Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

325. orszásros ülés február IS. 1887. 273 is. Nagyon szeretem hinni és hiszem is, hogy a j képviselő ur jártas a franezia irodalomban, de én is jártas vagyok benne. És épen az én emlékbe­szédeim mutatják például, hogy én a franezia eul­turát méltányolni tudom és arra nagy súlyt fektetek. A mi a középiskolákat illeti, ne legyenek azok az élettel ellentétben, de még sem szabad feledni, hogy a középiskolának és különösen a gymnasiumnak első feladata előkészíteni a felsőbb oktatásra. Én, mondom, minden iskolai reformnál, valamint azok tanácsát és véleményét meghallga­tom, kik azzal foglalatoskodnak, tudniillik a tanfér­fiakét, ugy másrészt a practicus embereket is min­dig szerettem meghallgatni és egész életemen át megmutattam, hogy nekem practicus érzékem és practicus eszem van. (Derültség halfelöl. Helyeslés jobbról.) Zichy Antal.* T. ház! (Halljuk!) A mi budget-tárgyalási methodusunk, mely nagyon el­térő az angol methodustól a hol a ház teljes bi­zottsági üléssé alakulva, tárgyalja a budgetet és igy az apróbb részletekbe menő felvilágosítások is sokkal hozzáférhetőbbekké válnak minden egyes képviselőre nézve, mig nálunk egy szííkkörti bi­zottság tárgyalja csak s a képviselők nagyobb részt nem lehetnek teljesen au fait, ez a házszabá­lyokban gyökerező eljárás, mondom, a melyet most nem akarok eritica alá venni, megbocsátha­tóvá, sőt igazolhatóvá teszi viszont azon lábra ka­pott eljárást, hogy minden egyes tárcza alkalmá­ból egy általános vita praemittáitátik, mert igen sok képviselő, ha azon alkalmat fel nem használja, el van zárva attól, hogy részint a kellő felvilágo­sítást és megnyugtatást megszerezze, részint pedig egyéni véleményét nyilváníthassa és esetleg érvé­nyesíthesse. Ennélfogva, t. ház — megvallom — sajnálom, hogy a közoktatási tárcza általános vi­tatása alkalmával már szóhoz nem juthattam, mert tetszett akkor a t. antisemita uraknak annyi tért elfoglalni, hogy mi többiek, nem is juthattunk szó­hoz. (Mozgás a bal- és szélső baloldal némely pad­jain. Halljuk!) Méltóztassék tehát, t. ház, megengedni (Hall­juk! Halljuk!) hogy elhallgatva és mintegy ma­gamba fojtva mindazt, a mit korábban általánosság­ban elmondhattam volna és távol tartva magamtól a legkissebb praetensióját is valami szakértőség­nek: tisztán a természetes józan észre támasz­kodva s az életben szerzett tapasztalataimnak némi felhasználásával, tehessek néhány szerény megjegyzést. (Halljuk!) És pedig csupán conversationalís hangon, minden szónoklati apparátus mellőzésével — mint azt a t. cultusminister ur is felemlítette — s a miben vele sokan egyetértünk, hogy tudniillik azon conversationalís vitatkozás! mód meghono­KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. | sítása a parlamenti tanácskozásra igen nagy nye­reség lenne. A mi a bifurcatiót illeti, ezen kérdésnek már bizonyos históriája van. Régen volt az t. ház s már körülbelül 12 éve annak, hogy az országos közoktatási tanácsban, melyre hivatkozni méltóz­tattak s a melynek akkor én is egyik érdemetlen tagja voltain ; igen beható vita keletkezett a felett —- a t. cultusminister ur talán szintén emlékezni fog rá, mert hiszen akkor is őt tiszteltük a közok­tatás élén — mondom talán ő is emlékezni fogra, hogy épen a középiskolák bifurcatiója meg volt ott vitatva s épen én voltam az, a ki külön véle­ményt terjesztettem be, a mely különvélemény alá­írói közt í. barátom, Nendtvich Károly nevét is volt szerencsém tisztelhetni — talán még emlékezni fog rá. Nendtvich Károly: Majd felelek rá! Zichy Antal: A többség azonban akkor el­lenünk határozott s a fennálló bifurcatio mellett nyilatkozott. De én azt hiszem, hogy ha valaki, úgy bizonyosan a közoktatásügy jelenlegi nagy­érdemű vezetője, legkevésbé sem szorul arra, hogy őt bizonyos fontossággal biró korkérdésekre figyel­meztessük. Nem szorul arra sem, hogy Öt a túlhal­niozottságra emlékeztessük ; nagyon éber figyelem­mel kiséri ő ezeket a dolgokat s — megvallom — csodálkoztam rajta, hogy bár nem megrovásul, hanem csak némi fennakadással lett felemlítve az. hogy ő maga ifjú erővel és tevékenységgel, melyet az Isten sokáig tartson meg, (Éljenzés) nem riadva vissza a fáradságtól, kimegy évenkint külföldre és ott körülnéz, vagy pedig más hivatott szakférfiat kat küld hasonló tanulmányutakra. Én azt hiszem­ez csak elismerést érdemel, valamint arra sem szo­rul a minister ur, hogy emlékeztessük, hogy a testi egészség és épség fenntartása mennyire lé­nyeges dolog-. Ismerjük a buziási fürdő körül szerzett érde­meit és hogy ezzel kapcsolatban mily impulsusi adott a hazai fürdők felkarolására és a külföld, versenynek e tekintetben legyőzésére. Ezek olyan dolgok, a melyeket mindenki tud s csak emléke­zetbe kell hozni, hogy hirtelenében el ne feledjük és ne feledjük el azt sem, hogy ama számos egye­sületek közt, a melyek nálunk ma napról-napra keletkeznek, ugy, hogy sokszor azt hisszük, hogy már sok is van belőle, hogy már nincs is elegendő tér az egyesületek számára; ime legújabban alakult az országos közegészségügyi egyesület. Ki volt annak éltetője és ki volt annak első legmelegebb pártolója? Épen a t. közoktatásügyi minister ur. Ez tehát nem hogy fennakadást szülhetne, hanem inkább, azt hiszem, teljes elismeréssel kell visel­tetnünk e miatt a minister ur iránt. Ugyanily el­ismeréssel viseltetem iránta azért is, hogy azon eszme nincsen figyelmen kivül hagyva az illető 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom