Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

323. országos fflfés feftrúáf 1*. 18*7. 131 lés a jobboldalon:.) Azt az egyet mégis megjegyzem, (Halljuk ! Halljuk!) különösnek tűnik fel előttem az, hogy engem és t. eollegámat, a vallás- és közöktatásügyi ministert vádolt az imént felszólalt antisemita szónok azzal, hogy mi a felekezetek közt, jelesen a katholikusok és protestánsok közt barczot akarunk felidézni, a minek pedig egész működésünk ellenkezőjét bizonyítja. (Általános helyeslés.) Teszi pedig ezt oly ember, a ki egyik aláírója egy választási proclamatiónak, a mely, lehet mondani, nem áll egyébből, mint egyenes lazításból az országban levő egyik felekezet, az izraeliták ellen. (Ügy van! jobbfelöl.) Igaz, a t. képviselő uíak, ugy látszik azt tartják, mert különben nem beszélhetnének és nem tehetnének igy, hogy az izraelita vagy — mondjuk — zsidó jóformán nem is ember. No, de azután, hogy mikép tudják összeegyeztetni ezt a t. képviselő urak, kivált a szeretet vallás hirdetésével, ezt ugyan én megérteni képes nem vagyok. (Általános helyeslés.) De mondám, t. képviselőház, hogy ezen képviselő urak beszédeivel foglalkozni nem kivánok; mert felszólalásomnak igazi oka az, hogy nekem, mint belügyministernek, némely ténykedéseimre hivatkozva, Mocsáry Lajos képviselő ur tegnap beszédet tartott a nemzetiségi kérdésről. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, sajnálom, hogy jelen nem voltam. Hallottam, hogy e ház kebelében sokan haragra lobbantak e beszéd miatt. (Igás! ügy van!) Én nem lobbanok haragra, én a t. képviselő úrra nem is haragszom azon beszédeért; én csak sajnálom a képviselő urat (Általános helyeslés) és pedig azért, mert bizonynyal szándéka ellenére elért egyet, (Halljuk! Hall.uk!) a mennyiben e hazában és e hazán kivül mindazoknak, a kik a magyar fajt és a magyar államot gyűlölik, prófétájává, nagy emberévé lett, (Igaz! ügy van!) oly sors ez, a melyért valakit, a ki erre bizonyosan nem törekedett, valóban csak sajnálni lehet. (Igaz! ügy van!) De lássuk, t. ház, kissé az ő állításait.(Halljuk ! Halljuk!) Először is a t. képviselő ur megtámadja a kormányt, azért, hogy a lőcsei gymnasiumból néhány fiatal ember kitdtatott. Azt mondja: hát tilos az, hogy azok tót újságot olvassanak és tótul énekeljenek? Bizonynyal nem. De ha az a tót újság, a melyet olvasnak, csak az, mely a magyar sajtószabadság köpenye alatt — a magyar állam ellen tör — ha az a dal, a melyet énekelnek, csak az a tót dal, a mely a magyarság törpeségét hirdeti és a Magyarország elleni gyűlöletet terjeszti: akkor ez nem szabad, tisztelt képviselő ur (Élénk helyeslés) és a magyar államban levő iskolákban ily szellem terjesztői nem szabad, hogy legyenek. (Élénk, általános helyeslés.) A t. képviselő ur továbbá Utal a szathmár és küküllő megyei határozatra, a meíylyel közművelődési czélokra bizonyos adó szavaztatott meg. Azt mondja, hogy az csak nem lehet, hogy a román ember adót fizessen azért, hogy őt tömegestől akarják megmagyarosítani. A t. képviselő ur itt is egyoldalú informatio alapján indult. A szatmármegyei határozat a midőn meghozatott és az első alkalommal ugy volt fogalmazva és ugy volt értelmezve, hogy az magyarosítási czélra szolgál, én, mint belügyminister, megerősítést nem adtam, hanem adtam ugy és azon feltétel alatt és ugy lett a határozat végleg meghozva — hogy közmívelődési czélokra való vallás- és nemzetiség különbsége nélkül. Hogy ily összeg egy megyei hatóság dispositiója alatt ily általános czélzattal mi módon adhat jogos felszólalásra indokot bármely nemzetiségnek, azt én a magam részéről megérteni nem tudom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez volt a szathmári határozat története. Még megjegyzem, hogy némely körök részéről még meg is voltam támadva, mint a ki a magyarság érdekeit nem védem, mert a határozatot igy hagytam jóvá. De én ma is azt hiszem, hogy helyesen cselekedtem, hanem azután nagyon szomorú dolog, hogy magyar ember az ily határozat elleni panaszt mások részéről igazságosnak és alaposnak tartja., (Helyeslés jobbfelöl.) Átmegyek most a küküllői határozatra. Nem tudom, hogy a képviselő ur ismeri-e az erdélyi közmívelődési egylet alapszabályait; mert egy egyletet nem lehet egyes tagoknak, vagy egyes hírlapnak nyilatkozatából, hanem csakis alapszabályaiból megítélni és a mennyire legalább én tudom, az a magyarosítási czélzat az alapszabályokban nem foglaltatik. De mi van ott? Benne van az, hogy terjesztessék mindenkiben a hazafias érzület és ezen czélra még az is el lett határozva, hogy a szükséghez képest nemcsak magyar, sőt román nyelvű iratok nyomtattassanak és osztassanak ki a nép közt. Már hogy miféle bűn lehet abban, hogy nem magyar ajkú fiai e hazának, szemben a közöttük egyesek által terjesztett hazaellenes iratokkal, saját nyelvükön hazafias iratokat olvassanak, azt én megérteni nem tudom. (Helyeslés jobbfelöl.) De van egy feladata s az ellen a t. képviselő urnak, ha jól értettem, sem lehet kifogása, hogy igenis ki van mondva az alapszabályokban, hogy ott, a hol, mint sajnosán Erdélyben igenis sok helyütt előfordul, a létező magyar faj kezd beolvadni más nemzetiségbe, a még meglevő magyarság megtartása szempontjából a szükséges intézkedések megtétessenek. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Ez talán csak nem bűn nekünk, szegény magyaroknak és azt gondolom, hogy ezt megengedheti mégis nekünk mindenki. Én, t. ház, ismételem, hogy nem akarván