Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-322

322. országos ülés fefcrnár 15. 1887. 211 magyar, de más nyelven is lehet előmozdítani és eszközölni és nem fogja állítani azt sem, hogy a nemzetiségeknek nincs más joguk, csak az, hogy a közművelődés nekik magyar nyelven administráltassék, mert benne van az 1868-iki nemzetiségi törvényben, hogy magának az államnak feladata és kötelessége azt eszközölni, hogy a más ajkú honlakók saját nyelvőkön nyerhessenek kiképzést egész odáig, a hol az akadémiai oktatás kezdődik. De nem lehet elfogadni megyei határozatnak indokául azt sem, a mit a ministerium a felebbezés elutasítása alkalmával mondott, hogy tudniillik az az erdélyi közművelődési egylet a különböző nemzetiségekkel szemben minden ellenszenves indulatot kizáró közérdekű működését terjesztette csak ki arra a megyére, a mi, bármi ajkúak is legyenek azok, reájuk nézve sérelmet nem képezhet. Bocsánatot kérek, de arra nézve, hogy a magyarosítás, a mely valóságos czélja az egyletnek, sérelmese, vagy sem a más ajkuakra nézve, maguk illetékesek ítéletet hozni és mert ők ezt magukra sérelmesnek tartják, nem helyes, hogy saját pénzükön eszközöltessék oly valami, a mit magukra nézve sérelmesnek találnak. Oláh pénzen magyarosítani oláhokat — ezt én igazságos és magyar emberhez való eljárásnak valóban nem tarthatom. (Ellenmondás a szélső balon.) Ha már fölemlítettem a közművelődési egyleteket, legyen szabad, t. ház, még annyit kijelentenem, hogy én azon irányt, melyben ezen cultur egyletek működésüket megkezdték, szerencsésen választottnak nem ismerem el; mert méltóztassanak megengedni, ezen irány határozottan aggressiv a más nemzetiségűek irányában; már pedig tudjuk, hogy az actio reactiot szül. (Nyugtalomság a stélső baloldalon.) Egészen más volna, ha azon egyletek csupán azzal foglalkoznának, hogy megmentsék a magyar nemzet számára azokat, kik eltótosodás vagy eloláhosodásnak vannak kitéve, vagy ha arra szorítkoznának, hogy alkalmat nyújtsanak a magyar nyelv elsajátítására ott, hol azt kívánják, mint azt például a fővárosban örömmel tapasztalhatjuk, vagy más városokban is. De bocsánatot kérek, hogy azon egyletek a maguk választotta eszközökkel, kisdedóvodákkal, népoktatással, a magyar nyelv sikeres tanítására kitűzött praemiumokkal neki menjenek más nemzetiségeknek ott, hol azok tömegesen laknak s azokat tömegesen megmagyarosítani akarják, (Felkiáltások a szélső balon. Ki akarja esti) engedelmet kérek, ez utopicus gondolat is csak azt árulja el, hogy az akarat meg van, habár a tehetség nincs is meg hozzá s hogy a magyarság egyáltalán nem tud megnyugodni abban, hogy más ajknak is legyenek e hazában, mert azt hiszi, hogy jó hazafi e hazában más nem lehet, mint a ki magyarul beszél s ez végzetes tévedés és sérelem a nemzetiségekre nézve. (Nyugtalanság és ellenmondás a szélső baloldalon.) Egyébiránt, ha csak odáig menne e dolog, hogy társadalmi utón folytattassék az egész művelet, akkor lehetne mondani, hogy az állam respectálja az egyesületi jogot sigy védekezésre alkalma volna más nemzetiségeknek is. Azt azonban nem kellene az államnak megengedni, hogy az ő közegei és a törvényhatóságok ilyen dolgokba bele menjenek s ily eljárással, milyet tanúsít, nem kellene a t. kormánynak buzdítólag hatni más törvényhatóságokra, hogy hasonlóképen cselekedjenek. Még egy esetet legyen szabad röviden felemlítenem. Tudvalevő dolog, hogy a lefolyt évben Zólyommegye elhatározta egy egész sorát a tót helyneveknek megmagyarosítani. Thaly Kálmán: Visszamagyarosítani! Mocsáry Lajos l Engedelmet kérek visszamagyarosítás nem lehet, az, hogy azelőtt e faluknak ilyen esetlen nevek lett volna: Lapér, Vaczok, Szakbény, Szélese, Dóval vagy Get, a mint a magyar vidékeken át ismeretes Gyetvát elkeresztelték. Ily nevek választása az illető buzgó hazafiak részéről valami erős magyar nyelvérzékre egyáltalán nem mutat. Ezt csak mellékesen megjegyezve, azt hiszem, hogy a magyarosítás előmozdítására tökéletlenebb eszközt, mint ezen név magyarosítást választani alig lehetett volna. Mit vél azon kis magyar mázzal elérni Zólyommegye? tisztán a magyarosodás szempontjából V6V6 cl dolgot, egyetlen tót embert sem alaktíottak át magyar emberré. Hanem kárt okoztak vele. Mert az a tót ember, a ki látja ezt a műveletet, azt gondolja: mit akarnak ezek a magyar urak? Nem elég, hogy örökösen szaporítják terheinket, az ellen is van kifogásuk, hogy miért vagyunk tótok ? Miért van kifogásuk az ellen, hogy anyanyelvünkön imádjuk az istent? Azok a táblák, a melyekre ezek a magyarosított nevek fel vannak irva, Gessler kalapjának szerepét fogják játszani. (Djrültség.) Ezeket látva a tót ember, egyet káromkodik a magyarokra és kész prédája lesz a lelketlen izgagatóknak. (Nagy mozgás a szélső balon.) Azon eljárás, melyet ez alkalommal a megye követett, magába a törvénybe is ütközik, mert a megyének kötelessége lett volna minden esetre, mielőtt megtette a magyarosítást, megkérdezni, beleegyezik-e a község, mert a községi törvény értelmében a község saját belügyeiben határoz. (Egy hang a szélső baloldalon : Meg is kérdezték!) Nincs tudomásom róla. A községeket tehát meg kellett volna kérdezni s ezeknek beleegyezése nélkül a megye eljárása nem bir törvényes alappal. Épen azért sajnálom, hogy a nrinisterium az ilyen eljárást jóváhagyta. De nem folytatom, t. ház, egyes esetek fel27*