Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-323
323. országos ülés február 16. 188?. %\g maga részét a teherviselésből is. Alkosson a t. minister ur törvényjavaslatot, mely a zsidókat a középiskola és az egyetem költségeihez való hozzájárulásra kényszerítse azon arányban, a mely a látogatásnak felel meg. Ha pedig a zsidók szükkeblüsége ez elől elzárkóznék, terjesszen elő a minister ur egy másik törvényjavaslatot, mely a zsidókat külön, önálló középiskolák és egyetemek fenntartására kötelezze. (Helyeslés a bál- és szélső báloldal némely padjain.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezen kijelentésemnek és ezen óhajom nyilvánításával a függetlenségi elveknek ártalmára nem lettem, mert én a jogegyenlőségből kifolyó közteherviselés alapjából indultam ki. A közel múltban, t. ház, igen szomorúan láttunk oly tüneteket, mintha az antisemiticus törekvések a függetlenséget perhorrescálnák. Ugyanezért bocsánatot kérek, ha én ezen ellentéteket a legjobb akarattal kiegyenlíteni törekszem. Nem szerénytelenség, hanem a tárgyi igazság constatálásának kérdése késztet engem annak kijelentésére, hogy én voltam az, a ki ezen helyről azon elvi kijelentést tettem, már 1884. év deczember havában hogy az antisemitismus és a függetlenség, más szóval a Magyarország közjogi és gazdasági függetlenségére való törekvés ikerpár lehet. (Helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain.) Ebből kifolyólag azok, a kik Magyarország közjogi függetlenségeért küzdenek, nem jöhetnek ellenkezésbe azokkal, a kik annak nemcsak közjogi, hanem gazdasági függetlenségeért is harczolunk, aminek legnagyobb akadálya az Austriával való közös háztartásnak súlya, de egyúttal a zsidóság egy részének túlkapásai. E két törekvés tehát nem contradictorius. nem pendent, hanem egymást kiegészítő. Ha azon cardinalis igazságra gondolok, hogy accidentale sequitur suum prineipale, természetes, hogy annak, ki azt mondja, hogy függetlenségi antisemita, antisemiticus törekvéseit alá kell rendelni a függetlenségi elveknek, hogy azokat a függetlenségi programmba csak be kell illesztenie. Ha pedig ez igy van, t. ház, akkor nem vehetem megnyugvással, hanem el kell ítélnem azokat a támadásokat, a melyek elvtársaim részéről a függetlenségi elvek és azok képviselői ellen intéztettek. Ha azonban igazságérzetem sugallatától vezéreltetve, kénytelen vagyok egy körülményt, mely részben cabinet-dolog is, a t. ház előtt felidézni, nem követek el talán indiscretiót, ha felhozom, hogy én,, midőn a függetlenségi párt clubbjábana megalakuláskor felvetettem azt a kérdést, hogy antisemiticus törekvéseim mellett helyet foglalhatok-e abban, erre azt a választ nyertem: tessék. (Halljuk! Halljuk!) Én tehát nem értem azt az ellenszenvet, melylyel egyes képviselőtársaim az antisemita törekvéseket perhorrescálják a függetlenségi táborból. Én, t. ház, méltóztassék elhinni, nagyon különösnek találom azt, hogy midőn mi a zsidók visszaéléseiről beszélünk és ezzel kapcsolatosan a keresztények visszaéléseiről is, hogy akkor a függetlenségi párt részéről ezen törekvésünket néhányan persequálják, holott ha a függetlenségi elvekről lesz szó, legyenek meggyőződve, hogy mi azokért mindig síkra fogunk szállani (Helyeslés a szélső baloldalon) és azért arra kérem a t. függetlenségi pártot, azon pietastól vezérelve, melylyel iránta viseltetem, mert magam is azon zászló alá esküdve jutottam ide és azt elhagyni nem is akarom, hagyjon fel azon hyperloyalis érzelemmel, melyet annak egyes tagjai a zsidóság iránt tanúsítanak, higyjék, kárbaveszett ezahyperloyalitas, mert ezen áron azon táborból, a mely mindig a fentálló hatalommal tart, egy szavazatot megnyerni nem fog. Hagyjon fel azon conceptiójával, hogy mi, kik az antisemitismust programmunkba felvettük, önök ellenségei vagyunk, mert legyenek meggyőződve, hogy a függetlenségi elvek komoly harcza ellen semmiféle akadályokat gördíteni nem fogunk. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék a cultusministeri tárczához szólani. (Herúltség.) Gruber János: Azt hiszem, volt alkalmam a t. házat meggyőzni arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy foglalkoztam a cultusministeri tárczához tartozó dolgokkal. Záradékul csak egy dologról szólok még. A függetlenségi párt egyik legtiszteletreméltóbb tagja a költségvetési általános vita alkalmával azon kijelentést tette, hogy ő és e párt a választási campagnába tépett és rongyos zászlóval igen, de szennyessel soha sem fog bemenni, a szenny alatt a függetlenségi programmnak az antisemitismussal való kiegészítését értve. Ezen kijelentésre, t. ház, tiszteletteljes válaszom a következő; Azon antisemitismus, melyet én és társaim vallunk, melynek végczélja csak az, hogy ez a kérdés, mely elől kitérni nem lehet, törvényes utón, törvényes eszközökkel mielőbb megoldassék, (Helyeslés a bal és szélsőbal némely padjain) hogy nagyobb rázkódtatás elkerültessék. Az az antisemitismus, a mely nem a zsidóság egyeteme ellen tör. Az az antisemitismus, a mely nem jogfosztó, hanem a mely az egyesek által elkövetett visszaéléseket ostorozza. Az az antisemitismus, a mely nem tudja behunyt szemmel nézni, hogy egy maroknyi nép, a mely az álszabadelvííség jelszava alatt az iparnak oly óriási döfést adott értelmi világa, szívóssága és összetartozandósága kapcsán, a már is jelentékeny befolyás mellett kiűzze apáik örökéből a földmívelő osztályt; a földbirtokos osztályt kilicitálja a nemesi portákból. Végül az az antisemitismus, mely az egyenlőség alapelvéből kifolyólag nem irtó háborút hirdet, haneai csak a 28*
