Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-321

172 321. országos ülés február 14 1887. biztosításának mikép leendő foganosítása tekintetében némi tájékozást tartalmazzon. Ezen utasítás nélkül, t. ház, nem lesz egyöntetű eljárás s a megbízottak nem fogják tudni, hogy mire fordítsák figyelmüket. Ennélfogva bátor vagyok ajánlani, hogy a szakértők meghallgatásával oly utasítást méltóztassék kidolgoztatni, a mely |jmajd a megbízottaknak vezérfonalul szolgálhat. Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelmi minister: Én, t. ház, hivatkoztam azon részletes kérdőpontokra, melyek az iparhatóságokhoz intézett első rendeletemben foglaltatnak. Méltóztassanak meghallgatni, hogy mire hivatott fel figyelmük leginkább: „Vezet-e a gyáros rendes munkásairól jegyzéket, melyen a munkás neve, születési éve és helye, foglalkozása, bére beiktatva van? A munkarend láttamozva van-e az iparhatóság által és ki van-e függesztve a műhelyekben ? Alkalmaztatnak e 12 évet élnem ért gyermekek és megadta-e erre az engedélyt az iparhatóság; járnak-e ezek rendesen az iskolába vagy külön iskolával bir-e a gyár ? Nem ad-e a gyáros szeszes italokat vagy árukat munkásainak hitelben? Bérlevonások történnek-e s mily czímen? Nem történnek-e bérlevonások más czélra, mint a munkás sorsának javítására? Gondoskodva van-e és miként a munkásokról megbetegedés és szerencsétlenség esetén ? Ellátja-e a gyáros munkásait lakással; egészségesek-e és lakhatók-e azok? Létesített-e és fentartj a-6 a gyáros mindazon intézkedéseket, melyek a munkások életének és egészségének lehető biztosítására szolgálnak?" Én azt hiszem, hogy ez kiterjed minden oly intézkedésekre, melyek a gyáraknál létezhetnek a munkások érdekében. Enyedi Lukács: T. ház! Ha a munkáskérdést papirosán történő intézkedésekkel meglehetne oldani és azon ottan mutatkozó bajokon rendeleti utón lehetne segíteni, akkor én nem kételkedném abban, hogy azóta mindazon kivánatok, mik itt e házban felemiittettek és a melyek egyáltalában kapcsolatosan a munkások állapotának megbirálatával felmerülnek, mindenesetre elintézést nyertek volna. Azonban, t. ház, a papiroson közzétett rendeletek és azok foganatosítása közt roppant nagy ür tátong, a melynek betöltése okvetlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy magának a törvénynek rendelkezése foganatot nyerjen; pedig meggyőződésem szerint, ma a törvényben foglalt rendelkezések sem elégségesek arra, hogy a munkások legjogosabb és legméltányosabb érdekei kielégíttessenek. A t. minister ur arra hivatkozott, hogy rendeletet bocsátott ki, a melyben az iparhatósági megbízottak eljárását sürgette és szorgalmazta. Nekünk, t. ház, ép azért, mivel jelentések nem fekszenek előttünk arról, hogy az egész országban mi töitént, tudomásunk nem lehet, de néha egyes esetek kerülnek nyilvánosságra és azt hiszem, hogy ezen egyes esetekből lehet az egésznek végrehajtására gyakran következtetést vonni. Csak egy kis példát akarok bemutatni arra nézve, hogy az iparhatósági megbízottak miként szoktak eljárni. Méltóztatnak talán arra emlékezni, hogy, gondolom, 1885-ik év november havában Pozsonyban a dynamitgyár felrobbant. A törvényszék vizsgálatot tartott és a vizsgálat kapcsán a pozsonyi kir. iparfelügyelő is felhivatott arra, hogy az ügy állásáról jelentést tegyen. Ezen jelentésből volt alkalmam értesülni arról, hogy az iparhatósági megbízott csakugyan és valósággal csak néhány nappal a gyár felrobbanása előtt a gyárat megvizsgálta, de ő azt teljesen rendben találta, a mit igen természetesnek tartok, ha tekintetbe veszem, hogy az illető iparhatósági megbízott szakember volt a hurkatöltésben, de nem volt szakember a dynamitgyutacsok töltésében, tudniillik az illető derék, becsületes hentesmester volt és arra volt bízva a dynamitgyár felügyelete. T. ház! Mikor az iparhatósági felügyelet oly szakavatott egyének által gyakoroltatik, akkor nagyon természetesnek találom, hogy ezen szabványok és intézkedések papiroson maradnak, pedig, t. ház, ezen kérdésben törvényhozási és administrativ utón feltétlenül intézkednünk kell, mert az már általánosan elismert igazság, hogy egy államnak, egy nemzetnek culturája a szerint ítéltetik meg, hogy milyen mértékben érdeklődik ezen társadalom vagyonos osztálya a munkásosztályok sorsa iránt, mert az a társadalomnak sorsa, mely a munkás-osztálynak sorsa iránt hideg marad, a jövőben nagyon veszedelmes bonyodalmaknak és fenyegetéseknek lesz okvetlenül kitéve. E téren a mi ipartörvényünk, meggyőződésem szerint, elég támpontot nem nyújt, kivéve azon felhatalmazási intézkedéseket, a melyeknél fogva a kormánynak módjában lett volna gondoskodni arról, hogy a munkások sorsát e hazában legalább tanulmányozza. A t. minister ur szíves volt megmondani azt, hogy a munkások sorsára vonatkozó törvények és előterjesztésekre nézve az anyag össze van gyűjtve. De miként történik nálunk az anyag összegyűjtése ? Megrendelik Angliában, Francziaországban, Svájczban, stb. dívó intézkedéseknek nyomtatott példányait, meghozatják a törvényeket és utasításokat és ezek szerint szokták a mi viszonyainkra alkalmas vagy nem alkalmas javaslatokat elkészíteni. Én, t. ház, azért nem vagyok abban a nézetben, hogy az anyag valóban meg volna a ministeriumban, mert tudom, hogy Magyarországon egyáltalában nem létezik az az anyag,