Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

321. orsíágos illés február 18. 1887. 269 fogunk jutni, hogy a középiskola egységes iskola legyen. Az életnek oly különféle közvetítései vannak, hogy már az oktatás kezdetén a gyermekeket egyik-másik irányban kell nevelni. Azt méltóztatott mondani, hogy a szülők nem tudják, hogy mik ép fognak a gyermekek hajlamai fejlődni s hogy nem lehet előre meghatározni azt, hogy micsoda pályára neveltessenek. De az életben mégis ugy történik, hogy nemcsak a hajlam, de az emberek állapota is dönti el, hogy mire neveltessenek a gyermekek. Egyébiránt, a mint tetszett mondani, ez nem kerülte ki figyelmemet és a középiskolákról hozott törvény végrehajtását is szemmel tartva, kötelességemnek tartom gondoskodni arról, hogy a reáliskoláknál a latin nyelvis tanittassék és ez nem az én hajlamomnak következése, hanem a törvény mondja, hogy azon reáliskolát végzett fiatal emberek, a kik utólagosan leteszik a latin nyelvből az érettségi vizsgálatot, elmehetnek az egyetem jogi és orvosi facultására. Én tehát módot akarok erre szolgáltatni és épen e kérdés tárgyaltatik most a közoktatásügyi tanácsnál. Hogy mi ez a közoktatásügyi tanács, azt a képviselő ur, a ki nagyon jártas ez ügyekben, tudja s tudja azt is, mi a feladata és az előbbi évi jelentésekben volt is róla szó, de minden évben ugyanazt a dolgot ismételni talán felesleges is. Mindenesetre egyik feladata a tanácsnak bizonyos continnitást, traditiót tartani fenn a közoktatásügyben és figyelemmel követni mindent, a mi Európában e téren történik. Egyébiránt nekem az az egyoldalú szakképzettségem, mely némely volt, kikopott tanárnak van, hála Istennek nincsen, én figyelemmel kisérek mindent, mi Európában e téren történik és megvallom, hogy minden évben szoktam külföldre kimenni és körülnézni és oly férfiakkal érintkezem, a kik e téren otthonosok. Ámbár az omniscientiát nem akarom számomra usurpálni, vagy azt igénybe venni, magam is érdeklődöm e kérdések iránt és azok, akik környezetemben dolgoznak, törekednek arra, hogy evidentiában tartsák azt, a mi Európában történik és azt az általános körülményekhez képest fel is tudjuk használni. Azt hiszem, hogy mind a két iránynak, a reál és classicus iránynak meg van a maga előnye. így fog ez fenmaradni, sőt a bifurcatióból lesz talán trifurcatio. Mert nagyon tetszik tévedni, ha azt méltóztatik gondolni, hogy a reáliskolák tanulói tisztán csak'materialiákkal tömetnek; mert ott is figyelemmel vannak a formai képzésre, de nem a classicuSj hanem % a természettudományok és modern nyelvek utján. Én nagyon tisztelem a görög műveltséget, de nem nézem csak a grammatica szempontjából, hanem az egész görög cultura és művészet szempontjából. És merem állítani, hogy e téren többet láttam, azt jobban ismerem, mint a kik csak a görög grammaticával foglalkoznak.De a ki kereskedő, gazda akar lenni, arra nézve sokkal hasznosabb, ha a formális képzettséget modern nyelvek utján szerzi meg. Pedig mondom, rendkívül tisztelem a classicus világot és mint többször mondtam, a mostani cultura nem léteznék, ha a régi nem létezett volna. De a ki azt állítja, hogy a természettudomány, a mathematica és a modern irodalmak által az ember nem érheti el a műveltség bizonyos magasabb fokát, az nem ismeri a modern irodalmakat, nem olvasta Shakespearet, Byront Göthét. A mi a modern nyelvek tanítását illeti, én igen örülnék, ha a gymnasiumokban lehetne tanítani az angol és a franczia nyelvet, de ez ismét túlterheltetésre vezetne. Én a modern nyelvekre nagy súlyt fektetek és követelem, hogy a német nyelvet alaposan t múljuk, először azon viszonynál fogva, melyben a németekkel állunk, másodszor, mert culturalis nyelv. Egyébiránt itt is hivatkozhatom arra, a mit a múlt évben az akadémia nagy gyűlésén tartott megnyitó beszédemben mondtam, hogy tudniillik nekünk a franczia nyelvet és irodalmat nagyon kellene tanulmányoznunk, mert annak előadása igen világos és elegáns és az ilyen előadás által szeretetet ébresztünk a tudomány iránt. Méltóztatnak megint túlterheltetésről szólni. Ne vegyék rossz néven, ez már mégis furcsa. Mit hagyjunk ki? (Felkiáltások a szélső halon: A görögöt.) Más oldalról meg azt vetik szememre, hogy nem fektetek elég súlyt a görögre. A gymnasiumban mégis csak a classicus nevelés áll első helyen! Másodszor azt mondják, a természettudományokat még nagyobb kiterjedésben kell tanítani, nem ugyan a mértékre, de a dolog lényegére nézve. Ebben is teljesen egyet értek. Kell tanítani a természettudományokat, mert mérvadó szerepök van a mai világban. Ha valaki a gymnasiumból orvosi pályára megy, természetes, hogy ott rendszeresen tanulja a természettudományokat. De ha teológus vagy jogász lesz, hol fogja tanulni? Pedig valahol csak kell tanulnia! Történelmet, geographiát is kell neki tanulnia. Hát méltóztassék megmondani, mit hagyjunk ki? Én csakugyan nem akarnám, hogy elsatnyuljon a fiatalság s magam sem szeretem a túlterheltetés. De kénytelen vagyok ismételni, a mit már annyiszor mondtam, hogy ott, a hol csakugyan van, tisztán a tanár idézi elő a túlterheltetést. Ha a tanár tapintatos, practicus eszű ember és tudja, hogy sok tárgygyal kell foglalkoznia a fiatal embernek és hogy ennélfogva minden tudományt csak bizonyos keretben kell tanítani, akkor nem lesz túlterheltetés. Sok fiatal embert ismerek, a ki elvégezte a gymnasiumot s a mellett, hogy tanult, egészséges és jókedvű maradt, nem tört meg sem szellemi, sem testi ereje. Épen miután a képviselő ur panaszkodik a