Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

S21. erszágis álén febrnir 14. 1887. 183 Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 14. rovat. Tarczali vinczellérképezde 3,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 15. rovat. Budapesti vinczellérképezde 3,510 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 16. rovat. Nagy-enyedi vinczellérképezde 200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 17. rovat. Ménesi vinczellérképezde 6,350 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Állami erdők. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 5. czím. Kiadás 4.344,580 frt. Bernáth Dezső: T. képviselőház! (Halljuk!) A földmívelés-, ipar- és kereskedelemi ministerium bndgetjének megszavazásánál soha sem tapasztaltam, mióta e ház tagjának lenni szerencsés vagyok, hogy a ház vagy a ház valamely oldala által maguk a tételek tagadtattak volna meg, sőt ha e tekintetben egyáltalán felszólalás történt, ugy az általános vitánál, valamint a részleteknél, ugy mindig vagy a felhasználás módja, vagy az irány, melyben az czéloztatott, volt az, a mi kifogás alá esett. E háznak nincsen oly tagja, a ki szívesen és örömest ne nyújtott volna segédkezet azon czél elérésére, melyekre ezen nagyon is szerény összegek a kormány által a t. háztól kérettek, másrészről, ha meggondoljuk azt, hogy a ministeriumnak, midőn a volt helytartótanácstól az ügyek vezetését átvette, mi volt az ügyköre és mire terjedt ki hatásköre s hogy mennyire kiterjedt az máig, ugy valóban oly haladást találunk, a mely a bizalmat teljesen és egész mértékben indokolja. Ha egészben véve a ministerium többre nem mehet, ugy azt hiszem, hogy nem AZ egyes tételeknél megszavazott összegek hova fordításában, hanem azon általános közgazdasági és kereskedelmi politikai helytelen s a nemzeti erők kifejlését bénító politikában volt a hiba, melyek ezen ministeriumotis működésénél folytonosan megbénítva tartották. Nem akarom az e czím alatt kért tételt ma sem megtagadni, csak egy olyan folyton növekvő bajra kívánom a t. ház figyelmét felhivni, melynek esetleges orvoslása nagymérvben járulhatna hozzá az ország romlott financiának javulásához. Mikor az erdőtörvény életbelépett és a földmívelési ministerium vette át a pénzügyministeriumtól az állami erdők kezelését, az ország maga és a ház teljes bizalommal és azon reményben nyugodott meg ezen változásban, hogy azon nevezetes nemzeti kincs, melyet az állami erdőkben bír az ország, tetemesen hozzá fog járulni a földmívelési miniBterium okszerű és szakavatott kezelése alatt ahhoz, hogy a nemzeti közterheket könnyítse, hogy az állam financiáit javítsa, (Ugy van! balfelöl) és valóban azóta nagyon is sok történt e téren. A ministeriumnak a ház e czímen évről-évre nagyobb és növekedő tételeket szavazott meg, ugy hogy az állami erdők bruttó kiadásai az 1877-ik évtől — tehát ezelőtt 10 év óta, mikor még az állami erdők a pénzügyministerium kezelése alatt voltak —3.765,931 írtról 4.296,330 forintra szaporodtak fel. Volt ugyanis az 1877-ik évi zárszámadások tanúsága szerint azon évben 5.970,404frt bevétel és 3.765,931 frt kiadás, míg ma, tiz évvel később, a bevétel 6.438,987 frttal, a kiadás viszont 4.296,330 frttal irányoztatik elő. A bruttó bevételek azon idő alatt természetesen szintén erősebbek, a mennyiben 5.970,404 frtról 6.438,987 frtra emelkedtek. És ha ennek daczára e tételnél azt tapasztaljuk, hogy a nettó eredmény, vagyis azon haszon, melyet az állam 3.440,000 holdnyi erdejéből Iát, nem hogy fokoztatott volna, hanem alább szállott és hogy a tiszta haszon 2.204,473 frt helyett az ez idei budgetben 2.142,657 frttal van feltüntetve: ugy ez apadás valóban megdöbbentő, még pedig nemcsak azért, mert 62,816 frt tényleges apadás mutatkozik, hanem különösen azért is, mert ugyanezen idő alatt az államnak az állami erdők birtoklásából húzott hasznai, más czímek alatti tényleges bevételei apadtak, részben pedig tényleges kiadásai szaporodtak, még pedig igen tetemes mértékben. így például azon adók, melyeket az állam az állami erdők után az adóhivatalok által bevétet, tetemesen alább szállottak és hogy többet ne említsek, csak ez évre is a budgetben e czímen 9,271 frt apadás mutatkozik, a mi a catasteri munkálatok folytán keresztül vitt kiigazításokból ered, pedig már ugyané czímen e tétel alatt volt apadás 1885-ről 1886 ra. Ugyanezen 10 év alatt az állami erdőknek azon mellékhasznai, melyek a költségvetésben a bevételek második tétele alatt, mint a minők épületek haszonbérei, legelő- és regale-bérletek, stb., vannak felhozva, tetemesen szaporodtak, ugy, hogy ha ez a szaporulat tisztán a pénzügyministerium tárczájánál, mint bevétel volna előirányozva és elszámolva, az állam e téren 76,000 frttal látna többet ma, mint ezelőtt 10 évvel. De továbbá az ezen czím alatt a pénzügyministerium budgetjében megtalálható nyugdíjak is 231,244 frtról 308,193frtra, amely összeg szintén nincs etárcza keretében feltüntetve, szaporodtak e 10 év alatt. Ha mindezt együvé veszszük, az eredmény csak az állam által kifizetett többlet és vesztett haszon 223,270 frt évi különbözetet tüntet fel, ha már most ehhez hozzászámítjuk a 62,816 frtot, mely összeg a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi