Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

323. országos ülés febrnár 16. 1887. g|y teremtő erő, tanügyi irő és igy nem csak az általa elsajátított ismeretek közvetítésével szolgál a köztársadalomnak, hanem tudományszomja, genialitása alkotásaival, termékenységével úgyszólván elárasztja a tanuló ifjúságot. Igazat ad nekem, t. ház, ezen kijelentésemben az a körülmény, hogy a tankönyvek a gymnasmmokban csaknem évenként akként változtatnak, hogy a tanuló ifjú, ki a nagy jövőnek készíttetik elő, a következő évben már annak a tankönyvnek nem veheti hasznát. Kérdem, t. ház, mire vezethet ez ? Semmi esetre sem a tanulók kiképzésére és szellemi tehetségeinek összhangzatos fejlesztésére, hanem a középiskolai tanári kar compillatorius jártasságának dédelgetésére bősz ambitiójának kielégítésére és dédelgetésére, a tudomány keresésére utalt ifjúság végzetes kárára és a szülők súlyos megterheltetésére. (Helyeslés bálfelől.) Hogy ha, t. ház, ehhez hozzá vesszük a tanterv és a tanmódszer örökös változtatását, ha még megemlékezünk azon methodusról, melyet a középiskolai tanári kar újabban föltett, lehet hogy magasabb impulsus folytán, én nem állítom, a melynél fogva azon van, hogy a középiskolai oktatás áldásos portái elzárassanak az ifjúság legnagyobb része előtt, mert maholnap a t. tanári kar abban találja érdemét, hogy minél több tanulót megbuktasson, pedig a tanférfiak érdeme abból nem kovácsolható, ha az ő tanítványaik előmenetel tekintetében hanyatlanak. Ez csak azt jelenti, hogy az illető tanférfiú csak a jeles növendékekkel excellál s a közép tehetségekkel nem foglalkozik. (Ugy van!) Ha mindezeket egybevetem, t. ház, akkor meg tudom érteni a t. minister ur által annyira perhorrescált febris gymnasialist, mely abban nyilvánul, hogy a t. minister ur elrettenteni törekszik a hazai ifjúságot a gymnasiumok látogatásától, meglehet azon hazafias czélzással, hogy azokat más szaktanulmányokhoz édesgesse. De hol vannak ezek a tudományszakok? Vannak — elismerem — de nem oly számban, hogy az összes hazai iparágaknak, a kereskedelem és földmivelés összes igényeinek megfelelő szakképzettséget nyújthatna a mai generatiónak. Ha tekintetbe veszem, hogy a vámközösség folytán az ipar és kereskedelem mily rohamosan hanyatlik, akkor hozzá teszem, hogy a hazai ifjúságnak nincs, nem lehet kedve, hogy esetleg az ipartanodákat is látogassa s a szülőkben nincs meg az inger, hogy gyermekeiket azokba küldje. Felemlítettem, t. ház, hogy a t. minister ur vesszőparipáját a febris gymnasialis képezi. Ugyanis, ő arra törekszik szavakban, hogy az kiirtassák, de tetteit szavaival ellenkezőknek találom. Ezen állításom mellett bizonyít azon körülmény is, hogy a t. minister ur iparkodik a gymnaKÍPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. siumi tárgyak közé a real-tantárgyakat felvétetni. Bizonyítja ezen állításomat maga a minősítési törvény is, mely hitem szerint, a közoktatási minister hozzájárulása nélkül nem készülhetett. Ezen minősítési törvény a qualificatio tekintetében oly arrogáns praesumptiv követeléseket vett fel, hogy mai napság a legprimitívebb társadalmi állást sem lehet elérni gymnasialis tanulmányok nélkül. Nem contradictorius-e tehát a minister ur jelzett törekvése, mert hiszen maga a t. minister ur mozdítja elő a febris gymnasialist, midőn megparancsolja, hogy ez vagy amaz állás elnyerése négy vagy hat gymnasialis osztály végzéséhez köttessék. T. ház ! Némi mentségére szolgál a minister urnak, hogy a febris gymnasialist a febris reálissal akarja felcserélni, De midőn tudva van, hogy minősítés tekintetében mindkét irány egyforma eredményt biztosít, midőn törvényhozási intézkedésben nyert kifejezést azon vezérelv, hogy bizonyos társadalmi állások elnyerésében mindkettő az életnek nevel: akkor a febris gymnasialis és a febris reális között nincs különbség. És én nem értem, hogy a t. minister ur miért törekszik a tanterv folytonos változtatásával s a tankönyvek költséges megrendelésével és a tandíjak felemelésével a gymnasialis oktatástól a középosztály gyermekeit elriasztani. Meggondolta-e a t. minister ur, hogy ezen szigorúság és ezen kizáró intézkedés a társadalom mely rétegét fogja kiszorítani a középtanodákból? Én azt hiszem, hogy a zsidóságot nem, mert mint azt számadatok is igazolják, a zsidóság a benne rejlő szívósság, összetartás, értelmi fölény segélyével, culturalis, intellectualis és tegyük hozzá depressionalis törekvésektől vezéreltetve, annál tömegesebben fog tódulni a tantermekbe, a honnan a keresztény elem, melynek terhein ki sem könnyít, egészen kiszorult. A középiskolai, különösen a gymnasialis oktatás egyik legnagyobb veszedelmének tartom a szakoktatást. A szakoktatás alatt a jelen esetben nem azt a szakoktatást értem, mely általános előképzettségre támaszkodva, gradatim vezeti az ifjút az élet pályájához megkívánt tantárgyak ismeretére, nem azt a szakoktatást értem, mely a tudomány összes alapelveit a czél, feladat és irány különbözősége tekintetében igyekszik realisalni és az ifjúból előbb erkölcsi lényt, embert képez és azután állampolgárt nevel; hanem értem azt a szakoktatást, mely az egyöntetű kiképzés mellőzésével, az ifjú szellemi tehetségeit merő szakismeretekkel elöli. A középiskolai, különösen a gymnasialis oktatás veszedelmének tartom azt a szakoktatást, mely a classicai nyelvek tanárát arra készteti, hogy egyéni szaktudományát a gyenge ifjúra ráerőszakolja, mely a classicai nyelvek tanárát arra ösztönzi, hogy az ifjú növendék legyen egyszerre phylologus. Értem a szakoktatás azon nemét, 28