Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-320
154 s2 °- orsíAgos Més február 12. .8871 hogy provinciáiban nagy gazdasági és eulturalis jólétet halmozott fel. így lettek Róma provinciái, vagy azok legnagyobb része assimilálva nemcsak politikailag, hanem társadalmilag és nemzetíleg is. Nálunk a viszonyok szintén olyanok, hogy ott kell különösen nyilatkoznia az állam gazdasági tevékenységének, a hol ez politikailag is szükséges. Leginkább Felső-Magyarországban és Erdélyben érkezett el az ideié az iparnak nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. És én kifejezem abbeli meggyőződésemet, hogy az ország ezen végtagjainak politikai megerősítése főleg attól függ, hogy ki fogják-e ott fejleszteni az ipart ? (Helyeslés jóbbfelől.) És t. ház, itt kellene megemlékeznem a román vámszerződésről is. (Halljuk!) Én őszintén megvallom, bár jogosultnak tartom, de szerintem némileg korán volt a román vámszerződésnek ily nagy keretben való tárgyalása, de mert az egyszer a napirendre felvettetett, én is kötelességemnek tartom róla legalább igen röviden nyilatkozni., (Halljuk!) Én, t. ház, a román vámszerződést felettébb óhajtandónak tartom ugy politikai, mint gazdasági okokból; de azért, megvallom, én is azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy csak azon esetben kössünk szerződést Romániával, hogyha a szerződés jó szerződés lesz. És mit értünk a jelen esetben jó szerződés alatt? Értjük alatta azt, t. ház, hogy egyenlően elégítse ki mind az agricnltura, mind az ipar érdekét, egyenlően gondoskodjék mind a kettőről. A mi különösen az utóbbit illeti, ha komolyan veszszük azt, hogy mi Erdélyben ipart akarunk csinálni vagy legalább az ipar csiráit ki akarjuk fejleszteni, ha nem is volna most Románia különösen Erdélynek némi tekintetben iparos piacza, akkor is meg kellene szerezni Romániát. Most kellene gondoskodni arról, hogy Erdély iparának Romániában piacza legyen. Annál inkább kell tehát arra törekedni, hogy most, a midőn Erdélyben ki akarjuk fejleszteni az iparnak csiráit, ezen ipar elől a piacz el ne zárassék. (Helyeslés jóbbfelől.) Ismétlem azonban, a feltétel az, hogy ezen szerződés mind az agriculturára, mind az iparra kedvező legyen. És én a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ur nyilatkozatából e tekintetben teljes megnyugvást merítettem, mert meg vagyok győződve, akkor is a szerződés meg fog felelni érdekeinknek. És akkor, t. ház, e szerződés is egyik eszköze lesz Erdélyben az ipar kifejlődésének. És most, t. ház, áttérek beszédemnek némi tekintetben elejtett fonalára és folytatom azzal, hogy azért ilíusióban az ipar tekintetében nem szabad élni. Nem fogjuk mind e czélunkat egyszerre elérni, mihelyt az első nagy posztógyár kerekei dübörögni fognak. Hiszen, mint az utalt példák is mutatják, iparunkra először költenünk kell, mielőtt jövedelmező lehet. De épen azért kell kétféle politikát követni: finánc-politikát, a mely csak a jelent tekinti és csak a deficit megszüntetésére törekszik; a másik a gazdasági politika, a mely a jövőt készíti elő. És akkor, t ház, a jelen nemzedék egy óriási erőfeszítés árán eljut oda, a hová szivében-lelkében minden magyar ember vágyik: eljutunk a rendezett anyagi viszonyú magyar állam, eljutunk a rendezett viszonyú magyar társadalomhoz és eljutunk a nemcsak politikailag, hanem nemzetiségileg és társadalmilag egységes Magyar országh oz. És, t. ház, ki ne akarná mindazt? Ki ne akarná azt, hogy a magyar nemzet ne sülyedjen a legkisebb népek sorába, hanem inkább felemelkedjék a nagyobbak közé; ki ne akarna fejlődött, virágzó magyar nemzeti államot és ki ne akarna modern Magyarországot, melyre múltja, politikai ügyessége és geographiai helyzete miatt oly nagy jövő vár a nyugati cultura határán kelet felé? De a ki mindezt akarja, annak akarni kell a feltételeket is ; annak akarni kell a magyar nemzet és társadalomnak iparos irányban való átalakítását; annak akarni kell egyszersmind majdan, midőn az állam financiái megengedik, újabb befektetéseket, tehát újabb terheket is. De mert jelenleg az ország pénzügyeit olyannak tartom, a melyeknél bizonyos respiriumra, óvatosságra van szükség, én elfogadom a költségvetést a jelenlegi keretben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szalay Károly: T. ház ! Az előttem szólott t. képviselőtársam beszéde azon benyomást tette reám, (Halljuk! Halljuk!) mint mikor ifjú koromban arról a bizonyos, mindenki által ismert trombitáról olvastam, melyben a télen belefujt hang megfagyott s nyáron engedett ki. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Mondom, ezen benyomást tette reám az ő beszéde s azt hiszem, hogy t. képviselőtársamban az általános vita ridegségénél befagyott a szó s most a földmívelés melegségénél kiengedett. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) De én igen örülök, hogy kiengedett a szó, mert — megvallom — alig tudtam volna oly ékesszóló védelmet találni, mint t. képviselőtársam, azoknak, a miket ezen oldalról évek óta hangoztatunk; (Helyeslés a szélső baloldalon) de kénytelen vagyok azon meggyőződésemet is nyilvánítani, hogy igen t. képviselőtársamnak logicája ezúttal pártállásával összeegyeztethetetlen ellentétbe jutott, mert hát nagyon furcsa az, hogy valaki folytonosan az ipar fejlesztéséről beszél és
