Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-322
210 322. országos Ülés fefernir IS. 1887. mondta: kellene a tanítók nyugdíjáról is gondoskodni. No, a tanítók nyugdíja iránt ezen kormány idejében, 1875-ben alkottatott meg a törvény, 11 évvel később alkottatott meg a másik. Tehát a tanítói nyugdíj-igényekről ez a kormány legalább nem feledkezett meg (Vgy van! jobbfelol) és a magyar állam költségvetésében az azóta meglehetős nagy tételt képez. Ez az egyik észrevételem. A másik az, a mi congruakérdésére és annak megakadására vonatkozik, erre azt mondta a képviselő ur, hogy a czél az volt, isten tudja kiknek hivatalt teremteni. Én nem tudom, a képviselő ur tudomását honnan vette ; de mondhatom, nem azon akadt meg a kérdés — és levéve a napirendről nincs is — hanem megakadt azon, mert véleménykülönbség fordult elő. Egyfelől az követeltetett, hogy a fizetések mostani állása egyoldalú bemondás utján állapíttassanak meg, mig ellenben a cultusminister ur akkor, velem mint belügy ministerrel egyetemben, azt mondta, ez nem vezethet czélhoz, hanem a bemondásnak és a rendes hatóságnak, nem újra creált hivataloknak közre működése szükséges, ha meg akarjuk positiv alapokon állapítani. (Helyeslés jobbfelöl.) így áll a dolog. T. ház! Aki, biztos tudomásra hivatkozva, annak, a mi történt, annyira az ellenkezőjét mondja; a ki a tanítók sorsán avval akar könnyíteni, hogy a költségvetést megtagadja, avval én tovább nem foglalkozom. (Elénk helyeslés jobbfelől. Mozgás baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk!) Én ez alkalommal a t. kormány által a nemzetiségi kérdésben követett politikára kívánok néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) Azt hiszem, leghelyesebb ezen tárczánál tennem ezt, miután a közoktatási tárcza az, a melynek keretében szoktak leginkább kezeltetni a nemzetiségi kérdés körébe tartozó ügyek. Többször felszólaltam ez ügyben, a t. háznak türelmét több alkalommal próbára tenni egyáltalán nem volt szándékomban. Nem kívánok régibb tényekre hivatkozni, habár fontosak is azok, de olyanok, melyek e házban már többször szellőztettek. Csak néhány esetet kívánok felemlíteni, mely talán nem nagyfontosságú tárgyára nézve, de igen jellemző és éles világot vet azon felfogásra, azon irányra, melyet a t. kormány a nemzetiségi kérdésben követni jónak lát. Nevezetesen, a miat. közoktatásügyi minister urnak hatáskörét illeti, csak azt legyen szabad felemlítenem, a mi a múlt tanévben a lőcsei királyi főgymnasiumban előfordult. Ezen tanintézetből ugyanis 8 tanuló állítólagos államellenes üzelmek miatt kirekesztetett. Az ítéletet az igazgatóság hozta, ezen ítélet annak rendje szerint a ministeriumhoz terjesztetett föl és az a t. ministerium által jóváhagyatott. Hogy milyenek lehettek azon államellenes üzelmek, melyek a kirekesztést okozták, arra világot vet az, hogy a kirekesztett tanulók 14, 15, 16 éves ifjonezok voltak s csak egy volt köztük 17 éves. Vétségük miből állott? Szó sincs arról, hogy conventiculumot, clubbot, valami egyletet alkottak volna, nem tettek egyebet, minthogy egyik társuknál, kinek jobb lakása volt, összejöttek, ott tót lapokat olvastak, tót dalokat énekeltek. De arról, hogy valami botrányt okoztak volna, szó sincs. Nem csináltak abból titkot, hogy tótok, e miatt súrlódás támadt köztük és más tanulótársaik között sezen tanulótársak feladása volt azon ítélet alapja, hogy közülök 5 minden, 2 bizonyos felső-magyarországi tanintézetből kizáratott, 1 pedig bizonyos kisebb büntetéssel bocsáttatott el. Ehhez nem igen kell eommentár. Hogy éretlen ifjonezok tót lapokat olvastak, hogy magukat tótoknak mondották, ezért őket pályájukról elterelni, őket egész életükre megbélyegezni, szülőiknek reájuk fordított költségét — mert szegény emberek gyermekei voltak — sárba dobni: ezt én az igazsággal megférőnek nem találom; praemiumot kitűzni a tanulóknak, hogy egymásközt a feladó szerepet játszák, ezt helyes erkölcsi nevelésnek nem fogadom el; a magyarságnak elkeseredett ellenséget nevelni 8 tanulóból: helyes politikának el nem ismerhetem s nagyon sajnálom, hogy a t. minister ur, kitől a dolog végeldöntésben függött, nem utasította a kellő határok közé az igazgatóság túlbuzgóságát. (Mozgás.) Legyen szabad egy más esetet felhoznom a belügyministerium hatásköréből. (Halljuk!) KisKüküllő vármegye a múlt évben 10,000 frtnyi alapítványt tett az erdélyi közművelődési egylet javára olyformán, hogy az részben a megye vagyonából, részben pedig pótadóból fedeztessék. A megye ezen végzése, melyhez hasonlót hozott már korábban Szatmár megye, a belügyministerhez fellebbeztetett s a fellebbezők elutasittattak azon oknál fogva, mert a megyének volt joga 2 J / U pótadót kivetni, továbbá, mert azon czélok közt, melyekre a megyének pótadót kivetni szabad, ott van „közművelődési czélokra." Én azonban, f. ház, a megyének ezen határozatát a törvénynyel megegyeztethetőnek nem tartom, mert igaz, hogy a törvényben ott van „közművelődési czélokra", de azon erdélyi egyletet „közművelődési" nevében, méltóztassanak megengedni, szójáték forog fen, mert azon egylet valóságos czélja a magyarosodás terjesztése, ezen czél pedig a törvényben nem áll. (Mozgás és zaj.) Körösi Sándor: Az egy és ugyanaz. Mocsáry Lajos: Bocsánatot kérek, de a közművelődést a magyarosodással nem lehet azonosítani, mert Körösi Sándor t. képviselő ur sem fogja tagadni, hogy a közművelődést nemcsak
