Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

233 823. országos ülés február 16. 1887. bővebben fejtegetni ezen ügyet, azt hiszem, köte lességemet teljesítettem, midőn rámutattam arra, hogy mik azok a képviselő ur által annyira megtámadott s nemzetiségek üldözését involváló kormányintézkedések. Én meg vagyok róla győződve t. ház, hogy maguk az e hazában élő nemzetiségek legnagyobb része — egyes kivételek, tudom, vannak — ebben nem fog megbotránkozkoztatót, vagy ellenök intézett ellenséges indulatot találni. (Altalános helyeslés.) Talán felhozhatom annak jeléül azt is, mert a képviselő ur Zólyommegye határozata és az arra vonatkozó ministeri jóváhagyás ellen is kifogást tett, hogy én a képviselő úrtól kifogást hallottam az ellen is, hogy a községek neveit magyarokká tették és nagy részben visszamagyarositották, de onnan egyetlen egy község részéről felebbezést nem kaptam. Ne legyen tehát kérem, a t. képviselő ur, tótabb a tótoknál (Derültség.) T. ház! A képviselő ur — s ez már hasonlag régi themája — abban is, hogy a kormány, mint ő monda, az erőszakos magyarosítást támogatja s a nemzetiségeket üldözi, kortespolitikát lát, Hogy mennyiben igaz ez üldözés és mennyiben igaz a jogosulton túlmenő támogatás, mert a meddig jogosult, addig a magyarságot támogatni bizonyosan fogjuk, azt nem tudom. De ugyan, t. ház, miféle kortespolitika lehetne ez? Gondolják csak meg, mit szoktak gyakran mondani, most nem rég is azt hozták fel, hogy e kormány nem magyar politikát követ, mert hiszen többségét nemzetiségi választóknak köszöni. Ugyan képzelhetni-e azután, hogy kortespolitikából üldözze a nemzetiségeket, ha azoknak köszöni a létét ? (Ugy van! jóbbfelöl.) Higyjék el at. képviselő urak, hogyha nem áll is, a mit annyiszor mondanak, hogy ragaszkodunk helyeinkhez, de ily ügyetlenül magunk alól a földet kilökni nem fogjuk korteskedésből. (Tetszés jóbbfelöl.) Megtehetjük, meg is tesszük ott, a hol a kötelesség parancsolja ; de kortespolitikát látni abban, a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet s igen jó volna, ha a képviselő urak —• a kik szeretnek mások évek előtti beszédeiből idézni — azért, hogy önmagukkal ily frappáns ellentétbe ne jöjjenek, figyelemre méltatnák egy pár héttel ezelőtt mondott beszédeiket; mert akkor láthatnák, hogy önkénytelenül fel kell ébrednie azon meggyőződésnek, hogy vagy az, a mit pár héttel ezelőtt mondtak nem felelt meg a tényállásnak, vagy a mit most mondottak, nem felel meg annak, mert a kettő együtt ugyan meg nem áll. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Megvallom, sajnálom a tegnapi nyilatkozatot és sajnálom azért, mert meg vagyok róla győződve — a képviselő ur is előbb-utóbb sajnálni fogja — mert a kik, mint túlzók, mint a magyar állam ellenségei, úgyis be szokták lármázni a világ sajtóját ellenünk, mindazoknak a zászlóján az első név az ő neve lesz és vele fogják bizonyítani a magyarság igazságtalan eljárását. Ez sajnos, de nem tehetek róla. (Altalános helyeslés.) Olay Lajos: T. ház! Nekem és azon t. pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, kötelességünk minden törvényes és tisztességes eszközökkel odahatni, hogy a velünk ellentétben közjogi alapon álló kormányt megbuktathassuk. Daczára azonban ezen meggyőződésemnek én részemről kifejezést adok azon örömnek, hogy Trefort Ágost cultusminister 15 évi működése alatt csakugyan a magyar culturát, az oktatásügyet oly magas fokra emelte és annyira közel hozta a nyugoti mivelt államok culturájához, (Általános élénk helyeslés) hogy mi nekünk Trefort Ágoston minister urnak működése és neve dicsőségünk. (Élénk helyeslés.) Dicsőséggel kell említenem, hogy Magyarországnak oly ministere van, mint Trefort Ágost. Ez nem pártkérdés, t. ház, ez culturkérdés, ez nekem meggyőződésem, ennek én kifejezést adok; igaz, ennek én nem adtam volna kifejezést, elhallgattam volna meggyőződésemet, ha nem történtek volna oly insinuatiók, melyek a legveszélyesebbek az életben, történtek a becsület ellen tisztán jogosulatlan gyanú alapján — történtek egy pap részérő], kinek százszor jobban meg kellene gondolnia, azt a mit beszél, mint egy civil-embernek, a pap elégtételt nem adhat, sem nem kérhet; neki tehát azon gyanút, mit ismételni szégyen volna, tilt a parlamenti illem, oly nagy embernek. mint Trefort, kire az egész ország büszke, igazolhatás nélkül oda vetni, nemcsak Trefort, de az egész nemzet elleni merénylet volt. (Általános élénk helyeslés.) Ha a parlamentben ily tények ismétlődnének, való lenne a szerencsétlen véget ért szegény Zichy Ferraris Viktor azon röpke mondása: sokkal nagyobb biztonságban van az ember élete a fenevadak között a keleten, mint a civilisált magyar államban a becsület. Ezt tartottam szükségesnek a magam részéről kijelenteni! Ez meggyőződésem. A költségvetést elfogadom. (Altalános élénk helyeslés. Nagy mozgás.) Elnök: Szólásra többé senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, (Nagy zaj) a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját, de ő nem kivan vele élni. (Folytonos zaj. Felkiáltások: Halljuk/ Halljuk! Elnök csenget.) Irányi képviselő ur sem él szólási jogával. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a tételt a központi igazgatás személyijárandóságait, összesen 221,420 forintot megszavazni, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez megszavaztatik. (Zaj.) Következik Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslata, mely még egyszer fel fog olvastatni.