Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-325

325. országos ülés január 18. 1887. f g3 nem mint tanár szóltam. (Felkiáltások a szélső balon: Itt csak képviselő!) Képviselő vagyok, tehát van jogom beszélni, de szóltam, mint tanár. Elnöki Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szót szóljak. (Halljuk!) Figyelmeztetni kívánok először arra, hogy azon disciplinák tanszékei, melyek a polytechnicumon stricte a mérnöki kiképeztetésre nem szükségesek, azon szándékkal állíttattak fel, hogy kiképeztethessék magukat azok is, a kik gazdasági tanintézetekben tanárok akarnak lenni. Practice egyre megy, akár e tanszékek el vannak különítve, akár gruppirozva vannak-e. E tekintetben különben ígéretet nem tehetek, mert a kérdés megoldása nem függ egészen tőlem. Nendtvich képviselő ur észrevételeire megjegyzem, hogy a tanpénz kérdése a legszorosabb összefüggésben van a fizetések kérdésével. E kettőt egyszerre kapcsolatosan kell tárgyalni és tisztába hozni. A fizetések kérdését mostani pénzügyi viszonyaink között és azon politikai láthatár mellett, a mely ma előttünk feltárul, szőnyegre hozni nem volna czélszerü. A mi az intézet szervezetét, különösen a rectoratus kérdését illeti, erre nem helyezek nagy súlyt, hanem azt merem állítani, hogy az intézetnek tudományossága a szervezettől absolute nincs feltételezve. Lehet minden esztendőben, lehet minden második esztendőben rectort választani, ha egyéb feltételek meg vannak, ha az embereknél nem hiányzanak az erre való tulajdonságok, ha ők tudnak és akarnak dolgozni, akkor a tudomány előre megy. (Igaz! ügy van! jőbbfelől.) Bárhogy szerveztetik is a rectoratus, (Ellenmondások halfelöl) az csak formai dolog, az nem tudomány, (Élénk ellenmondások balfelől. Helyeslés jőbbfelől.) A mi már most Dobránszky képviselő urat illeti, az ő állása a polytechnicumnál tarthatatlan volt, ha nem akartunk ott zavarokat, scandalumokat előidézni, ő maga is belátta, hogy ottani állása tarthatatlan s ennek egyik izben maga is kifejezést adott. Egyébiránt ő vele nagyon humánusan bántunk, ő nem mozdittatott el, hanem tisztességes nyugdíjat kap. (Helyeslés.) Dobránszky képviselő urnak tegnap felhozott vádjaira vonatkozólag — a mint megígértem — az adatokat összeálittattam és Berzeviczy t. államtitkár ur lesz szives azokat előterjeszteni. (Halljuk !) Berzeviczy Albert államtitkár: T.képviselöház! (Halljuk! Halljuk!) 0 excellentiájának meghagyása következtében bátor leszek előterjeszteni az adatokat Dobránszky képviselő urnak tegnapi beszédében felhozott némely vádjaival szemben, melyek egyrészt a műegyetem tanulmányi rendszerét és annak kezelését illetik, másrészt egyes személyekkel kapcsolatba hozott állítólagos visszaélésekre vonatkoznak. (Halljuk!) A t. képviselő ur először is azt mondotta, hogy a műegyetem számára egy oly képtelen és embertelen szigorlati szabályzat alkottatott, melynek folytán a műegyetemi hallgatók tömegesen hagyták el a műegyetemet és mentek a külföldre tanulmányaik folytatása végett. Ezzel szemben a tény, t. ház, az, hogy soha oly kevés magyar ifjú külföldi műegyetemeket nem látogatott, mint ép ez idő szerint. Azelőtt a műegyetemi tanulmányok 5 évre voltak szétosztva és rendesen beletelt még további 2 évbe, mig az ifjak minden vizsgálattal el tudtak készülni; mig most a szorgalmasakra nézve lehetővé van téve, hogy tanulmányaikat 4 év alatt befejezzék és e közben szigorlataikat is letegyék. Ehhez teljesen hasonló rendszer van az államvizsgálatokra nézve a bécsi műegyetemen behozva s e mellett nyilatkozott a német polytechnicumi tanárok értekezlete is 1882 ben. A t. képviselő urnak azt az állítását, hogy ezen rendszer behozatala következtében a műegyetemi ifjúság tömegesen hagyta el az intézetet és külföldre, kivált a zürichi polytechnicumra ment, szintén a valóságra kell reducalnom, (Halljuk!) Ugyanis 1884-ben történt, hogy 11 notórius rossz műegyetemi tanuló felfolyamodott, hogy a régi rendszer szerint rigorosalhasson ; miután ez iránt az engedély a műegyetemi tanács által meg nem adatott, a minister úrhoz fordultak, a ki őket ezen kérésükkel a műegyetem meghallgatása után szintén elutasítandóknak találta, (Helyeslés) minek következése az lett, hogy a 11 közül 4-en visszatértek a műegyetemre, 7 pedig nem ment külföldre, hanem szakított a műszaki képzéssel, belátván, hogy arra hivatása nincs. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez a 7-es szám, a műegyetemi hallgatók akkori számához, 635 höz képest, tömegesnek nem nevezhető. (Igaz! Ugy van! jőbbfelől.) Azt is állította a képviselő ur, hogy a külföldön a magyarországi ifjak sokkal csekélyebb qualificatiót szereznek, mint a többiek, a melylyel ők azután ide visszatérve, egyenjogúságot élveznek az itteni műegyetemen qualificált műszaki szakemberekkel. Erre nézve is meg kell jegyeznem, hogy a külföldön szerzett mindennemű diplomának honosítása esetről esetre történik és minden egyes esetben megvizsgáltatik, hogy az illető egyén azon a külföldi intézeten, melyet látogatott, mit tanult, mit végzett és a mennyiben az itteni tanulmányi és a vizsgarendszerrel szemben hiányok mutatkoznának, ők ezen hiányoknak vizsgálatok útján való pótlására szoríttatnak és csak ezen pótlások után eszközöltetnek okleveleik nostrificatiója. (Helyeslés.) Továbbá a műegyetemi gondnok eljárására nézve a képviselő ur mondani méltóztatott, hogy