Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-325
268 3á5 ' országos ülés február 18. Í887. említettem is, hogy nagyobb tekintettel kell lenni a természettudományokra, a melyek oly nagyrészt követelnek maguknak az általános közművelődésben, a másik pedig a modern philologia. Ha kijelentem, hogy a régi classicai nyelveket a középiskolákból absolute nem vagyok hajlandó kiküszöbölni, esak nem akarom azokat oly nagy mértékben alkalmazni és a görögöt facultative akarom tanítani, teszem ezt azért, mert ebben látom legbiztosabb alapját annak, hogyifjaink könnyen tanulják meg a modern nyelveket, a melyek ma kikerülhetlenek. Szerintem mindjárt a legelső középiskolás osztályban a magyar nyelv mellett kötelezővé kellene tenni a németet és francziát. Később a 4-ik és az 5-ik osztályban következnék a latin és a görög facultative azok számára, a kik a philologiára, a philosophiára és a tanári pályára készülnek. Sőt, t. ház, mondok olyat, a mit sokan absurdumnak fognak talán tekinteni, de én már régóta meg vagyok róla győződve és ez az, hogy viszonyaink között igen kívánatos lenne, hogy a német és franczián kivül, nem mondom, rögtön a kezdetben, de mindenesetre a középiskolai tanfolyam alatt egyik hazai szláv nyelv is oktattassék. Megmondom azt is, hogy miért. Ennek az ifjú e hazában nemcsak közigazgatási és egyáltalában minden polgári pályán venné haznát, hanem hasznát venné maga a kormány is, ba lennének oly ifjak, kik a szláv nyelvet is birják. De súlyt helyezek én erre még közművelődési és különösen nyelvészeti szempontból is, mert azon magyar ember előtt, ki a középiskolából ugy lép ki, hogy tudja a magyar, német, franczia és az egyik szláv nyelvet, tárvanyitva van az egész világ, (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon) nyitva van az ut mindazon nyelvcsaládokhoz, melyeket egymás után nagyon hamar megtanulhat. A német nyelv adja meg az utat a germán, a franczia, a latin, bármelyik szláv nyelv pedig az összes szláv nyelvcsaládhoz, súlyt helyezek pedig erre annál inkább, mert nem lehet tagadni, hogy minél inkább közelednek a népek egymáshoz, minél nagyobb fejlődést nyer a nemzetközi forgalom, annál nélkülözhetetlenebb lesz ez életben a nyelvtudás. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) En, t. ház, a nélkül, hogy ezúttal határozati javaslattal lépnék elő, bátor vagyok a t. minister ur figyelmébe ajánlani ezen általam érintett dolgokat. Nagyon jól tudom én azt, hogy ez nem oly kérdés, a melyet märól-holnapra lehetne megoldani, mert erre idő kell és mert nagy óvatossággal kell nyúlni ahhoz, hogy a régi épületet lebontsuk és az új épület felépítéséhez fogjunk, de hozzá kell fogni. Ott van a t. minister ur rendelkezésére egy intézmény, a melynek létokát én eddig valóban nem ismerem. Nem akarom ezzel megtagadni, csak constatálom a tényt, hogy én nem tudom, mi tulajdonképen a teendője annak az országos közoktatási tanácsnak. Én kerestem azon vastag kötetben, melyet t. minister ur közzétett, erről a jelentést, de nem találtam e tanács működéséről semmit. Én sem kételkedem, hogy valami foglalkozása van, de mégis óhajtandónak tartom, hogy t. minister ur kegyes legyen jövőre jelentésében ezen tanács működéséről is valamit mondani. Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister: Az előbbi jelentésekben volt. Helfy Ignácz: Én csak a mostanival foglalkoztam és abban nem láttam; de azt hiszem, hogy, ha egyáltalában van létoka ezen országos közoktatási tanácsnak, az épen az lenne, hogy ilyen eszmékkel foglalkozzék és hogy figyelemmel kisérje a különböző tanrendszerek fejlődését a különböző országokban. Az ily feladatokat kell reá ruházni, mert a minister ur maga egyénileg mindennel még sem foglalkozhatik és én nagyon kérem a t. minister urat, hogy igyekezzék módot találni arra, hogy ezen kérdés komoly tanulmány tárgyává tétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: (Halljuk! Halljuk!) T. házi Ez nagyon érdekes conversatio volt a középiskolákról és én ezen modorban fogom azt folytatni. A t. képviselő ur azon bizonyos levelekre méltóztatott hivatkozni, melyeket én báró Pirquet és másokhoz írtam. Ezek némi figyelemre méltattattak és hamar oly dolgokról szólunk, melyek a házon kivül történnek, mondatnak és nyomatnak, talán helyén volna azokat felolvasni; azt, a mit ezen kérdésről irtam, (Halljuk! Halljuk!) de nem teszem. A kinek tetszik, elolvashatja a levelek tartalmát, mert az jelezi álláspontomat ezen kérdésre nézve és mondhatom, hogy az nemcsak németre lett lefordítva, de francziára is és némi figyelemre méltattatott. A t. képviselő ur conservative azt mondta, hogy rossznéven veszi, hogy egyszer azt mondtam, hogy a középiskolai rendszer kérdése egy internationalis természetű kérdés s ezt internationaliter kell tisztába hozni. Én azt mondom, hogy ez felfogás dolga s hogy felfogásom helyes, mert mi folytonos összeköttetésben vagyunk az oktatásügy terén Európával és különösen a vándorlásnak egy neme existál Magyarországból a Lajthán túli tartományokba és onnan is jönnek gyermekek ide. Ha izoláljuk magunkat az oktatás, a középiskolák tekintetében, lehetetlen lesz ezen érintkezés, a melyet a gyakorlati élet magával hoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akartam evvel azt mondani, hogy Magyarország önállólag semmiben sem fejlődjék' ; én csak practicus szempontból tekintettem a dolgot. Valahányszor e kérdésekkel foglalkoztam, soha sem kerülte ki figyelmemet a bifurcatio kérdése ; de azt hiszem, hogy ma e kérdés nincs megérlelve és kétkedem abban, hogy valaha oda
