Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-324
334. országos Mlés február 17.1887. f g 5 a t. minister urat, lenne kegyes ezeket a tényeket, | hogyha az ország érdekében állónak tartja, figyelemre méltatva, megvizsgálni ugy a régi, mint a mostani állapotokat, habár a mostaniak kevésbé szorulnak megvizsgálásra, mert most egy igen kitűnő, derék rector áll az intézet élén, Lipthay Sándor. De ha méltóztatik megvizsgálni, akkor legyen kegyes garantiákat is nyújtani arra, hogy a vizsgálat objectiv, minden megfélemlítés és minden üldöztetéstől ment lesz; mert különben nagyon természetes, hogy azon okmányokon kivül, melyekre hivatkoztam s melyeket felmutatni kész vagyok, a tanukra nem hivatkozhatom, minthogy őket, isten tudja miféle következményeknek ki nem tehetem és kérem továbbá a t. minister urat, hogy ha meggyőződik arról, hogy ily gazdálkodás folyt a műegyetemen, legyen kegyes hasonló módon intézkedni, mint a hogy a budapesti tudományegyetemen hasonló gazdálkodás által indíttatva intézkedett, mind önnönmaga kezdeményezte egy gazdasági hivatal felállítását, igen helyesen. Nem tudom, hogy erre nézve van-e szüksége a t. minister urnak az én tanácsomra, de mégis abban a véleményben vagyok, hogy igen egyszerűen lehetne a műegyetem gazdasági ügyvitelén segíteni és pedig oly módon, hogy ha az egyetem gazdasági hivatalától egy embert a műegyetem gazdasági ügyeinek vitelével kegyes lenne megbízni. így az országnak kevesebb pénzébe is kerülne a dolog és meg lenne a kellő ellenőrzés is. Annál inkább tehetné ezt a t. minister ur, mivel az egyetemnek egyik karánál már is van hasonló berendezés: a clinicánál, hol ugyanis a pénztáros egyúttal a gondnok is, ki utalványozás tekintetében alá van rendelve az egyetem gazdasági hivatala igazgatójának. Ugyanezt lehetne tenni a műegyetemre nézve is. Legyen kegyes továbbá a t. minister ur — mert azt mindig hangsúlyozom, hogy én meg vagyok győződve legjobb intentióiról — legyen szíves, mondom, utána nézni és szakavatott embereket megkérdezni, hogy ezen költségeket, melyek a műegyetemnél évről-évre követelőbben lépnek föl, miként lehetne leszállítani. Én, t. ház, meg vagyok arról győződve, hogy ezen költségeket leszállítani lehetséges és kész is vagyok megnevezni azon forrást, mely részletes útmutatást nyújthat és tervet készíthet a t. minister urnak arra nézve, hogy a műegyetemnél 20—30,000 frtot lehet megtakarítani a műegyetem czéljainak legkisebb koczkáztatása nélkül. S ez, t. ház, a t. minister urnak —• ismétlem — annál jobban fog sikerülni, mert most a műegyetem élén oly kitűnő rector áll, mint Lipthay, a ki a gazdálkodásnál nagyon körmére néz embereinek. Ezen kérelmem mellett engedje meg a t. minister ur, hogy egyszersmind felkérjem arra, hogy legyen kegyes a maga részéről is oda hatni, hogy | szolgálati pragniatica, illetőleg egy törvény alkottassák, mely az állam hivatalnokait s a többek közt a tanárokat is oly helyzetbe juttassa, hogy a mire esküvel is kötelezték magukat, midőn a tanszékre léptek, híven teljesíthessék kötelességeiket és kötelességeik hü teljesítéseért semmiféle méltatlanságok vagy épen törvénytelenségek által ne sújtassanak. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy azon türelemmel, melylyel eddig megajándékozott, ilyhoszszasan éltem; de ezen dolgokat képviselői kötelességemből kifolyólag at. házzal ismertetnem kellett, mert nem elég folyton csak költségtöbbleteket és áldozatokat kérni az országtól és csupán rámutatni külsőleg a czifra és tarka épületekre, hanem szükséges, hogy egyszer betekintsünk azon intézetnek belső életébe és gazdálkodásába is. Ilyen betekintés meggyőzhet arról, hogy azok az intézetek sokszor nemcsak kívülről, hanem belülről is tarkák. A miket itt mondtam, t. ház, azokat nagy részben tanári működésemből kifolyólag is elmondtam mint tanár tanácsülésekben, elmondtam külön véleményekben és ha kellett, memorandumban hívtam fel a minister ur figyelmét; én megtettem és megteszem mindenütt kötelességemet. Bizonyítékaim a tanácsjegyzőkönyvek és egyéb okmányok; de van nekem még más bizonyítékom is, t. ház, a mely ma eléggé divatos okmány, bizonyítvány az oly állami hivatalnokok részére, a kik lelkiismeretesen és híven teljesítik kötelességüket. Ez a bizonyítványom a nyugdíj ívem. El vagyok rá készülve, hogy tán több oldalról fog insinuatio, gyanúsítás, megtámadtatás ellenem intéztetni. Ezekhez hozzá vagyok szokva és hozzá kell lenni szokva a közélet minden emberének, a ki híven és lelkiismeretesen akarja teljesíteni kötelességét. Az igen t. minister urnak és a t. háznak ezeket figyelmébe ajánlva, újból megköszönöm a t. háznak azt a türelmet, a melylyel megajándékozni méltóztatott és kijelentem ismételten, hogy én egyszerűen a nemzet és ország iránt tartozó képviselői kötelességemet teljesítettem. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Én nagyon tisztelem minden képviselőnek a jogát, hogy bármily kérdésben és bármily modorban felszólaljon, hanem az én subjectiv meggyőződésem az — és ezt nem tanácsképen mondom a képviselő urnak — hogy ha én Dobránszky képviselő ur vagyok, nem szólalok fel ez alkalommal és e tárgynál annál kevésbé, mert azokat, a miket most elmondott, ugy is már többször elmondta, nem itt a képviselőházban, de másutt. Engem is nagyon élesen támadott meg másutt, a miért absolute nem haragszom s csak azon csudálkozom, hogy, miután o nemcsak újabb, hanem olyan régi, állítólagos visszaélésekről is
