Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

321. országos ülés pár szóval kívánok válaszolni gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, ki ugy állította oda a dolgot, hogy 1884 tol 1887-ig, tehát ily hosszú idő alatt, lett volna alkalma a ministeriumnak az előterjesztésre. Kérem t. képviselőtársamat, méltóztassék annyi méltányossággal lenni, gondolja meg, hogy itt 1884-nek csak végéről, tehát nem az egész évről lehet szó, 1887-nek pedig most még az elején vagyunk, tehát itt sem lehet egész évről szólani s igy mindössze csak két évről lehet szó. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hát az nem elég idő!) . . . Kérem méltóztassanak a képviselő urak türelemmel lenni; én nyugodtan szó nélkül kihallgatom önöket, ennyit azt hiszem, jogom van magamnak is követelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az említett két év alatt nem mulasztott a ministerium semmit, csak anyit, hogy két jelentést nem adott be,mert hol egy évben egy nyilvánosságra hozandó jelentés kívántatik és ott, a hol organicus törvény életbeléptéséről van szó, hol annyi hatósággal szükséges e részben az érintkezés, a melyek távol esnek és sokszor egészen tájékozatlanok, még sem lett volna egészen helyes mindjárt oly szigorral fellépni. Végre is ez a kérdés nem oly nagy fontosságú és komoly, hogy a jelentések elmaradásából az országra csak a legkisebb kár is háramlott volna. A dolog kétségtelenül olyan, a melynek meg kell történnie s meg is fog történni, de azért a ministeriumnak szemrehányást tenni nem lehet. A mi a jelen országgyűlési idő beosztására vonatkozó észrevételét illeti t. képviselőtársamnak, abban tökéletesen igaza van, hogy látszólag hézagok vannak, de nem szabad megfeledkeznie arról, hogy ezek egészen egyébre voltak szánva, mely dolgok azonban nem sikerültek. Nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy ebben az ülésszakban kellett volna a kiegyezési törvényjavaslatokat tárgyalni, azok minden perczben várhatók voltak. Ezek elől tehát az időt másra elvenni nem lehetett. Miután pedig nem sikerültek, természetes, hogy az idő felhasználatlanul maradt. A törvényjavaslatoknak attól számítva, hogy a ministeriumban elkészülnek, még különböző stádiumokon kell keresztül menniök, a minister tanács elé kerülnek és ő Felsége helybenhagyását is meg kell nyerni. Ha nálunk a törvényjavaslat készen van is, de a mig ezeket az utakat megjárja, mégis elvesz annyi időt, hogy nem tudnék azon követelésnek megfelelni, hogy rögtön letegyem a ház asztalára. Ha oly törvényjavaslatokról volna szó, melyek még ezen forumokat meg nem járták, hármat is tudnék a ház asztalára letenni. A mi pedig azon kívánságát illeti a t. képviselő urnak, hogy már azért is jó a törvényjavaslatokat előbb beterjeszteni, hogy azok a nyilvánosság előtt ismeretesek legyenek s hogy azokhoz a sajtó utján mindenki hozzászólhasson, méltóztassék elhinni, hogy erre is lesz elegendő fettrnár 14. 1887. J7J idő, mert vegyük az esetet, hogy e törvényjavaslat a jövő országgyűlés elején fog beterjesztetni. Ekkor is a delegatiók gyülésezése és a költségvetés letárgyalása folytán hónapok fognak eltelni, mig annak tárgyalását a ház elkezdheti s igy a nyilvánosság is bőven hozzászólhat. (Helyeslés jobbfelöl,.) BÚSbach Péter: Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur rám hivatkozott, ki a munkások kérdéses ülésén jelen voltam. Igenis, constatálom azon nyugalmat és méltóságot, melylyel a jelen volt iparmunkások méltányos kérelmeik tárgyalását vezették; constatálom, hogy e nyugalmas magatartás azon bizalom kifolyása volt, hogy kérelmeik meghallgatás és lehetőleg teljesedéssel találkozandanak. Részemről is kijelentem, hogy a munkások kérelme azon alakban, melyben a t. ház elé terjesztetett, kétségtelenül figyelmet érdemel. A munkásoknak kérvénye, t. ház, megérdeli, hogy az minél elébb elintéztessék, hogy e háztól azon megnyugvást el is nyerjék, a mely őket a törvényhozáshoz vezette azon reményben, hogy ügyük itt igazságosan és méltányosan fog elintéztetni és a bizalom, mely őket eltölté, abban találta alapját, hogy kérelmük nem vándorol a papírkosár útjára, mint sok egyéb dolog, a melyre idő nem jut. A munkások kérdése, t. ház, nemcsak fontos közgazdasági, hanem társadalmi kérdés is. Óhajtandó tehát, hogy az ily kérdések akkor oldassanak meg, a mikor a kedélyek minden irányban nyugodtak. Épen ezen osztályról mondhatjuk el, hogy daczára annak, miszerint annyi éven keresztül fáradozott kérelmeinek meghallgatást szerzendő, még mindig feltétlen bizalommal van a törvényhozás iránt. Én tehát kérvényüket Irányi Dániel képviselő indítványa és felszólalása folytán pártolom, azonban megnyugszom a t. minister urnak azon nyilatkozatába, hogy e kérdéssel eddig is foglalkozott s hogy a lehető legrövidebb idő alatt e tárgyban törvényjavaslatot fog a t. ház elé terjeszteni. Elnök: Mielőtt a tanácskozást tovább folytatnék, Irányi Dániel képviselő ur kívánna szavainak értelmezése végett a t. ház engedélyével egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: Én, t. ház, nem akarom az iparhatóságokat mentegetni, hanem ellenkezőleg én is, mint a minister ur, hanyagságuknak tulajdonítom azt, hogy annyi idő óta, a kezdet nehézségei mellett is, nem feleltek meg kötelességeiknek. Azonban legyen szabad a minister urat arra figyelmeztetnem, hogy az egyik nehézség talán épen abban rejlik, hogy ámbár a törvény meghatározza, hogy mire fordítsák a megbízottak figyelmüket s gondjukat, ez a törvényben még sincsen eléggé részletesen meghatározva, a miért is szükségesnek tartanám, hogy a minister ur oly utasítást készíttessen, a mely a munkások testi épsége 22*