán szintén emlékezni fog rá, mert hiszen akkor is őt tiszteltük a közoktatás élén — mondom talán ő is emlékezni fogra, hogy épen a középiskolák bifurcatiója meg volt ott vitatva s épen én voltam az, a ki külön véleményt terjesztettem be, a mely különvélemény aláírói közt í. barátom, Nendtvich Károly nevét is volt szerencsém tisztelhetni — talán még emlékezni fog rá. Nendtvich Károly: Majd felelek rá! Zichy Antal: A többség azonban akkor ellenünk határozott s a fennálló bifurcatio mellett nyilatkozott. De én azt hiszem, hogy ha valaki, úgy bizonyosan a közoktatásügy jelenlegi nagyérdemű vezetője, legkevésbé sem szorul arra, hogy őt bizonyos fontossággal biró korkérdésekre figyelmeztessük. Nem szorul arra sem, hogy Öt a túlhalniozottságra emlékeztessük ; nagyon éber figyelemmel kiséri ő ezeket a dolgokat s — megvallom — csodálkoztam rajta, hogy bár nem megrovásul, hanem csak némi fennakadással lett felemlítve az. hogy ő maga ifjú erővel és tevékenységgel, melyet az Isten sokáig tartson meg, (Éljenzés) nem riadva vissza a fáradságtól, kimegy évenkint külföldre és ott körülnéz, vagy pedig más hivatott szakférfiat kat küld hasonló tanulmányutakra. Én azt hiszemez csak elismerést érdemel, valamint arra sem szorul a minister ur, hogy emlékeztessük, hogy a testi egészség és épség fenntartása mennyire lényeges dolog-. Ismerjük a buziási fürdő körül szerzett érdemeit és hogy ezzel kapcsolatban mily impulsusi adott a hazai fürdők felkarolására és a külföld, versenynek e tekintetben legyőzésére. Ezek olyan dolgok, a melyeket mindenki tud s csak emlékezetbe kell hozni, hogy hirtelenében el ne feledjük és ne feledjük el azt sem, hogy ama számos egyesületek közt, a melyek nálunk ma napról-napra keletkeznek, ugy, hogy sokszor azt hisszük, hogy már sok is van belőle, hogy már nincs is elegendő tér az egyesületek számára; ime legújabban alakult az országos közegészségügyi egyesület. Ki volt annak éltetője és ki volt annak első legmelegebb pártolója? Épen a t. közoktatásügyi minister ur. Ez tehát nem hogy fennakadást szülhetne, hanem inkább, azt hiszem, teljes elismeréssel kell viseltetnünk e miatt a minister ur iránt. Ugyanily elismeréssel viseltetem iránta azért is, hogy azon eszme nincsen figyelmen kivül hagyva az illető 35