Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-320

328. országos ülés február 12. 1887. 155 a mellett, mikor bebizonyított tény, hogy a közös vámterület mellett ipar nem fejlődhetik, mégis a közös vámterületnek feltétlen híve. Az is véghetetlen furcsa, midőn t. képviselőtársam azt mondja, hogy az ipar csiráját kell kifejleszteni. Hát, t. képviselőház, én ezt a közös vámterületet, általában a közös ügyeket olyan dudvának tartom, a mely között, a mely mellett semmi csira ki nem fejlődhetik, csak a gomba, (ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Azok közül, a melyek itt a napokban a vitában felhozattak, mindenesetre nagy figyelmet érdemel a borgyártás kérdése. S valóban megdöbbentő a mód, melylyel ez a kérdés tárgyaltatik a ministeriumban. A t. ház egyhangú határozataival ismételve utasította a ministert, adjon be törvényjavaslatot a borgyártás eltiltására nézve. Mi történik? Az, hogy mint a múlt napokban a minister ur kinyilatkoztatta, a ház ezen határozatának eleget tenni nem hajlandó, mert a határozat az ő nézeteivel ellenkezik. Hát, t. ház, én azt gondolom, hogy a hol nem tartják azt, mint minálunk .— legalább a tények ezt bizonyítják — hogy a parlamentarismus nem más, mint nagy gyermekek kezébe adott játék, hogy valami komolyabb dologgal ne foglalkozzanak, ott nem beszélhet a minister igy; mert a ház határozatának vagy eleget kell tenni, vagy pedig az előtt ki kell térni. No hát, én megvallom, hogy ezt az utóbbit egyáltalán nem kívánnám, már csak azon sympathiánál fogva sem, a melylyel mint földije iránta viseltetem, (Derültség) de, megvallom, azért sem, mert egyáltalán nem hiszem, hogy be ne teljesednék az Ismeretes német közmondás a mai körülmények között: én tehát arra kérném a minister urat, hogy ne hagyja el a helyét, hanem inkább tegyen eleget a ház határozatának. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a bajt elismeri a minister ur is s igéri — hogy ezen a bajon akar is segíteni I administrativ úton, de ekkor én kérdem, hogy hát miért nem segített már ez ideig is a bajon? Hiszen nem állott útjában semmi sem. De én azt hiszem, hogy nem lehet administrativ úton segíteni s meg vagyok győződve a múlt évben megtartott borászati eongressus határozatának helyességéről, a hol szakértő kereskedők és termelők együttesen tanácskoztak és végre azon eredményre jutottak, hogy e dolgon máskép, mint törvényuyel, segíteni nem lehet. A romániai szerződés iránt, t. ház, több nyilatkozat történt és én megvallom, hogy ha a t. minister ur — gondolom — Enyedi Lukács t. képviselőtársam beszédére reflectálva, egy bizonyos kitétellel nem él, talán fel sem szólaltam volna ez ügyben; de szerintem azt hallgatással mellőzni nem lehet. Ez pedig az, hogy a t. minister ur Enyedi Lukács képviselő urat figyelmeztette arra, hogy gondolja meg, miként a romániai kereskedelmi szerződés megkötésébe nemcsak a mi, hanem Austria érdeke is belejátszik. Már, t. ház, ha e közösügyes viszony, melyben mi Austriával élünk, akkora nyomást gyakorol reánk, hogy a Komániával való szerződésnél mint nagy tényező játszik közbe, ékesszólóbb argumentumot arra, hogy a közösügyes viszony felbontassék, felhozni egyáltalában nem lehet. (ügy van! a szélső baloldalon.) A romániai szerződést illetőleg, az előttem szólott t. képviselőtársam azt mondja, hogy a minister ur nyilatkozataiból teljes megnyugvást merít. T. ház! En nem vagyok e szerencsés helyzetben és épen a t. minister urnak nyilatkozataiból ítélve, attól tartok, hogy az a szerződés a magyar termelők rovására fog megköttetni. Azt hiszem, t. ház, hogy a minister uraknak is vannak gyenge óráik. (Derültség,) Azt hiszem, ezen gyenge órák előfordulnak legtöbbször akkor, mikor választóik körében megfordulnak. (Halljuk!) A t. minister ur a múlt nyár végén minket, kaposvári választóit megtisztelt jelenlétével és ott tájékozott bennünket többek között a romániai szerződésről is (Halljuk!) és ott egyet-mást olyat mondott, a miből okvetlenül azt lehet következtetni, hogy többé-kevésbé ez a szerződés a magyar termelésnek, ha nem mondom kárára, de minden esetre contójára fog megköttetni, ha megköttetik; azonban a legfeltűnőbb nekem az volt akkor is — és ez az a miért a minister ur nyilatkozatából megnyugvást nem meríthetek— hogy miféle vigasztalást csatolt ezen kilátásba helyezett eseményhez. (Halljuk!) Azt mondta a minister ur: Feltéve azon esetet, ha Romániának némi concessiókat kell tenni a nyerstermények behozatalára nézve, ez a magyar gazdának legkevésbé lesz ártalmára, mert köztudomású az, hogy a romániai marha és gabna csekélyebb értékű a magyar gabnánál, és marhánál tehát a magyar gazdaközönségnek, ki a jobb minőségű nyers anyag birtokában van, van egy egyszerű mód a kezében, melylyel e veszélyt elkerülheti és ez az, hogy adja el a maga jó portékáját és vegye meg a román rosszabat. Ez az árkülönbözet mindenesetre nyereség lesz hajlandó hinni, hogy a t. minister ur is foglalkozott a convertálás eszméjével. Minthogy azonban, mint látszik, a házat épen a convertálás eszméje fogja az egyik ministertől megfosztani, kérem a t. minister urat, miután nem óhajtom, hogy elhagyj a helyét, tegyen le a convertálás ily eszméjéről, nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Andrássy Manó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon hitben voltam, hogy hosszasabban fogok szólhatni, de hangom elhagyott. Ha azonban megengedi a t ház, egy pár szóval mégis nyilatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az iparról van szó már hosszú idő óta. Midőn 20*