Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

218 S23. országos filés febrmár 16 1887. midőn a specialista tanár az ő egyéni szaktudományát az ifjúra ráerőszakolni akarja, midőn a szaktanár attól a növendéktől, a ki az ismeretek és tanulmányok sokoldalú elsajátítására köteles, azt kívánja, hogy abban a tantárgyában, melyet ő specialiter éveken át tanulmányozott, egyszerre oly jártas legyen, mint ő maga. Innét, t. ház, az a kórtünet, a melynek orvoslására a közoktatási kormány van hivatva. Vannak gymnasiumi tanárok, a kik az ő szaktudományukban azt a kifáradt, testileg, lelkileg elcsigázott ifjút a szórakozás perczeiben házi feladatokkal agyonterhelik. Most felvetem azt a kérdést, hogy ha minden tanár olyan ambitiosus lenne, arra törekednék, hogy azt a tantárgyat, a melyet ő tanít, az ifjú ép ugy elsajátítsa, mint a hogy elsajátította ő maga, nem erőltetné-e ez meg a gyermeknek fejlődésben levő szellemi képességét. A túlterheltséget már különben is constatálom, ez pedig leginkább meg van a középtanodákban és a hol a természeti fejlődés törvénye szerint is legveszedelmesebb, mert az életben legjobban boszulja meg magát. A magyar nemzet geniusából folyó erkölcsi és physicai attribútumok folytán, elevenség, gyors cselekvés, találékonyság, engedjük meg, szalmatüzre is termett. A magyar nemzedékre a külföldi mélyebb,alaposabb gondolkozású, de nehezebb gondolkozású népeinek rossz módszerét ráerőszakolni. Itt nincs arra szükség, hogy egy-egy ambitiosus professor, például térképek rajzolásával, vagy saját experimentatio elsajátításáért terhelje azon véletlen fennmaradt negyed órában a túlterhelt növendéket. Itt arra van szükség, hogy egyöntetű tanóra és tanrendszerrel az ifjúnak arra van szüksége, hogy az életnek neveltessék, hogy egységes tanmódszer segélyével a gyakorlati élet számára szellemi tehetségei fejlesztessenek, mert nem lehet tudni, hogy az a tanuló, mely perczben adatik át a gyakorlati életnek, különösen a középiskolák alsó osztályaiban, hol a tanuló által választandó életpálya a szülék, maga a tanuló előtt megoldatlan rejtély, következéskép nem tudhatni, hogy a tudományok mely részének müvelése lesz jóttevő befolyással jövendő életpályájára. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyanezért felkérem a t. minister urat, erélyes kézzel nyúljon oly intézkedésekhez, a melyek a túlterheltetést megszüntetik, felkérem a t. minister urat, hogy országos és komoly elfoglaltsága közepette vessen egy visszapillantást ifjúkori gyermek életére és megfogja látni, hogy életmódja, foglalkozásai, szórakozásai, kedvtelései egészen mások voltak, mint a nap túlnyomó részén az iskola padjaiba lekötött mai iskolai ifjúságnak, melynek tagjai közül bizonnyal kevesen lesznek abban a szerencsés helyzetben, hogy életök 70-ik évfordulójukon olyan jó egészségnek, jó kedélyállapotnak, temperamentumnak s olyan jól megőrzött idegeknek örvendhetnének, mint a minister ur. (Derültség a szélső baloldalon. Éljenzés jobbfélöl.) Pedig hozzá teszem, hogy a minister ur tudományos képzettsége ellen annak a nagy tudományú tanári apparátusnak sem lehet kifogása. Befejezésül megemlékezem, t. ház, a legfelsőbb oktatás, a tudomány egyetemi oktatás körül jelentkező oly jelenségről, a melyet én akképen ítélek meg, hogy ezen szomorú jelenség hazai culturalis, intellectualis, politícai administrationalis viszonyokra szomoru^kilátást fog gyakorolni. Ezen szomorú jelenség pedig abban nyilvánul, hogy a tudományegyetem háromezer^és| százat kitevő hallgatósága között — a mint a ministeri költségvetés indokolásában kifejezve van — a mózes vallásúak 1300 'számmal vannak* képviselve. De ne forduljunk el a kérdéstől. Mindenki, a ki meggondolja azt, hogy egy fractiója a Magyarország népének, mely a nemzet létszámában 3°/o-al van képviselve, az alsóbb tanintézetekben 5%-al a közép tanodákban 16%-al, az egyetemen 33%-al, van képviselve, a ki ezt meggondolja, azt megfogja döbbenteni az az arány és aggodalomba ejti a keresztény társadalom jövő sorsán és ebből az tűnik ki, hogy a középiskolákból nem szorul ki a zsidó, hanem kiszorulnak a keresztények. (Ugy van ! a szélső baloldal némely padjain.) Maga az a körülmény, hogy ez a magas arányban való növekedés legföbbképen az egyetemen nyilvánul, nem azt jelenti-e, hogy van hazánkban egy apró töredék, mely a productiv foglalkozás mellőzésével tért foglal és ur akar lenni Magyarországon ? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldal némely padjain.) Senkinek sincs kifogása az ellen, hogy ha a tudomány, a hivatás a maga jogosult terére lép. Elvégre is a törvény és az emancipatio megadta a jogot arra, hogy az egyetem küszöbét átléphessék és csak e megdöbbentő arányra hivom fel a ház figyelmét, hogy a 16 millió keresztény lakosból két ezer növendék látogatja az egyetemet, mig a 625 ezer lélekből álló zsidóságból, mely csekély létszám már itt a házban is több izben lett hangoztatva, ezer és néhány száz tanuló látogatja az egyetemet. Es kérdem, hogy vájjon az az arány, melyben a zsidóság az egyetem alapítási és fenntartási költségeihez járul, vájjon megfelel-e a látogatás arányának. Az egyetem 600 ezer forintot tevő szükségletét első sorban azeminenter kath. jellegű és 240 ezer frtot tevő alapok és alapítványok födözik. (Egy hang jobbfelől: Nem áll!) 300,000 írttal járul hozzá az állam, melynek nagy része ismét a fundus religoisusból kerül elő, következőleg arra kérem a t. minister urat, hogy legyen szives felvilágosítani és befolyásával és rábeszélésével, ha ez sem lenne elegendő, erélyesebb rendszabályokkal odahatni, hogy azon köztudomásilag vagyonos nép, mely e nemzet testén megizmosodott, ha részesül a jogokban, vegye ki a