Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

233 823. országos ülés február 16. 1887. bővebben fejtegetni ezen ügyet, azt hiszem, köte lességemet teljesítettem, midőn rámutattam arra, hogy mik azok a képviselő ur által annyira meg­támadott s nemzetiségek üldözését involváló kor­mányintézkedések. Én meg vagyok róla győződve t. ház, hogy maguk az e hazában élő nemzeti­ségek legnagyobb része — egyes kivételek, tu­dom, vannak — ebben nem fog megbotránkoz­koztatót, vagy ellenök intézett ellenséges indu­latot találni. (Altalános helyeslés.) Talán felhozhatom annak jeléül azt is, mert a képviselő ur Zólyommegye határozata és az arra vonatkozó ministeri jóváhagyás ellen is kifogást tett, hogy én a képviselő úrtól kifogást hallottam az ellen is, hogy a községek neveit magyarokká tették és nagy részben visszamagyarositották, de onnan egyetlen egy község részéről felebbezést nem kaptam. Ne legyen tehát kérem, a t. kép­viselő ur, tótabb a tótoknál (Derültség.) T. ház! A képviselő ur — s ez már hasonlag régi themája — abban is, hogy a kormány, mint ő monda, az erőszakos magyarosítást támogatja s a nemzetiségeket üldözi, kortespolitikát lát, Hogy mennyiben igaz ez üldözés és mennyiben igaz a jogosulton túlmenő támogatás, mert a meddig jo­gosult, addig a magyarságot támogatni bizonyo­san fogjuk, azt nem tudom. De ugyan, t. ház, mi­féle kortespolitika lehetne ez? Gondolják csak meg, mit szoktak gyakran mondani, most nem rég is azt hozták fel, hogy e kormány nem magyar politikát követ, mert hiszen többségét nemzetiségi választóknak köszöni. Ugyan képzelhetni-e azután, hogy kortespolitikából üldözze a nemzetiségeket, ha azoknak köszöni a létét ? (Ugy van! jóbbfelöl.) Higyjék el at. képviselő urak, hogyha nem áll is, a mit annyiszor mondanak, hogy ragaszkodunk helyeinkhez, de ily ügyetlenül magunk alól a földet kilökni nem fogjuk korteskedésből. (Tetszés jóbbfelöl.) Megtehetjük, meg is tesszük ott, a hol a kö­telesség parancsolja ; de kortespolitikát látni ab­ban, a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet s igen jó volna, ha a képviselő urak —• a kik szeretnek mások évek előtti beszédeiből idézni — azért, hogy önmagukkal ily frappáns ellentétbe ne jöj­jenek, figyelemre méltatnák egy pár héttel ezelőtt mondott beszédeiket; mert akkor láthatnák, hogy önkénytelenül fel kell ébrednie azon meggyőződés­nek, hogy vagy az, a mit pár héttel ezelőtt mond­tak nem felelt meg a tényállásnak, vagy a mit most mondottak, nem felel meg annak, mert a kettő együtt ugyan meg nem áll. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Megvallom, sajnálom a tegnapi nyi­latkozatot és sajnálom azért, mert meg vagyok róla győződve — a képviselő ur is előbb-utóbb sajnálni fogja — mert a kik, mint túlzók, mint a magyar állam ellenségei, úgyis be szokták lár­mázni a világ sajtóját ellenünk, mindazoknak a zászlóján az első név az ő neve lesz és vele fog­ják bizonyítani a magyarság igazságtalan eljárá­sát. Ez sajnos, de nem tehetek róla. (Altalános he­lyeslés.) Olay Lajos: T. ház! Nekem és azon t. párt­nak, melyhez tartozni szerencsém van, kötelessé­günk minden törvényes és tisztességes eszközök­kel odahatni, hogy a velünk ellentétben közjogi alapon álló kormányt megbuktathassuk. Daczára azonban ezen meggyőződésemnek én részemről kifejezést adok azon örömnek, hogy Trefort Ágost cultusminister 15 évi működése alatt csak­ugyan a magyar culturát, az oktatásügyet oly magas fokra emelte és annyira közel hozta a nyu­goti mivelt államok culturájához, (Általános élénk helyeslés) hogy mi nekünk Trefort Ágoston minis­ter urnak működése és neve dicsőségünk. (Élénk helyeslés.) Dicsőséggel kell említenem, hogy Ma­gyarországnak oly ministere van, mint Trefort Ágost. Ez nem pártkérdés, t. ház, ez culturkérdés, ez nekem meggyőződésem, ennek én kifejezést adok; igaz, ennek én nem adtam volna kifejezést, elhallgattam volna meggyőződésemet, ha nem tör­téntek volna oly insinuatiók, melyek a legveszélye­sebbek az életben, történtek a becsület ellen tisz­tán jogosulatlan gyanú alapján — történtek egy pap részérő], kinek százszor jobban meg kellene gondolnia, azt a mit beszél, mint egy civil-ember­nek, a pap elégtételt nem adhat, sem nem kérhet; neki tehát azon gyanút, mit ismételni szégyen volna, tilt a parlamenti illem, oly nagy embernek. mint Trefort, kire az egész ország büszke, igazol­hatás nélkül oda vetni, nemcsak Trefort, de az egész nemzet elleni merénylet volt. (Általános élénk helyeslés.) Ha a parlamentben ily tények ismétlődnének, való lenne a szerencsétlen véget ért szegény Zichy Ferraris Viktor azon röpke mondása: sokkal nagyobb biztonságban van az ember élete a fenevadak között a keleten, mint a civilisált magyar államban a becsület. Ezt tartot­tam szükségesnek a magam részéről kijelenteni! Ez meggyőződésem. A költségvetést elfogadom. (Altalános élénk helyeslés. Nagy mozgás.) Elnök: Szólásra többé senki sincsen felje­gyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, (Nagy zaj) a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját, de ő nem kivan vele élni. (Folytonos zaj. Felkiáltások: Halljuk/ Halljuk! El­nök csenget.) Irányi képviselő ur sem él szólási jogával. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a tételt a központi igazgatás személyijárandóságait, összesen 221,420 forintot megszavazni, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) Azt hiszem kijelent­hetem, hogy ez megszavaztatik. (Zaj.) Következik Irányi Dániel képviselő ur hatá­rozati javaslata, mely még egyszer fel fog olvas­tatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom