Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-323

323. országos ülés febrnár 16. 1887. g|y teremtő erő, tanügyi irő és igy nem csak az általa elsajátított ismeretek közvetítésével szolgál a köztársadalomnak, hanem tudományszomja, ge­nialitása alkotásaival, termékenységével úgy­szólván elárasztja a tanuló ifjúságot. Igazat ad nekem, t. ház, ezen kijelentésem­ben az a körülmény, hogy a tankönyvek a gym­nasmmokban csaknem évenként akként változtat­nak, hogy a tanuló ifjú, ki a nagy jövőnek készíttetik elő, a következő évben már annak a tankönyvnek nem veheti hasznát. Kérdem, t. ház, mire vezethet ez ? Semmi esetre sem a tanulók kiképzésére és szellemi tehetségeinek összhang­zatos fejlesztésére, hanem a középiskolai tanári kar compillatorius jártasságának dédelgetésére bősz ambitiójának kielégítésére és dédelgetésére, a tudomány keresésére utalt ifjúság végzetes kárára és a szülők súlyos megterheltetésére. (He­lyeslés bálfelől.) Hogy ha, t. ház, ehhez hozzá vesszük a tanterv és a tanmódszer örökös változtatását, ha még megemlékezünk azon methodusról, melyet a középiskolai tanári kar újabban föltett, lehet hogy magasabb impulsus folytán, én nem állítom, a melynél fogva azon van, hogy a középiskolai oktatás áldásos portái elzárassanak az ifjúság legnagyobb része előtt, mert maholnap a t. tanári kar abban találja érdemét, hogy minél több tanulót megbuktasson, pedig a tanférfiak érdeme abból nem kovácsolható, ha az ő tanítványaik előmenetel tekintetében hanyatlanak. Ez csak azt jelenti, hogy az illető tanférfiú csak a jeles nö­vendékekkel excellál s a közép tehetségekkel nem foglalkozik. (Ugy van!) Ha mindezeket egybevetem, t. ház, akkor meg tudom érteni a t. minister ur által annyira perhorrescált febris gymnasialist, mely abban nyilvánul, hogy a t. minister ur elrettenteni törek­szik a hazai ifjúságot a gymnasiumok látogatá­sától, meglehet azon hazafias czélzással, hogy azokat más szaktanulmányokhoz édesgesse. De hol vannak ezek a tudományszakok? Vannak — elis­merem — de nem oly számban, hogy az összes hazai iparágaknak, a kereskedelem és földmivelés összes igényeinek megfelelő szakképzettséget nyújthatna a mai generatiónak. Ha tekintetbe veszem, hogy a vámközösség folytán az ipar és kereskedelem mily rohamosan hanyatlik, akkor hozzá teszem, hogy a hazai ifjú­ságnak nincs, nem lehet kedve, hogy esetleg az ipar­tanodákat is látogassa s a szülőkben nincs meg az inger, hogy gyermekeiket azokba küldje. Felemlítettem, t. ház, hogy a t. minister ur vesszőparipáját a febris gymnasialis képezi. Ugyanis, ő arra törekszik szavakban, hogy az kiirtassák, de tetteit szavaival ellenkezőknek talá­lom. Ezen állításom mellett bizonyít azon körül­mény is, hogy a t. minister ur iparkodik a gymna­KÍPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. siumi tárgyak közé a real-tantárgyakat felvétetni. Bizonyítja ezen állításomat maga a minősítési tör­vény is, mely hitem szerint, a közoktatási minister hozzájárulása nélkül nem készülhetett. Ezen minő­sítési törvény a qualificatio tekintetében oly arro­gáns praesumptiv követeléseket vett fel, hogy mai napság a legprimitívebb társadalmi állást sem lehet elérni gymnasialis tanulmányok nélkül. Nem contradictorius-e tehát a minister ur jelzett törek­vése, mert hiszen maga a t. minister ur mozdítja elő a febris gymnasialist, midőn megparancsolja, hogy ez vagy amaz állás elnyerése négy vagy hat gymnasialis osztály végzéséhez köttessék. T. ház ! Némi mentségére szolgál a minister urnak, hogy a febris gymnasialist a febris reálissal akarja felcserélni, De midőn tudva van, hogy minősítés tekintetében mindkét irány egyforma eredményt biztosít, midőn törvényhozási intézke­désben nyert kifejezést azon vezérelv, hogy bizo­nyos társadalmi állások elnyerésében mindkettő az életnek nevel: akkor a febris gymnasialis és a febris reális között nincs különbség. És én nem értem, hogy a t. minister ur miért törekszik a tan­terv folytonos változtatásával s a tankönyvek költséges megrendelésével és a tandíjak feleme­lésével a gymnasialis oktatástól a középosztály gyermekeit elriasztani. Meggondolta-e a t. minister ur, hogy ezen szigorúság és ezen kizáró intézkedés a társadalom mely rétegét fogja kiszorítani a középtanodákból? Én azt hiszem, hogy a zsidóságot nem, mert mint azt számadatok is igazolják, a zsidóság a benne rejlő szívósság, összetartás, értelmi fölény segé­lyével, culturalis, intellectualis és tegyük hozzá depressionalis törekvésektől vezéreltetve, annál tömegesebben fog tódulni a tantermekbe, a honnan a keresztény elem, melynek terhein ki sem könnyít, egészen kiszorult. A középiskolai, különösen a gymnasialis oktatás egyik legnagyobb veszedel­mének tartom a szakoktatást. A szakoktatás alatt a jelen esetben nem azt a szakoktatást értem, mely általános előképzettségre támaszkodva, gradatim vezeti az ifjút az élet pályájához meg­kívánt tantárgyak ismeretére, nem azt a szak­oktatást értem, mely a tudomány összes alapelveit a czél, feladat és irány különbözősége tekintetében igyekszik realisalni és az ifjúból előbb erkölcsi lényt, embert képez és azután állampolgárt nevel; hanem értem azt a szakoktatást, mely az egy­öntetű kiképzés mellőzésével, az ifjú szellemi tehet­ségeit merő szakismeretekkel elöli. A középiskolai, különösen a gymnasialis oktatás veszedelmének tartom azt a szakoktatást, mely a classicai nyelvek tanárát arra készteti, hogy egyéni szaktudományát a gyenge ifjúra rá­erőszakolja, mely a classicai nyelvek tanárát arra ösztönzi, hogy az ifjú növendék legyen egyszerre phylologus. Értem a szakoktatás azon nemét, 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom